Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Osgyáni Csaba: A „vándorló növénykert”

sággá: az ország első — ma is meglevő — Vic­toria-házában sok díszes trópusi, mocsári növény mellett nevelték a „tündérrózsák királynőjé"-t, a Victoria regia-t. A pesti füvészkert ismertségét más tényezők is elősegítették. 1869-ben indult meg az Üllői úton az első lóvasút, a század végére pedig a villamos­közlekedés is. Az egyre fokozódó vízgondokat 1871-ben a városi vízvezeték lefektetése enyhítet­te, később a gázvilágítás bevezetése teremtett ked­vezőbb körülményeket. A jól kövezett útról már a por sem szállt olyan mértékben a növényekre. Viszontagságok A századforduló városiasodása persze hátrányo­kat is tartogatott. A II. szülészeti klinika építése­kor 4000 négyszögöllel csonkították meg a nö­vénykert területét, majd, a klinikai negyed épít­kezései során az egykor 18 holdas terület mintegy egyharmadára zsugorodott. Ekkor helyezték át a bejáratot az Illés utcai oldalra. A helyszűke miatt kb. 1903 óta több tervet is készítettek a kert — pél­dául a Margitszigetre, a Vérmezőre, Lágymányos­ra való — átköltöztetésére; a füvészkert azonban 1809, illetve 1847 óta változatlanul itt található a Józsefvárosban. Az első világháború a botanikus kert létfeltéte­leit is erősen veszélyeztette, majd az infláció oko­zott további károkat. A húszas évek végére érte el a kert régebbi státuszát. Egy 1928-as leltár szerint 800 fa és cserje, 220 lágyszárú, s 1800 üvegházi nö­vény képezte anyagát. Ekkor az Engler-rendszer szerint családonként csoportosították a növény­állományt, de oktatási célokra néhány növény­földrajzi, ökológiai csoportot is létesítettek. 1929-ben külön házat építettek a kaktuszok és szukku­lensek számára, 1931-ben trópusi páfrányházat, majd 1938-ban nagy közönségsikere volt a rovar­evő növények bemutatóházának. Közben (1935-ben) a régi teleitetőt három új épülettel bővítet­ték, így megfelelő szaporításra is mód nyílott. Ekkor fejlesztették ki az ország leggazdagabb orchideagyűjteményét, s az orchidea tisztatenyé­szet bemutató sorozatért, ami ekkor újdonság­számba ment, az 1935. évi jubiláris kertészeti ki­állítás bíráló bizottsága aranyéremmel jutalmazta a kertet. Jelentősen fejlődött az üvegházi növény­állomány, s a szabadföldi gyűjtemény is, amely fő­leg a Kárpát-medence flóráját demonstrálta. Minden eddiginél nagyobb pusztítást végzett azonban a második világháború. 1945. január 3 —5-e között bombatámadás döntötte romba az összes üvegházat, s a 15 fokos hidegben sokezer ritka növény ment tönkre. A kárt több mint 12,5 millió aranypengőre becsülték. A második világháború után két évig szinte re­ménytelennek tűnt a kert újjáalakítása. Ez tulaj­donképpen 1947 nyarán kezdődött meg, az első növényházcsoport megépítésével. Ismét megin­dult a nemzetközi magcsere, élettani kutatások céljára kis laboratóriumot rendeztek be. 1950-re, a pálmaházat kivéve, valamennyi üvegházat be­üvegezték. 1952-ben rövid időre a kert Botanikus Kert Tudományos Intézet néven különvált. 1953-ban dr. Soó Rezső akadémikus került a kert élére, aki az elavult Engler-rendszert korszerűsí­tette, s Magyarországon először mutatta be a jel­legzetesebb hazai növénytársulásokat. Kétéven­ként kiadták a kert és a tanszék publikációs jegy­zékát. A herbárium jelentős bel- és külföldi gyűj­tésekkel szaporodott. Az 1956-os harcok következtében történt károk gyors rendbetétele után 1960-ban természetvé­delmi területté nyilvánították az Egyetemi Bota­nikus Kertet. 