Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Fodor József: Hogyan lettem budapesti?

ket uralkodójuk a Mátyás-temp­lom nagy jövedelmet biztosító vezetésével bízott meg. Tán a legnevezetesebb közöttük llku­szi Bylica Márton, Mátyás krak­kói származású csillagásza, a nap­tárreformáló Regiomontanus munkatársa, a pozsonyi „Acca­demia Istropolitana" professzo­ra. A főtemplom karmesterei közül az 1500-as évekből ismer­jük „herr niclas chormeistert". A templom későközépkori alakját Mátyás király támogatá­sával alakították ki. Ekkor húz­ták fel déli tornyát, s harmadik emeleti ablaka alatt a király kő­címerét helyezték el az 1470-es évszámmal. (A ma is a tornyon látható hollós címer az eredeti­nekcsupán hű másolata. Az erede­tit a múlt századi renováció ide­jén Schulek Frigyes — hogy meg­óvja — levétette s azt a templom déli oldalbejárója, a Mária kapu közelében, a déli hajó nyugati zárófalába építtette be.) A XIV. századtól fogva a temp­lomnak mind északi, mind déli hosszfala mellé temetkezési ká­polnák egész sorát fűzték. Bizo­nyos Ellenpeck János budai pol­gáron kívül 1410 körül a Garai nádorcsalád, majd 1470-től Er­nusth János főkincstartó épít­tette itt fel sírkápolnáját. (A múlt századi helyreállításkor Schulek csupán az északi Garai­kápolnát újította meg. A többi­nek alapfalai a föld alatt vannak.) Ernusth egyébként 1476-ban kelt végrendeletében tetemes ösz­szeget hagyott a főtemplom — soha meg nem épült — északi tornyának építésére. A főtemplomot dél és kelet felől a német polgárok temetője övezte. Ennek az öt sírrétegből álló temetőnek egyes részeit Zolnay László 1963-ban tárta fel. (Legrégebbi, legmélyebb sírré­tegét IV. Béla dénára datálta. A legfelső sírok felett Zsigmond király pénze került elő.) A te­metőt a XV. században szüntet­ték meg. A temetőben is kápol­nák épültek. Az Ulvingus pénz­verő kamaraispán építette Szent László kápolna (1333) a mai vári iskola táján állhatott. A Szent Mihály kápolna altemplomát pe­dig a Halászbástya testében 1963/64-ben tárták fel. A középkorban a főtemplom fenntartásáról, budai házakból A Mária kapu timpanonja. A feltámadás (Dombormű, XIV. szd. vége) Lőrinczy György felvételei és vidéki földbirtokokból álló vagyonának kezeléséről a német patríciusokból alakult Krisz­tus teste templomcéh (kon­fraternitás) gondoskodott. A templom — mint a XVI. század­ból fennmaradt leltárai mutat­ják — az országnak egyik leg­gazdagabb temploma volt. Pusz­tulása a középkori Magyarorszá­géval egyidejű. 1526-ban a Mo­hácsnál győztes Szulejmán szul­tán első budai bevonulása után már tűzkár éri a templomot. 1541-ben, Buda végleges török kézre jutásakor a törökök szét­zúzzák szobrait, felaprítják táb­laképeit. A főoltár két kandelá­berét Isztambulba, az Aja Szófia mecsetbe szállítják. (Középkori berendezéséből mindössze ez a két, reneszánsz stílusú kandelá­ber maradt meg — Törökor­szágban!) 1541-től 1686-ig a fő­templom Szulejmán szultán dzsá­mi, vagy Eszki dzsámi (Öreg templom) néven a budai török­ség főtemploma. A barokk Mátyás-templom — és a neogótikus A barokk korban, a XVII. szá­zad végétől a jezsuita rend birto­kába és használatába kerül a templom. Ekkoriban a jezsuiták mind dél, mind észak felől eme­letes házaik kalodájába fogják a gótikus templomtestet. Mivel pedig a főtemplom külső falai súlyosan rongálódtak, saját ko­ruk stílustörekvéseinek enged­nek és irgalmatlanul átbarokki­záljáka Mátyás-templomot. A jel­legétől szinte teljesen megfosz­tott plébániatemplomban 1862-ben helyezik el III. Bélának és fe­leségének, Antiochiai Anna ki­rálynénak Székesfehérvárott 1848-ban megtalált sírját, az egyetlen épen maradt középkori magyar királysírt. (Leleteit 1968-ban átvitték a Nemzeti Múze­umba.) 1867-ben itt koronázzák meg I. Ferenc Józsefet. Ez alkalom­mal határozzák el a „koronázó főtemplom"** eredeti alakban való helyreállítását. A mű elvég­zésével 1873-ban Schulek Frigyes műépítészt bízzák meg. Schulek a helyreállítási mun­kát azzal kezdte, hogy lebont­tatta a templomot kétfelől fojto­gató jezsuita kollégium- és ko­lostor-komplexust. A toldalék­épületek bontásakor azonban ki­derült: a középkori épület sok­kal rongáltabb annál, mintsem hogy annak egyszerű renoválá­sáról szó lehetne. A falakat a két szomszéd épület támogatta csu­pán. A főfalak cseréjét Schulek­nak—ilyenformán — helyenként a földszintig menően kellett vég­rehajtania. Schulek művét sokkal inkább tekinthetjük a középkori főtemplom — helyenkint neogóti­kában tovább fejlesztett — máso­latának, mintsem önálló, vagy ön­kényes neogótikus téralakításnak. Schulek mindössze a déli, ún. Mátyás torony kősisakjának megtervezésekor eresztette sza­badjára szárnyaló képzeletét. S megállapítható: mindössze ki­sebb, elpusztult épületelemek megkomponálásánál győzte ben­ne le a renovátort az építőmű­vész. A templomnak a második vi­lágháborús pusztítást követő új­jáépítése — mind külsejében, mind a templombelső tekinteté­ben — Schulek Frigyes építő­művészi koncepcióját tartotta tiszteletben. V. E. ** A harmadik itt koronázott uralkodó IV. Károly volt. Koronázása 1916. december 30-án ment végbe. Oszlopfő a templomépítés első periódusából. XIII. szd 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom