Budapest, 1971. (9. évfolyam)

5. szám május - Dr. Gács Ferenc: Védekezés a rágcsálók ellen

tével, dióval, szilvával kedveskedtek a budai királyi udvarnak. Virágot vittek Buda templomai­ba. Akadtak köztük iparosok: szabók, csizmadiák, szűcsök. A kolostor önellátó volt. Híres emberük volt 1480 körül János barát, kovács, ékes ostya­sütővasak készítője. Kortársa, Kámánczi János perjel, mint építész a kolostor vízvezetékének megalkotásával örökítette meg nevét. (E vezeték maradványait 1949-ben, a csatorna romjait 1970-ben találtam meg.) Lőrinci építőmesterek segédkeztek az ország mintegy száz pálos ko­lostorának építésében, bővítésében, ők faragták meg valamennyi pálos kolostor szobrát. Ők festették azok táblaképeit, freskóit. 1522-ben a rend híres táblakép-festője Lőrinc barát. De üvegfúvó- és üvegfestö műhelyével Budaszent­lőrinc elégítette ki az ország pálos kolostorainak üvegablak-igényét is. A remete művészek közül név szerint ismerjük Vince kőfaragót és építészt, a templom új szentélyének megépítőjét is. 1510 körül fejezte be az új szentély pároszi márvány­ból faragott oltárának építését. Vince mester volt az Óbuda feletti pálos Fehéregyháza épít­kezéseinek vezetője is. ő emelte Bajcson azt a kápolnát, amelyben Perényinét, a tisztes emlékű Kanizsai Dorottyát temették el (i533)- Vince segéde Jakab remete volt, a lőrinci üvegablak­készítő műhely mestere. Együtt dolgoztak a lő­rinci és óbuda-fehéregyházi templom munká­latain. Jakab mester az üvegablak-készítés tudo­mányára fiatalabb rendtársait is tanította. Mint Fehéregyháza perjele halt meg. Kortársuk János remete, mint orgonakészítő tűnt ki. Úgy írták: munkásságával megsokszorozta az ország pálos kolostorai orgonáinak számát. Késő gótikus szobrászatunk pálos mestere A XV—XVI. századforduló lőrinci művész­együttesének Dénes mester szobrász a legkima­gaslóbb alakja. Az 1480/90-es éveket Remete Szent Pál vörösmárvány koporsója faragásának szentelte. Remekművet alkotott. Gyöngyösi, pálos rendtörténész, aki e műremeket az 1520-as években még épségben látta — mi már csak töredékeit ismerjük —, úgy írja: „csudálatos munka, miként mindenki láthatja, aki megné­zi..." A török író így emlékezik meg Dénesről: „. . .valóban a nagy Isten tanította őt . . . nem ember!" A koporsót a törökök már 1526-ban három darabra törték. Utóbb az egész remekmű megsemmisült. Legnagyobb töredékét 1846-ban Henszlmann Imre és Érdi-Luczenbacher János találta meg. Néhány kisebb töredékére az 1949-es ásatás során akadtam rá. Az épebb töredéken Remete Szent Pál mennybevitelének jelenetét örökítette meg Dénes mester. Ama kevés budai szoborműnek egyike ez, amelynek esetében a mű­vet s a művészt egyaránt ismerjük. Egyike ? Egyetlen!* A pálosok új főoltárát — a templom kórusa és orgonája építésével egyazon időben — Szapolyai Imre nádor költségén emelték. Meglehet, hogy a nádor — vagy a király — járult hozzá a kor legnagyobb magyar világi kőfaragójának, Kassai Ist­vánnak itteni munkálkodásához is. Feuer Ist­vánná kutatónk mutatta ki, hogy Kassai István készítette el a pálosok XV. század végi szentség­házát. A megállapítás alapjául szolgáló kőfarag­vány-töredék régebben került elő a kolostor (II., Budakeszi út 91 — 95.) területén. (A pusztu­lásra jellemző: ugyanennek a szentségháznak egy másik töredékét 1966-ban, a múlt században épített Kalmárffy-villa [II., Budakeszi út 51.] romjainak lebontásakor, annak falából emeltettem ki. Tehát még a XIX. század elején is kőbányá­nak használták legnagyobb