Budapest, 1972. (10. évfolyam)

4. szám április - Ingatlankezelés Budapesten — tatarozás Európában

FORUM Ingatlankezelés Budapesten -tatarozás Európában A lakóházak karbantartása, tatarozása, a családi otthonok modernizálása — társadalmi, gazdasági vonatkozásban egyaránt — napjaink általános témája szerte Európában. Kormányok szentelnek napirendet e témának, s építésügyi, városrendezési, ingatlankezelői, városgazdálkodási intézményeket, műszaki, szociológiai, urbanisztikai tevékenységet kifejtő szakemberek seregét készteti erőfeszítésekre. A magyarázat: kontinensünkön a lakásviszonyok — a tömeges új építkezések ellenére is — alapvetően a régi, meglevő lakóházállománytól, annak minőségétől függenek. Ezt állapították meg egybehangzóan a néhány hónapja Budapesten megrendezett nemzetközi lakóház-karbantartási konferencián is, amelynek tanulságai most érlelődnek; az osztrák, a svéd, a szovjet, a nyugatnémet, a csehszlovák, a lengyel, az NDK-beli és a jugoszláv delegátusok, valamint a hazai résztvevők felszólalásait, korreferátumait, tanulmányait már szerte Európában elemzik. Nemcsak számunkra voltak érdekesek és tanulságosak a külföldi gondok és törekvések; a résztvevők bőségesen merítettek a témában alapos felkészültségről számot adó magyar szakemberek tapasztalataiból is. A tanácskozás köteteket kitevő dokumentumaiból érdemes néhány részletet a városlakó ember számára közreadni. Fizikai és erkölcsi kopás A gyorsuló urbanizációs folyamat, a népességnövekedés, az életkörülmények javulása és a meglevő lakásállomány között igen nagy az ellentmondás. Ezt a tényt nemcsak többszázezer budapesti lakos tanúsíthatja, hanem stockholmiak, bécsiek, londoniak, prágaiak, párizsiak tömege is. Az angolok a lakóház-és lakásállomány rehabilitációjának, a németek revitalizálásnak, mi felújításnak nevezzük azt a tevékenységet, amely egész Európában most érkezik el a tudományos és komplex programok kidolgozásának fázisába. Az erőfeszítések nem egyszerűen a lakóépületek fizikai állapotának javítására irányulnak, hanem a lakások, a lakhatási körülmények elavultságának enyhítésére, felszámolására is. E tekintetben szinte közömbös, hogy megkímélt-e valamely várost a második világháború pusztítása, vagy sem; az épen, vagy viszonylag épen maradt településeken csakúgy, mint az újjáépített és a fiatal városokban az elmúlt negyedszázadban olyan társadalmi igények támadtak, amelyek kiemelték a lakóházak és a lakások korszerűtlen vonásait. Például Budapesten még az alig tíz esztendővel ezelőtt épült lakótelepi házak is nélkülözik a szemétledobó berendezéseket, Párizsban a legmodernebben felszerelt, gazdag lakások egész tömege van híján fürdőszobának, Bécsben a házak százaiba szerelik be utólag a személyfelvonókat. Az ingatlanok fizikai megóvását, helyreállítását tekintve elég utalni arra, hogy csupán Budapesten, a tanácsi kezelésben levő lakóházak teljes újraelőállítási értéke a két évvel ezelőtti számítások szerint meghaladja a ioo milliárd forintot s ez az érték rohamosan növekszik. Ennek a vagyonnak a védelme — önmagáért szól. A fővárosi lakások morális elhasználódására is bőségesen akad példa. Mindez egyrészt a súlyos háborús károk következménye, másrészt annak, hogy 1940—1960 között lényegében alig folyt helyreállítási, tatarozási tevékenység. Jelenleg 40 ezerre tehető azoknak a budapesti lakásoknak a száma, amelyeknek bontása vagy sürgős követelmény, vagy pedig gazdaságosabb, mint felújításuk. A lakóházaknak csaknem felét 40 év óta nem tatarozták, jóllehet a tudományos számítások szerint legalább 30 évenként szükség lenne egy-egy épület teljes felújítására. Az elmaradás miatt az épületek műszaki állapota, csakúgy, mint a lakásoké, a természetes elhasználódásnál nagyobb mértékben károsodott. E helyzetkép után a konferencia külföldi résztvevői érthető érdeklődéssel fordultak a hazai ingatlankezelés elgondolásai és tervei felé. A technikai bázistól a barkácsolásig Az ingatlankezeléssel kapcsolatos, nemrég megjelent kormányhatározat s a negyedik ötéves tervben a lakóházfelújításokra előirányzott jelentős összeg anyagi és szervezeti vonatkozásban fokozatosan megteremti a lemaradás pótlásának feltételeit. A karbantartások gépesítése, az ingatlankezelő szervezet technikai bázisának kiépítése, Felújítási Szabályzat kidolgozása, szervizek és kísérleti üzemek hálózatának megteremtése, szigetelési, favédelmi, tüzeléstechnikai, anyagvizsgálati laboratóriumok létesítése, építészeti, gépészeti és statikai tervezések komplex fejlesztése — mindezek a tervbe vett intézkedések általános figyelmet keltettek az európai szakemberek körében. Csakúgy, mint azok a szemléletbeli és elvi állásfoglalások, amelyek fordulatot hozhatnak a hazai lakóépületek karbantartásának, tatarozásának gyakorlati tevékenységében, a lakások kor-27