Budapest, 1972. (10. évfolyam)
4. szám április - Merényi László: Dolgozó iskolások kulturális érdeklődése
A színházlátogatást illetően a felmérés eredménye a következő: Évfolyam Gyakran Ritkán Nem jár színházba A 82 első osztályos közül 36 32 14 A 46 harmadik osztályos közül 14 25 7 128 tanuló közül 50 57 21 Az adatokból megállapítható, hogy a harmadik évfolyamon a színház-látogatás bizonyos fokig csökken. Az elsősök közül 36-án (43%) válaszolták azt, hogy gyakran járnak színházba. Közülük sokan rendszeres látogatók, akik bérlettel is rendelkeznek. A harmadikosok körében a gyakran színházba járók aránya csak 34%; nagyobb százalékuk ritkán jut el színházba. Az arányok ilyen alakulásának megvan az oka. Első osztályban, azaz a tanulmányok kezdetén még sokaknak van elegendő energiájuk ahhoz, hogy munka és tanulás mellett valamilyen rendszeres kulturális elfoglaltságuk is legyen. Harmadikban azonban már erőteljesen jelentkezik a hallgatók fáradtsága. Ráadásul a III. osztályban a tanulmányi követelmények is jóval nagyobbak. „Szívesen elmennék többször is színházba, de iskolai és munkahelyi elfoglaltságaim miatt ez most elképzelhetetlen számomra..." „Jelenleg ritkán jutok el, mert nagyon elfoglalnak tankönyveim" — ilyen és ehhez hasonló indokolások találhatok a harmadikosok válaszaiban. Emellett némelyiküknek egyéb közérdekű tevékenységük is van. Egy harmadikos hallgatónk - aki vállalati KISZ-titkár — ezt írta válaszában: „Nagyon ritkán járok színházba, hiszen sok szabad időm adom a közösségi politikai és társadalmi munkáért. . ." A fentebbi statisztika azonban egy kedvező eredményről is számot ad. Míg az elsősök közül 14-en (azaz 18%) egyáltalán nem járnak színházba, a harmadikosok körében ez az arány 7-re (15%-ra) csökken. Az iskola tehát három év alatt e téren is elért bizonyos eredményt; több, régebben közömbös hallgatóban sikerült a színház iránti érdeklődést felkeltenie. Számos harmadikos növendék kedvezően értékelte az iskola szervezésében történő közös színházlátogatásokat. A mozilátogatást illetően a felmérés eredménye egyértelműen kedvezőbb. Az elsősök közül 68-an járnak rendszeresen vagy alkalmanként filmszínházakba. Ez 83%. A harmadikos tanulók körében 38 a mozilátogatók száma. Itt az arány 84%. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a mozi iránti érdeklődés harmadikban sem kisebb, mint elsőben. Felvetődik a kérdés: az iskolai elfoglaltság fokozódása miért hat kedvezőtlenebbül a színházlátogatásra? Ennek több oka van. Egyrészt a filmelőadás csak két órát vesz igénybe, míg a színdarabé 31 /2 ~ 4 órát. Másrészt a mozik délelőtt is játszanak, így például szabad szombaton az estét nem foglalják el. Az is könnyebbséget jelent, hogy mozibamenéshez nem kell átöltözni, míg a színházi estéhez igen. Ez lényeges különbség, tekintve, hogy tanítványaink túlnyomó többsége nő. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy diákjaink fiatalok, és a cselekmény gazdagságát, mozgalmasságát igénylik. Ilyen igényeiket az esetek túlnyomó részében a film jobban kielégíti, mint a színdarab. A televízió műsorainak megnézése, illetve meghallgatása képezte a felmérés harmadik fontos tárgykörét. E téren a hallgatóság érdeklődése igen nagy. A 128 tanuló közül mindössze tízen (azaz 7%) nem néznek egyáltalán TV-t. Jellemző egyébként a nagy érdeklődésre, hogy sok olyan tanulónk, aki otthon nem rendelkezik TV-készülékkel, havonta legalább 3—4 alkalommal szokta ismerőseinél nézni a televízió adásait. Érdeklődésük többirányú. így például a TV-híradót — a válaszok tanúsága szerint — összesen 39 hallgató kedveli. Ugyanezeknek a tanulóknak nagy része még 2—3 másfajta műsorszám iránt is érdeklődik. Feltűnő a „Delta" műsor népszerűsége. Ezt a — véleményem szerint is igen ügyesen, sokoldalúan összeállított — tudományos híradót hallgatóink mintegy harmadrésze kedveli. Érdemes azonban az évfolyamokat összevetni. Az elsősök körében 23-an (azaz 27%) érdeklődnek a „Delta" programja iránt. A harmadikosok esetében viszont 16 tanuló (a vizsgálatban részvevők 35%-a) kedveli ezt a műsort. Ebben a növekedésben is vitathatatlan az iskola hatása. Különösen a fizika, a kémia és a technológia tanítása járul hozzá nagy mértékben a „Delta" iránti érdeklődéshez. A televízió színházi közvetítéseit a felmérés részvevői közül 35-en kedvelik. Ez 28%-os arányt jelent. Néhány hallgatónk azt írta válaszában: „Nagyon jó lenne, ha több színházi adást