Budapest, 1971. (9. évfolyam)

12. szám december - Dr. Tóth Imre: 75 éves az Egyesült Izzó

részeként, sőt, a szervezet része­ként tudja vizsgálni. Úgy vélem, a kevésbé hozzáértő számára sem tetszik túlzásnak: a fogorvoslás­ban történelmi változást jeleznek az elmondottak. Korántsem csak az egyes em­ber s az orvos kapcsolatában, ha­nem minden bizonnyal a tudo­mány szempontjából is. A törzs­lapokat úgy szerkesztették, hogy a bejegyzéseket számítógépek se­gítségével lehessen értékelni. Idő­ről időre tudományosan földol­gozzák a törzslapokról leolvasható fővárosi „gyermekfogászati tér­képet". Történeti előzmények A távlatok láttán nem árt egy kissé visszafelé is fordítani a te­kintetünket. Nem árt emlékezni arra, hogy az első szerény szűrővizsgálat 1891-ben Ujhvári Péter végezte iskolás gyerekek körében. Az sem véletlen, hogy az isko­lafogászatról az első rendeletet a Tanácsköztársaság hozta. Szö­vege 1919-ben jelent meg a „Proletárjog" című lap rendelet­tárában. A következő lépésre három évet kellett várni: a Horthy-rend­szer csak az amerikai vöröske­reszt adományából volt képes hat iskolafogászati rendelőt létesíteni, ahol 12 orvos összesen napi 36 órát dolgozott. Jellemző, hogy 1939-ben még mindig csak tizenkét rendelőből állt az iskolafogászat hálózata. 1947-ben dr. Czappán Elemér kezdeményezte a hálózat újjáte­remtését. 1952-ben alakult meg a Központi Fogszabályozó és Továbbképző Intézet. Hat év múlva 34 fogászati rendelőben 43 orvos dolgozott. Egy-egy or­vosra 6—10 ezer gyermek gondo­zása jutott. 1965-ben a Fővárosi Tanács egyesítette az Iskolafogászati Központot és a Központi Fog­szabályozó és Továbbképző Inté­zetet. A dr. Kovács Zoltán igaz­gatásával létrehozott Fővárosi Gyermekfogászati Központ Bu­dapesten kívül Fejér, Nógrád, Szolnok és Pest megye gyermek­fogászati gondozását is végzi. A több mint 40 rendelő csak­nem száz fogorvosa az 1969,70-es tanévben összesen 286 ezer ifjú pácienst kezelt, átlagosan szemé­lyenkin t 35 percig. Az összes orvosi beavatkozás száma elérte a 400 ezret. Ezek a számok talán kellően érzékeltetik, hogy a jövőre ötven­éves fönnállásához érkező gyer­mekfogászat milyen hatalmas fej­lődésen ment keresztül. Veszprémi Miklós 17 Fogászati törzslap 1970-ben a Fővárosi Gyermek­fogászati Központ olyan akcióba fogott, amely minden bizonnyal egyedülálló a világon. (Mellesleg: maga az intézmény is ritkaság­számba megy, csak Brüsszelben működik hasonló.) Az akció egy viszonylag egyszerű törzslap ki­töltésével kezdődik. A szokásos adatokon kívül föl jegyzik rá vala­mennyi fog — orvosi szempont­ból fontos — jellemzőit; bölcső­déseknél például a tejfogak meg­jelenésének idejét, a lyukak s más rendellenességek helyét és szá­mát, természetesen a kezelés­móddal együtt. Föltüntetik, hogy a törzslap ifjú tulajdonosa hány napon keresztül szedett fluor­tablettát. Tavaly óta ugyanis a 33 ezer budapesti óvodás naponta há­rom, a 15 ezer bölcsődés pedig naponta két alkalommal kap Den­tocar-t. Annak idején amerikai tudósok kísérletezték ki a fogzo­mánc képződését elősegítő fluor­tartalmú vegyületeket. Kísérle­teik azt bizonyították, hogy ezek­nek a szervezetbe juttatása szá­mottevően csökkenti a fogak romlásának valószínűségét. Egye­lőre nem tudjuk, milyen mérték­ben. A Gyermekfogászati Köz­pont mindenesetre elsőként lé­pett érintkezésbe a hazai gyógy­szergyárakkal; ennek eredmé­nyeként bővülhetett 1970-től kezdve a budapesti gyermekek ét­rendje a sárga tablettákkal. Az eredményről nagyon ko­rai volna beszélni. Egyelőre csak a törzslapokról olvasható le az el­fogyasztott fluortabletták száma. Néhány év múltán valószínűleg sokkal többet lehet megállapí­tani. Főleg a többi adattal való összehasonlítás segítségével. A törzslap egyelőre 6, később 10—14 éves koráig elkíséri a páci­enst. Ha az orvos ránéz, pillanatok alatt tisztázza az illető fogainak „kórtörténetét". Csak a szakem­ber érti meg igazán, müyen óriási jelentősége van annak, hogy az or­vos nem egyetlen esettel, egyetlen orvoslásra váró problémával áll szemben. Pontosabban: az egyet­len esetet előzményeivel együtt, mintegy folyamatában képes ér­zékelni, a fogat az egész fogazat Mindössze 19 ezer gyermekhez nem jutottak el. A bölcsődések körében a statisz­tika nem jelez fehér foltot. A 15 ezer bölcsődés közül úgyszólván senki sem kerülte el a gyermek­fogászt. A bölcsődék nem okta­tási, hanem egészségügyi irányí­tás alatt állnak ... 33 ezer óvo­dás közül nagy üggyel-bajjal mintegy 28 ezret sikerült ellátni. Siklós Péter felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom