Budapest, 1971. (9. évfolyam)

2. szám február - Fekete Gábor: Lakásfelmérés

sokban időközben beállott átalakításokat, változásokat a házkezelőségek nem regiszt­rálták; új, alig néhány hónapja átadott csalá­di otthonok bérleti szerződéseinek adatai is eltérő méreteket mutattak a mérőszalagok ál­tal kimutatott centiméterektől. S ha zömében szívélyesek is voltak a bér­lők, szólni kell arról a kisebbségről is, amely, sajnos, ott gördített akadályt a felmérés elé, ahol csak lehetett. Nem volt egyedüli annak a XI. kerületi bérlőnek az esete, aki szinte ki­vétel nélkül valamennyi mérésnél ellenvéle­ményét fejezte ki, két-három centiméteres állítólagos eltérések miatt dühödten tiltako­zott, közölve; amennyiben nem az őáltala be­mondott adatokat jegyzik fel az adatfelvételi lapra, nem hajlandó aláírásával szentesíteni a felmérést. Más bérlők többszöri levélbeni felszólításra sem tartózkodtak otthon a fel­mérés előre közölt időpontjában. S mert sza­bálysértési eljárást vagy más szankciót nem írnak elő ezekre az esetekre a rendelkezések, felvetődik a kérdés: az adatszolgáltatást meg­tagadó vagy az elé akadályt gördítő bérlők, valamint az ingatlankezelő szervek között hogyan és ki dönti el a viszályt ? Ajánlott értesítés — és motozás A választ a Fővárosi Tanács Ingatlankeze­lési Főigazgatóságának jogászától, dr. Ko­vács Ilonától tudakoltuk. — Azok a bérlők, akik a felmérőket bizo­nyíthatóan akadályozzák munkájuk végzésé­ben, maguknak ártanak. Az adatfelvételi lap kiállítása ugyanis nem csupán a bér megálla­pításához ad támpontot, hanem a lakbérhoz­zájárulási jogosultság megállapításához is. Tehát az adatszolgáltatás megtagadásával, akadályozásával saját jogaik és érdekeik el­len cselekszenek a bérlők. A rendelkezésre álló adatok alapján az ingatlankezelőségek mindenképp megállapítják új lakbérüket. Ha a majdani felsőbb jogorvoslatra ezek a bér­lők igényt tartanak, s bíróságon kérik a dön­tést, a szakértői díjat meg kell fizetniök, hi­szen az ő hibájukból kell igénybe venni a tör­vényszéki szakértőt. — Jelentettek-e a kerületi IKV-k ilyen eseteket ? — Igen. Utasítottuk őket, hogy újra és új­ra értesítsék ajánlott levélben azokat a bérlő­ket, lakáshasználókat, akiket a korábbi fel­hívások ellenére sem találtak otthon, s akik nincsenek külföldön, vidéken, kórházban. A felmérők az ilyen bérlők szomszédainál is is­mételt üzenetet hagynak. Utasítást kaptak az adatfelvevők arra is, hogy hangsúlyozzák a bérlőknek: ha nem értenek egyet a „hivata­los" mérésekkel, a felszerelések állapotára vonatkozó bejegyzésekkel, vita esetén se gá­tolják meg a felvevő párokat az adatok re­gisztrálásában, hanem éljenek jogaikkal, s te­gyék meg írásbeli ellenvetésüket a „bérlő észrevételei" rovatban. Ahol ennek nyoma van, ott mindenképp megjelenik majd egy bizottság, amely dönt; s ha azzal a döntéssel sem ért egyet a lakás használója, talál fóru­mot a kerületi központi bíróságon, ahol vélt vagy jogos igazát kérheti. — Több helyütt panaszkodtak a bérlők, hogy bár az ingatlankezelők azt ígérték, a ko­radélutáni vagy koraesti órákban, tehát mun­kaidő után indulnak útjukra, mégis délelőtt kopogtattak... — Tudunk a panaszokról, ezért ismétel­ten felhívtuk a kerületi ingatlankezelő válla­latok figyelmét: csak munkaidő után vagy munkaszüneti napokon kérhetik a lakosoktól az adatszolgáltatást. A bérlők tehát nem kö­telesek otthon maradni délelőtt a felmérés miatt, nem mulaszthatnak a munkahelyről, épp így az IKV-k sem jogosultak bármiféle igazolást kiadni munkahelyi távollétre a