kolostorunk rom­jait . . .) * Minden más középkori budai szobornál csak közvetett, stíluskritika! bizonyíték szól arról, ki volt mestere. Itt irás! A bibliafordító Báthori László A lőrinci főkolostor nemzett művelődésünk­nek fontos központja. Az 1430-as években az orvostudományban is járatos Báthori László ebben a kolostorban — egy ideig a hárs-hegyi Báthori-barlangban — dolgozott. Itt fordította magyarra a szentírást s összeállította a szentek életét. Műveit Mátyás király Corvinái között őrizte. A szerzet tagjai közt számos kódexíró, betűfestő, könyvmásoló akadt. így a XV. szá­zadban itt élt s másolgatta a kódexeket az öles termetű, Nagynak nevezett Gál remete. Olyan sűrű vala szemöldöke — írja a monostor histó­riája —, hogy amikor kódexírás közben meg­megállt a keze, tollát szemöldökébe szúrta. Bi­zonyos, hogy Lőrinc remetéi csereviszonyban álltak Mátyás király könyvtárával. A régi budavári királyi palota a pálosok kezén A lőrinci barátok földi javait Nagy Lajos ki­rály tetézte, ő 1382-ben, halála esztendejében a kolostornak adományozta azt a budavári palotát, amelyet latinul Magna curia Regis (a király nagy kúriája), németül Kammerhof (kamara-ud­var) névvel illettek. Ez az épület a várhegyi déli palota XIV. századi építése előtti időktől, tehát IV. Béla király korától fogva volt a királyok régi, első rezidenciája. Ehhez a régi királyi nagy kúriához (helye: I., Táncsics Mihály utca 9 — 13.) a vízivárosi hegyoldalon egy majorság, magában a palotában pedig a Szent Mártonról nevezett királyi házikápolna tartozott. A Kam­merhofot a pálosok utóbb 1423-ban Ciliéi Her­mannal, Zsigmond király rokonával egy másik budavári palotáért cserélték el. Ez a mai Hess András téri ún. Vörös sün ház volt. Az épületet hamarosan Szent Pál házának, a mellette haladó mai Fortuna utcát Szent Pál utcájának nevezte a budai középkor. Nagy kedvelője volt Budaszentlőrincnek Má­tyás király. Budai vadászatai során számtalan­szor volt a barátok vendége és asztaltársa. Ked­velte Gergelyt, a művelt perjelt s a Párizsból ekkoriban visszatért Mihály doktort. Velük „lelkét üdíteni a pincékbe is lement". Ám Má­tyás nemcsak a pálosok pincéjét látogatta. Egy ízben titkon beosont a templomba, felment a kórusra s ott elrejtőzött. Azt akarta megfigyelni, igaz-e, hogy esténként a perjel végigkorbácsolja a remetéket. Majd pedig a remeték egyike magát a perjelt. Amikor efelől megbizonyosodott — írja a rendi krónika —, elhatározta, hogy pálo­sokkal népesíti be az óbudai Fehéregyházát, a híres kegyhelyet, állítólag Árpád apánk nyugvó­helyét. 1460 és 1480 között Pesti Imre volt a lőrinci énekkar igazgatója. Az ő tanítványa volt a mindig jókedvű, pompás basszus hangú Óbudai Pál. Zengő énekszavát gyakran hallatta a királyi házikápolnában is. A szerzetbe sokan csak életük alkonyán léptek be. Nem egy híres katona fejezte be az életét úgy, mint pálos barát. Egyébiránt ezek a bará­tok nem ijedtek meg saját árnyékuktól. Szent­lőrinc elfoglalásakor harminc pálos esett el. Utóbb, amikor a török Visegrád fellegvárát vette ostrom alá, negyven márianosztrai pálos szer­vezte meg a környék jobbágyainak fegyveres ellenállását. Mivé lettek a pálosok kincsei? A lőrinci főkolostornak nem csupán tetemes földbirtokai, de pompás egyházi kincsei is vol­tak. Ide számithatjuk II. Ulászló nejének, Anna királynénak azt a — hordozható oltárka-számba menő — drágaköves ezüst mellboglárát, amelyet 1800 körül a kolostornak máig vízzel teli nagy kútjából, tisztítás során emeltek ki. 1526-ban, amikor