Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Fodor József: Hogyan lettem budapesti?

megyéhez tartozott. A főtemp­lom építését alapítójának, IV. Béla királynak elhunyta idejére — 1270-re — fejezték be. Ebből a korból — a templom falain kívül — jóformán csupán né­hány kőtári emlékünk maradt. IV. Béla király a templom kegyúri jogainak egyrészét leá­nyának, Margit apácának szigeti kolostorára ruházta át. Ezt a jö­vedelmes jogot az 1350-es évek­ben, vagyis akkor váltotta meg a budavári német patriciátus, ami­kor a királyi udvar a városból az Anjou-palotába, a Várhegy déli végére költözött. Ettől fogva a „Mátyás"-templom — valójában Mária-templom, Nagyboldog­asszony-templom — Buda veze­tő német polgárságának kegy­urasága alá került. A templomot — a XIX. század óta — szívesen nevezik Koro­názó-főtemplomnak is, bár itt mindössze három koronázás zaj­lott le. Az uralkodók vallásosságának s bőkezűségének később is sok áldását élvezte ez az egyház. Nagymérvű átalakításokat vé­geztetett rajta Nagy Lajos ki­rály. Oldalhajóit ekkor boltozták át s emelték a főhajó boltozatá­val egymagasságúra. Ugyanekkor — alkalmasint János lapicida, a déli Anjou palota építőmestere — készítette el, királyi rendelés­re, a részben máig álló déli oldal­bejárót, a baldachinos Mária ka­put. A koronás király prezentációjának színhelye Azok az évtizedek — 1245— 1270 —, amelyeknek a budai fő­templom építését köszönhet­jük, a tatár-dúlta Magyarország újjáépítésének évtizedei voltak. Ekkor épültek fel és épültek újjá — Pozsonytól Brassóig s Kassától Zágrábig — váraink, városaink. S ekkor született újjá — immár a korszak hódító, modern, új stílusában, a gótikában — a hamvába holt románkori Magyarország. A budai főtemplom —amelyet az 1248-tól fogva Pestről áttele­pített német* polgárság használt plébániájaként — hamarosan fontos történeti események színhelye lett. Az Árpádház ki­halta után, 1303-ban itt ment végbe a heretikussá vált budai polgárok emlékezetes pápa-ki­átkozása. De már 1301-ben itt mutatják be a gyermek Vencel királyt, majd a megkoronázott Ottót a főváros népének. Károly Róbert az első uralkodó, akit * A városkormányzatban 1439-ig háttérbe szorított vári magyarok plébániatemploma a kezdetben egyhajós Mária Magdolna temp­lom — a későbbi Helyőrségi templom — volt. — 1308-ban — a budai főtemp­lomban koronáztak meg. A királykoronázás jogát Buda — az új főváros — nem hódítot­ta el Székesfehérvártól, a rég fő­várostól. Ám törvényerejű szo­kássá vált az, hogy uralkodóin­kat a fehérvári koronázás után, koronával a fejükön a budai Má­tyás-templomban mutatták be a főváros népének. Ezt a prezentá­ciót rendszeresen az követte, hogy az uralkodó a főtemplom­ból, kilépve lóháton, hintón, vagy szánon végighajttatott Bu­da összes utcáin. I De ugyancsak a budai fő­templomban ravatalozták fel a halott uralkodókat, s innen szál­lították őket a székesfehérvári királysírokba. Ugyanez volt a színhelye a királyi fogadalmak­nak, szövetségi eskük elmondá­sának is. És itt tartották a királyi kézfogókat. A XV. századtól pedig intézményessé vált az a szokás, hogy itt áldották meg a török ellen hadba induló sere­gek zászlait. Majd pedig — győ­zelem esetén — itt mondattak az uralkodók Te Deum-ot s a fő­templom falaira helyezték zsák­mányzászlaikat. így a templomnak — jórész­ben mai napig álló — falai egy­aránt látták a város- és ország­újjáalapító IV. Bélát, I. Károlyt, Nagy Lajost, Zsigmondot, Hu­nyadi Jánost, Mátyást. Szószéké­ről 1455-ben Kapisztrán János záporozta mennydörgéseit a tö­rökre. A hagyomány szerint 1456-ban, a nándorfehérvári (belgrádi) diadal után e templom tornyában kondult meg az első déli harangszó. A templom védő­szentjének, Szűz Máriának — Nagyboldogasszonynak — ma­gyar kultuszát Mátyás támasztja fel. Alakja ettől fogva hadilobo­góinkon éppen úgy megjelenik, mint pénzeinken. Iskolaügy, művészet A templom — a középkor szokásához képest — a XIV. szá­zadtól fogva önálló iskolát s ön­álló ének- és zenekart tartott fenn. 1391-ben már olyan hatal­mas organizáció volt ez, hogy a plébános mellett harminc káplán és klérikus működött. Iskolájá­nak tanulói mint templomi éne­kesek szerepeltek; rendszeresen rekordáltak a királyi udvarban is. (Sokat énekeltek II. Ulászló öccsének, Zsigmond lengyel her­cegnek budai udvarában is, 1500 és 1505 között.) A templomto­ronyban toronyzenészek — kür­tösök és dobosok — tanyáztak. A templom plébánosai közül ki­emelkednek azok a királyi kancelláriai tisztségviselők, aki-24

Next

/
Oldalképek
Tartalom