Budapest, 1972. (10. évfolyam)

3. szám március - Vargha Balázs: Pest nyűgös gyermeke — Ady (III.)

Királylány halfarokkal A budai várfeltárás, amely középkori műveltségünk anyagi emlékeinek gazdag tárházát hozta napfényre, kdlyhacsempéivel vívta ki magának az európai egyedülállás rangját. Ezeknek változatossága, technikai fejlődése és fejlettsége, művelődéstörténeti mondanivalója különleges; ehhez fogható gyűjteménye egyetlen más múzeumnak nincs. A kutatók gondosan meghatározták a budai kályhafiókok időrendjét, körvonalazták több udvari műhely munkáját, elemezték a csempék mázait: megfogalmazták e kályhaszemek tipológiáját. Óriási türelem kellett maguknak a csempéknek összeáll ításá-Szent Rókus hoz is. Hiszen annak idején, 1949—51-ben, — amikor jómagam is résztvettem az ásatásokon — a hajdani királyi palota járószintje alatt helyenként 4—8 méter mélységben morzsányira zúzott állapotban találtuk meg az egyes kályhafiókok töredékeit. Magunk sem gondoltuk akkor, hogy e töredékeknek jó részét mérhetetlen körültekintéssel egységes darabokká építik majd a jeles restaurátorok. Pár éve meghatottan szemléltem a magyar múzeumok Párizst, Londont megjárt anyagában azoknak a XV. századi kályhaszemeknek egy s más darabját, amelyeket 1949-ben az akkor még romos palota ún. királypincéjében mun-Szentek, királyok, bolondok — régi csempéken Magyar herold Lőrinczy György felvételei