a törökök tíz álló napon át dúlták, fosz­togatták Budaszentlőrincet, nemcsak a kolostort gyújtották fel, de megsemmisítették annak könyvtárát is. Elpusztult kódexeik s ősnyomtat­ványaik értékét a pálosok ezer aranyra taksálták. De még nagyobb kár érte a rendet — s vele művészettörténetünket — Buda eleste után. Kincstárukat összesen 90 000 arany értékben — a kincsek védelmére felkért Homonnai Drugethek Homonnán elrabolták. Fél évszázad beletelt, mire 90 000 forintos kincstárukért a tolvaj főnemesi család fizetett. Kétezer forintot. A romok — ma Mindebből mi maradt ? Bizony, keserű a felelet. A közeli Dénes út — neve. (Dénes szob­rász emlékére.) És néhány múzeumi kőemlék. A törökdúlta romokat belepte az avar. Békén pihentek azok egészen a XVIII. század elejéig, amikor is a kamara az elnéptelenedett Budakeszi falut németekkel újra telepítette. A telek — ame­lyen az 1790-es években még hatalmas álló fal­maradványokat látott Jankovich Miklós — az 1840-es években Bugát Pál orvos birtokába került. Barátai, Henszlmann és Érdi 1846-ban tárták fel az alapfalakat. (Henszlmanntól szár­mazik az első templomalaprajz is, 1846-ból.) Az 1930-as években Garády Sándor végzett itt kutatásokat, majd utána — a Budapesti Törté­neti Múzeum megbízásából — többen. Köztük — immáron három ízben — jómagam is. Az 1960-as években a Budakeszi út 91. sz. telek tulajdonosa, az Állami Erdészet önkénye­sen magánutat fektetett le, át a gótikus templom­szentélyen. Ugyanez az intézmény két újabb lakóépületet is emelt olyan helyen, amely meg­állapíthatóan a romterülethez tartozik s olyan ponton, amely a későbbi rompark-alakítást sú­lyosan zavarja. Ugyanez az intézmény a 95. sz. telken — ahol 1965-ben mintegy ötven méter hosszan feltártam a kolostornak nyugat felé eső falövét, s egy késő gótikus kapuőrző tornya alapját — futballpályát létesített. Műemlék­ügyünknek nem nagy dicsősége, hogy a futball­kapu pontosan odaesik, ahol a hajdani toronykapu volt. Később az erdészet fakidöntést végzett. A kidöntött fa gyökerei között előkerült a kolos­tor egyik középkori bronz pecsétnyomója. Egy ideig az egyik erdész postai csomagjait pecsé­telgette vele. Majd törekvő kislánya elvitte az általános iskola megfelelő szakkörébe. Itt aztán egyszer s mindenkorra nyoma veszett! 1961 — 67 között a Fővárosi Tanács barlang­kutató csoportjával részt vettem a hárs-hegyi Báthori barlang feltárásán. Itt — mint arról több alkalommal beszámoltam — kiderült: ez a barlang nemcsak Báthori barát bibliafordítá­sának volt valószínű színhelye, hanem Budapest­nek egyetlen hitelesen megállapítható középkori vasbányája volt. A Magyar Hidrológiai Társaság könnyű­búváraival 1963/64-ben megkezdtük a hajdani pálos kolostor 24 méter mély, kváderes kifalazású kútjának feltárását. (Itt került elő amaz emlé­kezetes XVI. századi mellboglár.) A feltárást — a hivatalos szervek teljes közönye miatt — le kellett állítanunk. 1970 őszén a Gázművek úgy helyezte el új, Budakeszi felé vezető gázvezetékét, hogy az derékban ketté metszi a romterületet. Ezúttal újabb kisebb mentőásatást végeztem. 1964/65. és 1970. évi feltárásaimmal tisztáztam azt, hogy e kolostor — amelynek 1964-ig legnagyobb kiterjedését 3600 négyzetméterre tették — nyu­gat irányában az ismertnél jóval tovább terjedt. 1964/65. és 1970-ben további 5000 négyzet­méternyi romterületet csatolhattam a régi alap­rajzhoz. Magát a teljes területet mintegy 12 000 négyzetméterre lehet becsülni. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom