Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Sulyok Katalin: Elfecsérelt energiák

Szombathy Viktor Fé lett természeti kincseink Az alanti világban gyönyörködünk a szabadság-hegyi villa széles erkélyéről. Bár manapság már nem villa ez, mert reprezentatív hivatallá alakult: az Országos Természetvédelmi Hivatal és a Madártani Intézet költözött belé. Valaha azonban, egyszerűbb formában, de terjedelmesebb kerttel a Jókaié volt. Amikor az „Egy magyar nábob" tiszteletdíjából ezt a lejtős oldalt megvette, elhagyott, gazos kőbányát talált; három napba tellett, míg utat tört magának a bozótban és szemügyre vehette, mit is vásárolt. Madárdalos vadonnak hatott mind a Svábhegy, mind a János-hegy, mind a messzi táj, legfeljebb egyegy nyaralóház tarka kertje törte meg az erdők zöldjét s valamely sváb gazda majorságának hangjaillata tette színesebbé a szénaillatú környéket. Azon tűnődtünk S. Szabó Ferenccel, a Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettesével, mit láthatott a költő a faverandáról, valahányszor a Vár, vagy az orbánhegyi lejtő felé pillantva, elmerengett. Csupa-csupa zöldet: szőlőskerteket és gyümölcsösöket. Meg virágos réteket, egy-egy fehérfalú házat, tömött tölgyeseket, szürke bükköket, mogyoróligeteket, hársat és kőrist. Le, egészen a Városmajor, a Generális rét s a Várhegy pereméig. Mulatságos látványul legfeljebb a színész Benza házának csavart kéménye szolgált. Amikor „A jövő század regényé"-t írta — húsz évvel a birtokszerzés után —, akkor is olyan erdőrengetegnek álmodta a hegyvidéket, hogy hűs fái alatt II. Árpád király még 1952-ben is vadászni fog. 1970-ben mi is letekintünk a budai hegyvidékre; gazdag erdőség helyett csupa ház, csupa utca, csupa beton már az egész hegyalja. Emeletes lakóházak egybefolyó sora ritkította meg a fasorokat, szürke toronyházak épültek a szőlőskertek helyén. A hegytetőre kúszó város elnyelte az erdőt. Kétlaki gondolkodásunk rabjai vagyunk. Mert örvendünk annak, hogy mind több korszerű lakást építhetünk, mégis sajnálunk minden fát, bokrot, amelyet ennek érdekében kivágunk. A tégla, a cement, az aszfalt irgalmatlanul nyeli a ligetek zöldjét, boglárfa gyökerét, fenyő tűlevelét. A hasznos urbanizáció veszteséggel is jár. A kegyetlen törvényt nehezen fogadjuk el. Hogyan védjük Budapest határain belül a természetadta kincseket s melyek azok az értékek, amelyeket a jövő nemzedék jóléte s egészsége érdekében is mindenképpen óvni kell ? Mammutfenyő a Vasvári Pál nevelőotthon parkjában (Tahin Gyula felvétele)