la­kásfelmérés miatt. — A felmérők fogadtatásának tapasztala­tai általában kedvezőek. Érkezett-e hír a fő­igazgatóságra ellenkező tapasztalatokról? — Az okvetetlenkedők vagy otthonuktól „notóriusán" távollevő bérlők száma cse­kély, s eddig csupán egyetlen szélsőséges esetről van tudomásunk. Idős, nyugdíjas há­zaspárhoz csengetett be a felmérő pár. A szí­vélyes, kávékínáló fogadtatás után, a munka befejeztével távozni készülő felmérőket hir­telen hangulatváltozás döbbentette meg; ki­derült, hogy az öregekhek „eltűnt" a megta­karított pénzük, kétezer forintjuk. Kínos pillanatok következtek. Az adatfelvevők fel­ajánlották, hogy az öregek kutassák át őket. A „motozás" sem vezetett eredményre, s az öregek — a szomszédokat is összecsődítve — rendőrért telefonáltak. Mielőtt a rendőr meg­érkezett volna, az öregúrnak eszébe jutott, hogy a pénzt aznap délelőtt a dunsztos üveg­be rejtette. Meg is találta. A kellemetlen in­zultus végül is sűrű szabadkozással és bocsá­natkérésekkel ért véget. Mindenesetre elkép­zelni is rossz, mi lett volna, ha történetesen aznap kapnak fizetést a felmérők és a szóra­kozott házaspár jelentősebb összeget talál a zsebükben ... Szerencsére az eset valóban „fehér holló", őszintén szólva, az ingatlankezelők épp el­lenkező előjellel tartottak bűncselekmények­től. Ismerve némely bűnöző mentalitását, hivatalos igazolvánnyal látták el a felmérő­ket, nehogy az adatfelvétel ürügyén hívatlan vendégek, ál-felmérők lépjék át a családi ott­honok küszöbjeit, különféle értéktárgyakra éhesen. Nem árt az ilyesfajta trükkökkel szá­molni, épp ezért mindenki nyugodtan igazol­tassa a felmérőket; ők nem sértődnek meg érte. Minden válasz jelentős A lakásfelmérő párok jelentései alapján a kerületi ingatlankezelő vállalatok meglehe­tősen pontos és átfogó képet alkothattak azokról a — lakbérrendelettel kapcsolatos — kérdésekről, amelyek általában foglalkoztat­ják a lakosokat. Hozzátehetjük még: igen so­kan keresték fel telefonon, személyesen, le­vélben az ingatlankezelőket azok közül, akik­nek családi otthonuk személyi tulajdonban van. Részben felvilágosítás miatt, amelyre a közelmúltban megjelent rendelet már választ adott; részben külön kérve a számukra nem kötelező felmérés és adatfelvétel elvégzését. Kérdést azonban bőségesen kaptak a fel­mérők az állami bérlakások használóitól is. Az adatfelvevőknek elsősorban hat kérdést szegeztek. Közülük természetesen a legsű­rűbben a „Mennyi lesz az adatok ismereté­ben a lakbér ?" ismétlődött. Második helyen szerepel a „Hogyan cserélhetők el a jövőben a lakások?" kérdés. És további sorrendben: szülőkkel együtt élő családtagok a szülők ha­lála után folytathatják-e a bérleti jogvi­szonyt? Hogyan oszlanak meg a jövőben a lakás-karbantartással kapcsolatos feladatok a bérlők és a házkezelőségek között? Értéke­lik-e a lakbérek megállapításánál a lakás ked­vezőtlen fekvését, beosztását, a „hodály" elő­szobák, mellékhelyiségek felesleges, kihasz­nálhatatlan méreteit? Hogyan alakul a tető­térben levő lakások bére ? E kérdések megoldására rendelet híján még hiányoztak a szükséges jogszabályok; a felmérők megközelítő választ sem tudtak ad­ni. Igaz, nekik nem is az adatok értékelése a feladatuk. Szerepük és felelősségük abban van, hogy az adatfelvételi lap és a bérlemény­leltár pontosan kitöltött rovatai valóságos tü­körképét adják a felmért lakásoknak; hiszen az egyes rovatok kérdésére adandó válasz je­lentősége a jogszabályok megjelenésével nőtt meg. (MTI—Fotó) 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom