Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Zolnay László: Mohács után

KÖNYVISMERTETÉS ERZSÉBETVÁROS Fővárosunk kerületei egymás után jelentetnek meg olyan kiadványokat, melyek megközelítik a részletező, szakszerű történeti művek színvonalát s azok módszerességét; jóllehet, az egyes fejezeteket műkedvelők írták. Alkalmi szereplésüket előzetes tanulmányok, szenvedélyes kutatások, hangyaszorgalommal végzett adatgyűjtések előzték meg. Közgyűjteményeink sokat köszönhetnek nekik, hiszen számos olyan emléket, okmányt fedeznek fel s mentenek meg az elkallódástól, amelyek a szakemberek figyelmét egyébként talán elkerülték volna. Hogy mindez mennyire így igaz, azt legutóbb a VII. kerület múltjáról és jelenéről kiadott pompás kiállítású,,Erzsébetváros"című,gyűjteményes mű igazolhatja leginkább: ebben ugyancsak nehéz határvonalat vonni a „hivatásos" és a „hivatott" tanulmányírók között. Erzsébetváros sokrétű történelme vonzó tanulmányokra ösztönzi a kutatót. Ez az alig kétszáz éves kerület kezdetben amolyan csatlakozó, kiegészítő eleme volt Terézvárosnak. Egyre fokozódó városiasodása azonban önállósította, s hamarosan függetlenítette e városmagot. A csatlakoztatott kerületrész bátran kezdeményezett, észlelhetően tökéletesedett a városiasodás valamennyi vonatkozásában: csinos házak, nagy középületek emelkedtek a magasba, fás terek szélesedtek ki, szellős utak, karcsú utcák vagy szűkös sikátorok alakultak ki — amerikaias ütemben. Az egyéni és társas vállalkozások a gazdasági élet összes ágazatában a leggyorsabban ebben a városrészben bontakoztak ki. Indokolt volt tehát, hogy előbb hetedik kerületként külön közigazgatási egységgé, majd — az egykori királyné emlékezetét őrizvén — Erzsébetvárossá önállósuljon. A felvillanó fények természetesen nagy árnyakkal párosultak: a feltűnő gazdagodás ugyanolyan szegényedést követelt. A vagyoni és társadalmi ellentétek igen korán kiéleződtek, az érdekellentétek ütközése kölcsönös szervezkedéshez vezetett, politikai és gazdasági téren egyaránt. Erzsébetváros az ellentétek jegyében fejlődött az 1945 előtti évtizedekben: paloták és szegényházak, templomok és népkonyhák, örömtanyák és mulatók, kávéházak és kiskocsmák, kórházak és népszállók, színházak és kaszinók, orfeumok és kabarék, könyvtárak és szakiskolák, fürdők és menhelyek, gyárak és műhelyek egyaránt épültek itt, közöttük több olyan intézmény, mely mintául szolgálhatott más kerületeknek. A módos kispolgári réteg, valamint a kétkezi és gyári munkásság közé észrevétlenül beékelődve, itt lépett színre egy újabb közösség, a bohémek bizonytalan csoportja, a társadalmi kereteken kívül élők meghitt, önkéntes köztársasága. Vagyont gyűjteni, polgári otthont teremteni, dolgozni és szórakozni mindenkor jól tudtak a hetedik kerületben; miközben lázadni, forradalmasodni kényszerült az itt élő, haladó társadalmi osztály. Majd példátlan szenvedés és számtalan haláláldozat színtere lett Erzsébetváros, a faji megkülönböztetés kíméletlen idején, az ide telepített gettó napjaiban. Ami e kiváló kötet részletezett jelentőségét illeti: a tanulmányok szervesen összeillenek, sohasem keresztezik egymást; szerzői csak abban versengenek, hogy ki-ki minél több ismeretet nyújtson saját területéről és minél jobban megszerettesse olvasóival Erzsébetvárost. Mindez a gondos szerkesztés eredménye, mely Timár Andor nevéhez fűződik; mellette egy szerkesztői hármas (Aibner Pál, Bányai Lajos, Nyírő Gyuláné) biztosította a kötet egységét, színvonalát és kivitelezését. Részletesen kellene méltatni az egyes közlemények eredetiségét, erényeit, ehelyett csak jelezzük: Erdélyi Zoltán a kerület politikai és munkásmozgalmi, Timár Andor az irodalmi. Magyar Bálint a színházi élet gazdag múltjáról, a kerületi kezdeményezésekről, itteni eredményekről értekezik, bőséges adattár feldolgozásával. Radó István Erzsébetvárosnak a filmgyártás terén elért szerepét igazolja fölényes adatgazdagsággal; nem kisebb jelentőségű a kerület sajtójának, kiadóinak, nyomdáinak a története sem; e téren mindenkor fölülmúlta a főváros akármelyik részét. Erről a szerteágazó témáról Magyar Pál szakavatott tollából olvashatunk jelentős tanulmányt. Az egykori bohémtanyák világát Kolozsvári Andor kelti életre: csaknem félezer egykori kávéházat, klubot, kaszinót, társaskört, mulatót, vendéglőt, éttermet kutatott föl; legtöbbnek a múltjárói is szól, és valamennyinek megkereste a helyét, utca, házszám szerint. Kőszegi Tibor a sportról ír, míg Légrádi Dezső, Berti Béla, Gallai József különböző helytörténeti cikkekkel szerepelnek: művelődési intézmények, műemlékek, nevelés-, egészség-, szociális, közlekedési ügyek, vállalatok, szállodák, ipar, bank, kereskedelem, utak, utcák, terek története valóságos kerületi útmutatóvá gazdagodik az adatok csoportosítása révén. Erzsébetváros térképe és még jónéhány fénykép — különösen a kerület híres szülötteiről vagy neves lakóiról, az egykori és mai nevezetességekről — feltétlenül kiegészíthette volna a helytörténeti fejezeteket; úgyszintén egy név- és tárgymutató. Paku Imre ISMERJE MEG A JÖVŐ BUDAPESTJÉT! 8Löétc»«gciss«s «i Foiffcirosi Tanács Mégrefeajtő KSixottsagänak Bemutató "Termet V. kerület, Tanács kőrút 6. Nyitva: hétköznap 14—19 óráig 42