1966-ban többmilliós beruházással korszerű, jelentősen magasított, háromrészes üvegházat, kulturált munkásszállást, kertészla­kást, három kisebb kutatólaboratóriumot építet­tek, kétszeresére bővítették a kaktusz- és szukku­lensházat, megkezdte működését a Magyar Tudo­mányos Akadémia botanikai kutatórészlege. A há­ború alatt nagyrészt elpusztult karpológiai, vagyis termés- és maggyűjteményt 1969-ben elkezdték újra felállítani. Ekkor kezdődött el az eddig fel­dolgozatlan levéltári anyag rendezése is. A kert jelene Egy ország kultúrájával, műveltségével általá­ban egyenes arányban fokozódik a növénykultú­rával, s nevezetesen a botanikus kertekkel való törődés is. A Szovjetunióban például a forrada­lom óta mintegy hetven-nyolcvan botanikus ker­tet létesítettek. Hazánkban ma több mint tíz bota­nikus kertet gondoznak. Ez egyáltalán nem lebe­csülendő szám. E kerteknek általában sajátos arculatuk, sajátos funkciójuk van. A Vácrátóti Botanikus Kert pél­dául a Magyar Tudományos Akadémia kertje, ennek megfelelően itt, az ismeretterjesztő sétákon túl, elsősorban kutatásokkal, kísérletekkel foglal­koznak. A budapesti füvészkert az Eötvös Loránd Tudományegyetem botanikus kertje. Igazgatója, dr. Priszter Szaniszló elmondta, hogy feladata el­sősorban az oktatás céljainak előmozdítása. Éven­te átlag tizenkétezren látogatnak el a kertbe, s a lá­togatók zöme diák. Egyetemisták, középiskolások egyaránt jönnek, s üdítő és hasznos sétákat tehet­nek itt a legkisebbek, az általános iskolások és az óvodáskorúak is. Megbízható, rendszerezett, s nem utolsósorban változatos élő növényeket figyel­hetnek meg. Amit oktatási célból fontosnak tarta­nak, s ami ezek közül a kert talajához és városi klímájához alkalmazkodni tud, itt megtalálható. A botanikus kert egyben kedvelt idegenforgal­mi nevezetesség, ezt igen sok TIT-látogatás is bizonyítja. Az üvegházban szakértő kertészek tar­tanak ügyeletet, akik szívesen segítenek az eliga­zodásban. Az egyetemi botanikus kert a tanszék tudomá­nyos kutatásainak is műhelye. Rendszertani, hono­sítási, virológiái kísérleteket folytatnak, újabban kromoszómavizsgálatokat is végeznek. S míg az egyetemi szemléltetés, az ismeretterjesztés szem­pontjából kivételes előny, hogy a kert a főváros szívében található, a növények gondozását tekint­ve már cseppet sem az. A növényeket vastagon be­lepi a füst, a korom, a por, az épületek üvegfalai­ról egy idő után nem lehet maradéktalanul eltá­volítani a rárakódott szennyeződést. Ez egyben sajátos megfigyelésekhez kínál alkalmat: mely nö­vények, fák képesek a füstgázoknak fittyet hányva virágozni? A fenyők például igen érzékenyek a kéngázokra — ritkán is láthatunk szép példányo­kat a főváros parkjaiban —, de egy fajuk, a hima­lájai selyemfenyő ellenálló velük szemben. Az itteni megfigyelések tehát sokban segíthetik a fő­város növényvilágát, az egyre inkább igényelt par­kok gondozóit munkájukban. A természetvéde­lem, illetve a kertészek és a botanikusok együtt­működése világszerte szorosabb lesz, s ennek je­lei nálunk is fellelhetők. Az egyik javaslat szerint hasznos lenne, ha a növényvilágukat illetően ve­szélyeztetett területek, mint speciális gyűjtemé­nyek, botanikus kertek gondozásába kerülnének; s ha állandó listát bocsátanának az érdeklődők rendelkezésére: milyen értékesebb növényeket merre lehet látni a fővárosban. Nevezetességek A füvészkertben ma is több egyedülálló növény található. 