sugároznának." A televízió ilyen programjának hézagpótló szerepe is van. Már szó esett az előbbiekben arról, hogy — különösen harmadikban — sok hallgatónk iskolai elfoglaltságai miatt csak ritkán jut el színházba. Ez kétségtelenül hiányérzetet kelt bennük, ezért igénylik a TV színházi közvetítéseit. Komoly arányú az érdeklődés a televízió politikai jellegű műsorai iránt. A 128 hallgató közül — mint már említettem — 39-en kedvelik a TV-híradót. Ehhez számítsuk hozzá azt a 14 növendéket, akik a „Fórum" műsorát szeretik. Összesen tehát 55 hallgatónk (a vizsgálódás részvevőinek 43%-a) érdeklődik a politikai jellegű TV-adások iránt. Ezt többen meg is indokolták. Egyik hallgatónk például azért szereti a Fórumot, „mivel a KISZ-gyűlésen ezt mindig megbeszéljük, és sok aktuális kérdésre személy szerint nekünk is választ ad ez a műsor". A TV-hiradóról többen írták, hogy igen jó tájékoztatásokat ad a napi eseményekről, és ez bizonyos fokig pótolja az újságolvasást, amire nem mindig jut idejük. Érdemes kiemelni, hogy a politikai jellegű műsorok iránti érdeklődés évről évre növekszik. A TV-híradót az elsősök 24%-a kedveli. Ez az arány harmadikban 41%-ra nő! Ebben az iskola és a munkehely nevelő hatása egyaránt érezhető. Eléggé közkedveltek a szellemi vetélkedők. összesen 32 hallgató (a megkérdezettek 25%-a) érdeklődik a „Ki mit tud?" és a „Kicsoda ? Micsoda ?" műsorok iránt. Többen kritikai észrevételt is tettek azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időben „kevés a vetélkedő". Itt megjegyzem, hogy nem egy hallgatónk maga is részt vett a közelmúltban a vállalati vagy üzemi szinten megrendezett „Ki mit tud ?" vetélkedőkön. Végül egy „kényes" témára térnék ki. A krimi iránt valóban nagy az érdeklődés esti hallgatóink körében. A megkérdezett hallgatók 35%-a válaszolta azt, hogy az ilyen adásokat szereti. Ez — véleményem szerint — nem tekinthető kedvezőtlen aránynak. Ilyen vagy még ennél is nagyobb érdeklődés más társadalmi rétegekben is megfigyelhető. Arról pedig szó sincs, hogy hallgatóink kizárólag a krimi iránt érdeklődnének. Az említett 35%, azaz a 41 tanuló ezenkívül még legalább két másfajta műsorszámot is kedvel. Összegezésül megállapíthatjuk, hogy az „esti tagozatos tanulók teljes kulturális érdektelenségének" vádját iskolánk felmérése egyáltalán nem igazolta. A tények megcáfolták ezt az igazságtalan állítást. Véleményem szerint a felmérés alapján azt mondhatjuk; esti tagozatos hallgatóink kulturális érdeklődése közepes szintű. Van még sok javítani valónk, de a helyzet azért távolról sem olyan rossz, mint azt egyesek — nem is mindig jóindulatúan — feltételezik. E sorok írója nem lépett fel azzal az igénynyel, hogy egy iskolában szerzett megfigyeléseit össz-fővárosi szinten általánosítsa. Valószínű, hogy más iskola-típusokban a felmérések a miénktől bizonyos fokig eltérő eredményekhez vezethetnek. Ügy érzem azonban, hogy vizsgálatunk egyes megállapításai más dolgozó iskolásokra is érvényesek. , Vizsgálatunk még nyilvánvalóbbá tett egy már régebben ismert ellentmondást. Arról van ugyanis szó, hogy éppen a továbbtanulás évei alatt a hallgatóknak kevesebb idejük van önművelésre, a nagyarányú, tanulmányi lekötöttség miatt. A heti háromszori iskolába járás és más napokon a felkészülés az esti diákokat eléggé igénybe veszi. Emiatt különösen színházba járásra van kevesebb idejük. Itt, sajnos, olyan objektív nehézségekkel állunk szemben, amelyeken nehezen segíthetünk. Már ebben az ellentmondásos helyzetben is megfigyelhető azonban, mennyire pozitív szerepet játszhat a dolgozók iskolája. A felnőttoktatási intézmény érdeme főként abban áll, hogy felkelti a hallgatókban a magasabb műveltség iránti igényt és növeli a könyv, a színház, a mozi, a televízió iránti érdeklődést. Ennek realizálására majd az érettségi után kerülhet sor, amikor volt tanulóink már több szabad idővel rendelkeznek. (Egyes területeken — így a TV politikai jellegű műsorai vagy az ismeretterjesztő irodalom olvasása esetében — azonban már most megmutatkozik az iskola jó hatása.) Az esti iskola jelentőségét növeli még egy tény. Hallgatóink szinte kizárólag fizikai dolgozók gyerekei. Családi körülményeik miatt művelődési téren általában hátrányos helyzetben vannak. A dolgozók iskolája segít a kedvezőtlen kulturális körülmények között élő fiatalokon, s így komoly szerepe van egy, a múltból örökölt történelmi igazságtalanság jóvátételében . Dr. Merényi László tanár
