Budapest, 1971. (9. évfolyam)
12. szám december - Dr. Tóth Imre: 75 éves az Egyesült Izzó
Fővárosi Gyermekfogászati Központ Javarészt a felnőttek tehetnek arról, hogy a fogorvost már a gyermekek is a fájdalommal társítják. Következésképpen a fájdalommal együtt igyekeznek az orvost is elkerülni. Ideig-óráig többnyire sikerrel. Maguk sem tudják, hogy a késedelemért a legtöbbször — fájdalommal fizetnek. És a fogaikkal. Korunk népbetegsége Az elmúlt tanévben a Fővárosi Gyermekfogászati Központ orvosainak 20 067 fogat kellett kihúzniok. 17 374 tejfog és 2693 m a " radó fog esett áldozatul a félelem okozta késlekedésnek. A fogat megtámadó kór: korunk egyik népbetegsége. Nemigen okoz ugyan tragédiát az emberek életében, elhatalmasodása mégis egyre nyugtalanítóbb. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt vált általánossá a 6—14 éves iskolások fogorvosi ellátása. A lesújtó eredmény magukat az orvosokat is meglepte. Kiderült, hogy már a hatévesek több mint 80 százalékának van lyukas foga. Az orvosra tehát korábban is szükség van. 1965-ben az óvodákban is megjelentek a fogorvosok. Az újabb meglepetés: az óvoda küszöbén alighogy átlépett 3—4 évesek közül minden második gyereknek legalább egy tej foga lyukas. Ezek után már senki sem csodálkozott azon, hogy a Fővárosi Gyermekfogászati Központ orvosai a bölcsődékbe is ellátogattak. A statisztika bizonyítja, hogy nem fölöslegesen: 1969,/70-ben a 2—3 évesek 29,1 százalékánál találtak szuvas fogat. Dr. Kovács Zoltán, a Fővárosi Gyermekfogászati Központ igazgatója grafikont tesz elém. A görbe megállíthatatlanul szökik fölfelé: a szóban forgó 29,1 százaléktól egészen 95,9 százalékig. (A 14—18 évesek 95,9 százalékának van lyukas foga.) Az 1969/70-es adatok tanúsága szerint tehát két éves kortól 18 éves korig csaknem megháromszorozódik azoknak a száma, akiknek föltétlenül fogorvosra van szükségük. Mi ennek az oka ? Újabb civilizációs ártalom Szinte közhely: a civilizáció. A mostoha körülmények között élő cigánygyerekek között alig akad lyukas fogú. Egyelőre. Mert életkörülményeik civilizálódásával arányosan romlanak el fogaik. Tulajdonképpen ugyanaz játszódik le körükben, amire dr. Kovács Zoltán XIX. századi koponyák vizsgálata alapján következtetett. A múlt században sokkal kevesebb embernek volt rossz foga. Holott a mai mércével mért fogápolásról nem lehetett szó. Némi gunyorossággal úgy is mondhatnánk: amilyen mértékben terjedt el a fogkefe, olyan mértékben szuvasodtak a fogaink. Aki azonban úgy próbál kiutat találni, hogy sutbavágja a fogkefét, előbb-utóbb foghíjasként kénytelen tudomásul venni tévedését. A fogak rohamos romlásának okait másutt kell keresni. A mai embernek úgyszólván semmit sem kell rágnia. A modern konyhatechnika jóvoltából az ételek zöme oly omlós-puha, szinte pépszerű, hogy csak le kell nyelni. Márpedig régi tapasztalat: amit nem használunk, az elsorvad. A fogorvosok minden erejükkel igyekeznek megértetni a szülőkkel: minél gyakrabban adjanak gyermeküknek olyan ennivalót, amit rágni kell. Például almát, sárgarépát, jól átsült kenyeret — s ne vágják le a héját. A másik ellenség az édesség. Mindenekelőtt a savas-ragadós cukorkafélék okoznak