120 évesnél is idősebb ginkgófák, ame­lyek jól bírták a füstöt, s így Magyarországon a legmagasabb kort érték meg. A tamarix, a krisz­tustövis, a kékakác több mint százéves, ritka pél­dányai láthatók itt. A szabadföldi növények első­sorban a magyar flórát reprezentálják, másodsor­ban a környező országok, kivált a Kárpát-medence és a Balkán-félsziget jellegzetességeit. Fajaik ter­mészetszerűen a helyi talajtól és a klímától nagy­mértékben befolyásoltak. A botanikus' kertnek, neves irányítóin túl, híres látogatói is voltak. II. József és József nádor láto­gatása például a kert fejlődésében is szerepet ját­szott. A kertben ma is őrzik — műemlékként — József nádor vörösmárvány emlékoszlopát. Dió­szegi Sámuel és Fazekas Mihály emlékét mészkő­oszlop hirdeti. Az 1917-es jubileum alkalmából állították fel Kitaibel Pál mellszobrát. Az egyik legrégebbi műemlék maga az igazgatósági épület: a Festetich-család egykori vadászkastélya, ame­lyet 1802 —1803-ban épített Pollack Mihály. Gyakorta időzött a kertben Molnár Ferenc is, aki kitűnő megfigyelőnek bizonyult. A Pál utcai fiúk és a vörösingesek csatározásainak színhelye a Füvészkert prezíc megjelenítése: a kőfal, a desz­kapalánk, a tó és a rajta levő sziget, a fahíd, a csó­nak, a nagy fűzfák, a csúcsíves műrom, a hadirok­kant őr, az üvegház valamennyi berendezése: a zöld dézsákban álló fák, a kupola alatti pálmák, az aranyhalas medence vízinövényei; s a kert zá­rását jelző harangszó is mind hiteles háttér a re­gényben. Kétszáz éves a füvészkert. S noha jelenlegi épületei, berendezései nem érik el ezt a kort, ugyancsak megkoptak a hosszú idő alatt. Mi több: sok tekintetben elavultak. A 170 éves igazgatósági épület egyáltalán nem korszerű műhelye a kuta­tásnak, sok kívánni valót hagy a fűtés, a múlt szá­zadi gázvezeték, és sok egyéb is. Az 1950-es években impozáns tervek készültek többek között a botanikus kert s az Állatkert Hűvösvölgybe való költöztetésére, közös területre — ám elegendő anyagi fedezet híján ezek megvaló­síthatatlannak bizonyultak. Egy költözés után egyébként is körülbelül húsz-harminc évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a kert fás növényekkel meg­felelően beépüljön. S hová költözhet a kert ? Igaz, hogy a város nem ideális környezet a növények számára, a diákok viszont akár villamoson is köny­nyenide utazhatnak. S a kert legfőbb feladata épp az oktatás segítése. A Budapesti Egyetemi Botanikus Kert hangu­latos, kellemes zöld terület a zsúfolt Józsefváros­ban — bizonyára még jó ideig itt tekinthetik meg az érdeklődők. Az illetékesek a szűk terület, a füst­gázos levegő s az avuló eszközök mérsékelte lehe­tőségeket igyekeznek minél jobban kihasználni. S ez nem könnyű. A beszerzési árak jelen­tős mértékben, a gazdálkodási keret összege viszont csak módjával emelkedett. A régi szak­emberek lassacskán nyugdíjba vonulnak, s a fiata­lok nemigen vágyódnak anyagilag oly kevéssé megbecsült helyükre. Alighanem mindig is így volt — mégis, mindig akadtak és akadnak, akik élethivatásul, szenvedélyből a növények világát választották. BENCZE JÓZSEF Pesti utcán Hajlong a lámpák százszorszépe, kankalin nyílik a neonfényben. A Nagykörút, mint nagy véna, ház-sejthez ér s öröm vért csal. Veletek lobogok, jókedvű kamaszok, ködvágó kék-sapkás lányok, vonalzó-jelvényes, tolltartartócsörgős reggeli ékes utca-kapitányok. Hamvas aszfalt-égen olajszivárvány bontja a szirtét az utca-örömnek, lámpáim: pirosak, szabad zöldek s a fáradtak csillagokig döcögnek. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom