Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Zolnay László: Mohács után

II. Ulászló király a ravatalon Ekkor már Esztergom várát könnyűszerrel elfoglalta. János király megrettent: egy nappal Buda körülzárása előtt — mások szerint ugyanazon a napon — csekély kísérettel elhagyta Budát és Eger felé menekült. Rincon Antal augusztus 22-én ezt írja János királynak: „Ferdinánd birtokolja Esztergomot, Budát. Felséged, úgy mondják, ügyét elveszettnek érzi és menekül." Maga Ferdinánd főherceg augusztus 21-én ezeket írja Augsburg városa tanácsának: „az egyes ellenállások fegyveres kézzel törettek le. János szepesi gróf (János király), aki magát mindeddig magyar királynak nevezte, elmenekült Budáról." Ferdinánd bevonulását — udvarmestere, Waldburg báró írta le: a főherceg hatszáz udvari lovassal július 30-án indult el Bécsből. A magyar határon a nádor, a veszprémi püspök, Szent Györgyi Ferenc gróf, Thurzó Elek és más főemberek négyszáz lovassal fogadták. A nádor beszédében felkérte Ferdinándot: vegye át az uralmat. Az ország törvényeit és privilégiumait tartsa tiszteletben. És Díszruhás magyar testőrök a XVI. század elején Osztrák—magyar tanácskozás (Hans Burgmair fametszetei) védje meg az országot minden külső és belső ellensége ellen. Ferdinánd kíséretében volt fővezére, Brandenburgi Kázmér őrgróf is. Útközben bevették Dévény várát. Pozsony, Nagyszombat, Győr megadta magát. Komáromot megostromolták; az is kapitulált. Esztergom, Tata és Visegrád után Ferdinánd kétezer lovassal ért Buda alá. Augusztus 20-án vonult be Budára. Itt egyenesen a Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomába ment. A templomban hálaadó istentiszteletet tartott. Utána kíséretével bevonult a királyi palotába. Ezalatt a hadi nép Budától délfelé, mintegy fél mérföldnyire vonult. Amikor a király a Duna mellől, észak felől bevonult Budára — írja Waldburg —, a két-háromszáz lovasból álló ellenség, köztük a „vajda" (János király) is, dél felé vonult el a várból. Buda elestéről Ferdinánd nyomban értesítette szövetségeseit, a lengyel és az angol uralkodót. Szapolyai a keleti, északkeleti országrészek felé távozott. Az 1527. év nyarát s őszét Ferdinánd zavartalanul töltötte Budán. A látszólagos nyugalmat egy gyászos közjáték zavarta njeg. Brandenburgi Kázmér őrgróf, Ferdinánd vezére hirtelen meghalt. Holttestét a budai Nagyboldogasszonytemplomban helyezték el. Ferdinánd csapatai egyre szaporodtak. Mindinkább szorongatták János királyt. János az országhatár, Galícia felé szorult. A főherceget 1527 őszén — éppen egy évvel János király után — Magyarország királyává koronázták. Az országnak egyszerre két koronás királya lett. És ekkor megindult a budai közjátékoknak egy különös sorozata: a város másfél évtized alatt több ostromot szenvedett el, mint elmúlt három évszázada alatt. 41