Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Merényi László: Dolgozó iskolások kulturális érdeklődése

Százhúsz évvel ezelőtt kezdődött el és a mai napig befejezetlen az Árpád sír- és Fehéregyházakutatás. Érdy János nevéhez fűződik az első érdemleges ásatás. Az 1850-es évek elején Békásmegyer határában, a Kisingi-pusztán próbált szerencsét, de a várt eredmény elmaradt. Az 1880-as években Havas Sándor, Rupp Jakab, Tholt Titusz és Wekerle László Óbuda különböző pontjain végeztek kutatást, de az ő munkájukat sem kísérte szerencse. Mi idézhette elő e sok kudarcot: balszerencse vagy tévedés ? Ki és hol követett el hibát, hogy a kutatás még ma sem rendelkezik kielégítő eredménnyel ? Kérdéseimre T. Mommsen „Corpus Inscript. Lat. III. I." 3558. pontja adott magyarázatot. Ez így hangzik: „a Fehéregyháza melletti mezőn, a város mellett, amelyről azt állítják, hogy Sicambria volt, amely falainak nagy része a Duna felé nyúlik a határát képező magas sziklán." Köztudott azonban, hogy az óbudai Duna-parton nincs olyan magas szikla, mint amilyenről az idézet említést tesz. Ez az ellentmondás késztetett arra, hogy fővárosunk történeti múltjával foglalkozzam. Kutatásom leghasznosabb eszközének Salamon Ferenc 1885-ben megjelent Budapest története című munkája bizonyult. Salamon ma is érvényben levő felfogása így hangzik: „A mit ma Budapestnek nevezünk, két külön helység volt, melyet nem a Duna jobb és balpartja szerint különböztetnek meg, hanem Budának, s németül Etzelburgnak nevezték . . . azt a felső várost, hol egykor Aquincum feküdt; Pestnek pedig azt az alsó helységet, mely a mai Pest belvárost s a vele átellenes jobbparti részeket foglalta magába." (Salamon F.: Budapest története. Bp. 1885. II. 132. — a továbbiakban: S. kötet- és oldalszám.) Véleményem szerint, a fenti idézet az elmúlt század legnagyobb helytörténeti tévedése. Célom ennek bebizonyítása. Pest — a Duna mindkét partján „Hogy Pest eredetileg rév volt, s mint rév már nevezetes lehetett, mielőtt helységgé, vagy épen várossá fejlődött, arról tanúskodik már csak az is, hogy a magyar kor első századaiban mind a jobb, mind a balparti tájat, mely a Gellérthegyen feljül terült el, egyaránt Pestnek nevezték, annak ellenére, hogy az egyik part majd minden tekintetben ellentéte a másiknak . . . egy révnek . . . kellett mind a két part ugyanazon célra, mi indokolta a név azonosságát. Óbudán feljül még volt egy dunai rév, melyet megyeri révnek neveztek. Mindkét parton van is Megyer, melyek régen bizonyára épen átellenben feküdtek." (S. II. 65.) Salamon Ferenc megállapítását elfogadhatjuk, kiegészítve azzal, hogy a Gellérthegy környéke már a rómaiak idejében is fontos átkelőhely, amelyet erőd (castrum) biztosított a pesti oldalon. Nem sokkal a honfoglalás után Taksony vezér a mohamedán vallású volgai bolgároknak — az úgynevezett izmaelitáknak — engedi át a pesti várat. Pest a XII —XIII. században népes helység, amelyről így írtak a kortársak: „nagy és gazdag német város, melyet Pestnek neveznek." (Rogerius: Carmen miserabile. 16. fej.) „elérkezett a nagy városhoz, mely a Duna mindkét partján települt, Pestnek nevezik." (S. II. 126.) 121 i-ben Gertrud királyné itt jegyzi el bölcsőből alig kikerült leánykáját a gazdag thüringiai határőrgróffal. Litholdus bajor szerzetes így emlékezett meg az eseményekről: „a házasság végrehajtását Magyarország Ovena (Pest) nevű városában tartják." (S. II. 128.) A németek eredetileg Pestet nevezték Ofennak! A balparti városrész lendületes fejlődése Sala-Vértessy György A mii t század legnagyobb helytörténet monnak is feltűnik: „Méltán tehetjük a kérdést, hogy átalán mi szükség volt ily közel két külön városra ? és mi okozta azt, hogy már a középkorban nem az a felsőrész (Óbuda) nyert nagyobb gyarapodást, mely már Róma uralma idejéből készen kínálkozott az alapokkal? Ha a római megfért az ő Aquincumával az ó-budai hegység képezte . . . tengeröböl nagyságú síkon, miért nem fért meg ott a középkor is .. . Ezekre a kérdésekre sem krónika sem oklevél meg nem felel." (S. II. 135.) Valószínű, Salamon is észrevette Óbuda szegénységét középkori emlékekben, s így önkéntelenül fogalmazta meg azt a kérdést, amelynek helyes megválaszolása a Fehéregyháza-rejtélyt megoldja. 1241-ben a tatárok vér- és lángözönnel söpörnek végig hazánkon, ennek Pest város is áldozatul esik. IV. Béla király a vész elmúltával a „pesti hegyen" építteti fel új várát, amely csak a későbbi időkben veszi fel a „Budavár" nevet. A németek Wolfgang Lazius 1556-ban készült térképe 32