Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Osgyáni Csaba: A „vándorló növénykert”

Osgyáni Csaba A „vándorló növénykert" Hivatalos elnevezése: Budapesti Egyetemi Botanikus Kert. A köznyelv azonban többnyire füvészkertnek nevezi. Mindössze három és fél hektárnyi zöldterület a főváros kőrengetegében, a Józsefvárosban; az Orvosegyetem épületei, bérházak, a volt Lovarda, illetve a mai Alfa mozi közé ékelve. Története: gyakori költöztetések, s így visszaesések és megújulások története. Egyszersmind a magyar botanika fejlődésének története. Az alapítás A tudósokat a növények hosszú időn át csak gyógyhatásúk miatt érdekelték. A korabeli feljegyzések, füveskönyvek is csupán felsorolták az ismert növényeket, s azt, hogy melyik miféle nyavalya gyógyítására használható. így az első füvészkerteket praktikus célból, az orvoslás segítésére létesítették. Innen látták el a patikákat, s lehetőség kínálkozott arra is, hogy a medikusok tanulmányaik során szemügyre vehessék az ottani növényeket. A díszes főúri kerteket leszámítva, Európában — Olaszországban, Franciaországban, Németországban és Oroszországban — mintegy két tucat füvészkertet tartottak számon, amikor Magyarországon az első hasonló létesítményt megalapították. A nagyszombati egyetemen Mária Terézia oktatási reformjai nyomán 1769-ben orvosi fakultás létesült, s itt 1770-ben kémiai és botanikai tanszék is alakult. A botanikus kert hiánya az oktatásban egyre nyilvánvalóbbá vált. Winterl József Jakab professzor közbenjárására, a helytartótanács döntése nyomán 1771-ben megvásárolták Schwartzer esztergomi kanonok nagyszombati telkét, s ezen létesítették az ország első egyetemi botanikus kertjét; jóllehet, a folyó gyakori áradásának kitett, bozótos legelő kevéssé volt alkalmas erre a célra. Winterl ennek ellenére jelentős eredményeket ért el: 4 év alatt 950 növényfajt honosított meg. 1777-ben a nagyszombati egyetem Kempelen Farkas felügyelete alatt Budára költözött; a botanikus kert céljára csak 1778-ban sikerült a Márvány utca, a Pálya utca és a mai Kosciuszko Tádé utca között — szintúgy bozótos, erdős, sziklás, vízben szegény — telket szerezni. 1784-ben újabb A kert történetére vonatkozó adatok fő forrásai Gombocz Endre: A budapesti egyetemi botanikus kert és tanszék(

története 1770—1866, valamint Priszter Szaniszló: A budapesti egyetemi botanikus kert 1771—1971. c. munkái voltak. Tahin Gyula felvételei 18