Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Tarjányi Sándor: Szociáldemokraták a Városházán a harmincas években

Tarjányi Sándor Szociáldemokraták a Városházán a harmincas években AZ 1930. ÉVI XVIII. TC. a főváros közigazgatásáról tovább szűkítette az amúgyis csekély demokratizmust a főváros vezetésében. Az SZDP éles küzdelmet folytatott már a törvény parlamenti tárgyalása folyamán is, mivel tisztában volt azzal, hogy a kormány elsősorban tőlük akarja megszabadítani a Városházát. A törvényhatóság örökös tagjainak megválasztása során nyilatkozatot adott ki a párt, hogy nem vesz részt az örökös tagok megválasztásában. Kijelentette, hogy az örökös tagságot antidemokratikusnak tartja és tagjait nem tekinti a budapesti nép igazi képviselőinek. Ez persze nem zavarta a többségi jobboldali pártokat; maguk közül választották meg az örökös tagokat a törvény alapján létrehozott törvényhatósági tanácsba, mely tulajdonképpen az ügyeket intézte, s mutatóba bekerült egy-két szociáldemokrata és ellenzéki várospolitikus is. A közgyűlésre az általános kérdések maradtak, a felszólalásokat korlátozta a klotür és a széksértés szabálya, melyet az új törvény vezetett be. A tanácsülésekről a nyilvánosságot kizárták, így a Bethlen-rendszer utolsó éve a fővárosi ellenzék teljes megzabolázását eredményezte. Az SZDP vezetősége a városházi helyzetről adott jellemzésében keseregve állapította meg, hogy „a fővárosi törvény óta a Városháza arculata teljesen megváltozott. Amíg azelőtt az ellenzék is, egyrészt a bizottságokban, másrészt a közgyűlésben is erőteljesebben részt vehetett az alkotó munkában, ez az új törvény életbelépése óta teljesen lehetetlen és a párturalmi rendszer lehetetlenné teszi, hogy akár a bizottságokban, akár a törvényhatósági tanácsban az ellenzék az alkotás jegyében működhessék." Az ellenzék szerepe egyre inkább az asszisztálás maradt. A költségvetés tárgyalásánál a vitában az SZDP részt vett és megkísérelte álláspontját megvédeni — mint pl. a Beszkárt alkalmazottak bérének io%-os csökkentése esetében —, azonban a szavazásnál kivonult, a jobboldali többség szavazata úgyis eldöntötte az egyes javaslatok sorsát. (P. I. Arch. 658. f. 4. es. X—ni.) A gazdasági válság okozta elégedetlenség a Bethlen-kormányt lemondásra kényszerítette, viszont a főváros vezetését sikerült alkalmassá tenni az egyre nyíltabban fasiszta utódkormányok: Károlyi és Gömbös számára. A GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉVEIBEN az SZDP városházi frakciójának legfőbb tevékenysége a dolgozók érdekeinek védelme volt. Ezekre bőven nyílt alkalom, mert a kormány és vele a főváros vezetése tömegével hozott olyan rendelkezéseket, melyek a munkásság és a kispolgárság helyzetét kedvezőtlenül befolyásolták. A helyzet jellemzésére megemlíthetjük, hogy 1931—33 között az alkalmazottak fizetését négyszer csökkentették; pl. egy mérnök, akinek 1931-ben 396 P. volt a fizetése, 1933-ban 308 P.-t kapott; egy altisztnek 125 P. helyett 106 P. lett a fizetése. Vagy pl. egy rövid újsághír: a fővárosnál 100 új gyakornoki állást szerveznek és erre 8000 pályázó van. (Fővárosi Hírlap 1933. jan. 25. 3. 1.) Az SZDP interveniált ezekben a kérdésekben, és némi eredményt sikerült elérnie, amennyiben az általános rendelkezések erre lehetőséget adtak. Az ínségmunkák, a segélyek szétosztása, a nyomorenyhítő akciók lebonyolítása során tapasztalt visszásságok, a bércsökkentések túlzott volta miatti felszólalások, interpellációk jellemezték ebben az időben a frakció tevékenységét. A lakosság érdekében indított akciók fontosak voltak, de azok jellege, problémaköre sokszor nem ment túl egy kispolgári párt problémáin és azokat bármely tömegkapcsolataira valamelyest is adó párt felvethette volna. Pl. 1931 áprilisában a frakció titkára, Büchler levelet írt Peyernek és Györki Imrének, hogy a törvényhatósági tanács ülésén vessenek fel olyan problémás kérdéseket, mint a ligeti motorversenyek ügyét, mely balesetveszélyt jelent; vagy pl. egy kőbányai munkás segélyezésének furcsa ügyét. Ugyanis Horovitz Gábor eljárt egy munkás segélyezése érdekében és az elöljáró a katolikus egyházközséget bízta meg a környezettanulmányozással, mert kerületi választmány nincs, melynek ez feladata volna. Vagy pl. szóvá tették a reakciós beállítottságú III. ker. elöljáró mulasztását, melyre a figyelmet a hajógyári tűzeset hívta fel. (P. I. Arch. 658. f. 4. es.) A gazdasági válság következtében a nagyobb, átfogó kérdések háttérbe szorultak és a válság révén elnyomorodott tömegek napi érdekeinek védelme lett a várospolitika fő kérdése. Fokozta ezek jelentőségét az 1931 őszén bevezetett rendkívüli állapot, melyet a kormány a kommunista mozgalom elfojtására használt fel. Ugyanis a KMP következetesen harcolt a válság következményeinek a dolgozó rétegekre hárítása ellen, míg az SZDP visszarettent a megerősödő terrortól és megelégedett a fontos, de kisebb veszélyt jelentő napi ügyek védelmével. AZ URALOMRA KERÜLT GÖMBÖSKORMÁNY azonban hamarosan gondoskodott arról, hogy az SZDP se ülhessen nyugodtan, gondolván, hogy az ő helye biztos, ha a rendszer baloldalán foglalt is helyet. Gömbös elgondolásaiban — melyek az egypárt-rendszer, az azt kiszolgáló államapparátus kiépítését jelentették, s nem hiányzott belőlük a szociális demagógia sem — nem kapott helyet a szociáldemokrácia: többször kijelentette, hogy a magyar közéletből el kell tűnniök. Céljai eléréséhez a Városháza további megreformálása is hozzátartozott; bár a Bethlen-kormánytól kapott örökség kiválóan szolgálta az ő elképzeléseit is, hiszen a jobboldal többsége eleve biztosítva volt. Viszont saját híveit és nem Bethlenéit akarta a vezetőhelyekre ültetni és velük megvalósítani cé'kitűzéseit. Már 1933 végén kiszűrődött, hogy az 1930. XVIII. tc.-t módosíttatni kívánja. Tervei azonban a Városháza jobb- és baloldalán egyaránt nagy ellenkezést váltottak ki. Alkotmányvédő Blokk alakult, melyben még a kormány városi pártjának tagjai is részt vettek. A Blokk célja: megakadályozni Gömbös célkitűzéseit, hogy a rendelkezések megszigorításával a Városházát is saját szája íze szerint alakítsa át. A főváros rendkívüli közgyűlése 1934. ía

~ nuár 24-én egy szavazat ellenében bizalmatlanságot szavazott a kormány terveinek. Bethlen közvetítő akciói után Gömbös kijelentette, hogy az alkotmányt tiszteletben tartja. Ennek ellenére a képviselőházban heves vita után elfogadták a fővárosi törvényt módosító novellát. Ez tovább erősítette a kormány beleszólási jogát: a főpolgármester államfői kinevezésével, a törvényhatósági tanács megszüntetésével és jogkörének a polgármesterre ruházásával, a főpolgármesterre ruházott kormánybiztosi jogokkal. Tovább csökkentette a közgyűlés választott tagjainak számát. A törvény alapján megtartott 1935. évi törvényhatósági választások során az SZDP megtartotta szavazóit, de ez már csak 21 vá-32