sok kárt. Különösen ha este, lefekvés előtt adják a kicsinyeknek. A cukor maradéka ugyanis egész éjszaka károsítja a fogakat. Különben sem ártana, ha cukor helyett inkább a fogakra kevésbé ártalmas csokoládét majszolna a gyerek. Jól tudom, az olvasó most arra gondol: ilyen apróságokon aligha múlik. A Gyermekfogászati Központban hallottak alapján értettem meg én is, hogy az „apróságok" sokkal többet számítanak, mint gondolnánk. Egy vagy két perdöntő okkal ugyanis nem lehet megmagyarázni a fogak tömegméretű romlását. Csakis „apróságok" sokaságával. Hogyan kell fogat mosni? Például azzal, hogy nagyon sokan nem tudnak rendesen fogat mosni. Dr. Ortmayer Alajosné, a Fogászati Központ igazgatóhelyettese e sorok írójának egy jókora gipszminta segítségével mutatta be azt, amit a gyerekek iskolai vetélkedő keretében sajátítanak el. A gipszből formált, szétszedhető fogakon tudniillik tüstént meglátszik, hogy a résekben mennyi ételmaradék marad, ha a szokásos módon, csakis vízszintes irányban, jobbra-balra keféljük a fogakat. A játékos fogászati „ki mit tud" résztvevői megtanulják: ha függőleges irányban is mozgatjuk a fogkefét, a rések közül eltűnik az ételmaradék. S még ennyi sem elég. A fogak tetejét, hátsó részét, sőt, a fogínyt is meg kell tisztítani, különben itt alakulnak ki az ételmaradék kémiai bomlástermékeinek gócai, ahonnan a káros anyagok a fogakra is eljutnak. A fölkészültebbek azt is tudják, hogy a fogíny mosására nem alkalmasak a műanyagszőrű fogkefék, mert ínyvérzést okoznak s károsítják a fogzománcot. Akik nyerni akarnak, azoknak azt is el kell mondaniuk, milyen az 1032-es számú, kisméretű gyógyfogkefe, amely a legjobban megfelel a fönti követelményeknek. S amelyet — nem lehet kapni. Éppúgy, mint a sikérdús kenyeret, amelyet ugyancsak a gyermekfogorvosok szorgalmazására kísérleteztek ki. Pedig ez a kenyérféleség hathatósan elősegíthetné a fogak egészséges igénybevételét, a helyes rágástechnika megszokását. A föntiek jól érzékeltetik, hogy a gyermekfogak épségéért korántsem az orvosi rendelőben kezdődik a küzdelem. A „frontok" sokkal szélesebbek. S a fegyverek közé sem csak az orvosi műszerek tartoznak. Egyre nagyobb a fölvilágosító szó, az okos propaganda jelentősége. A gyermekfogorvosok egyetlen szóval fejezik ki a lényeget: megelőzés ! Orvosok, mint diplomaták A Központ 96 orvosa tehát népművelő, ismeretterjesztő, s agitátor is. Mindenekelőtt a pedagógusokat kell meggyőzniük arról diplomatikusan, hogy nem haszontalan ügyben okvetetlenkednek. Az iskolai túlterhelést ne az ő számlájukra írják, amikor az osztálykezelések elvégzését szorgalmazzák. Nem egészen önszántukból: az Egészségügyi Minisztérium 1957-ben hozott utasítása alapján az iskolák fogorvosai tanévenként tíz tanítási óráról vonhatják el a diákokat fogkezelésszűrővizsgálat céljából. A pedagógusok azonban kimondva-kimondatlanul úgy vélik: a rendelet — elavult. Érjék be az orvosok a novemberi fogászati hónappal, amikor lebonyolíthatják a vetélkedőt, kiállítást rendezhetnek, levetíthetik a „Fogas kérdés" című fölvilágosító kisfilmet. Ha ennyi sem elég, ott vannak az osztályfőnöki órák, ezeken is lehet szót ejteni a fogápolásról. Aztán részt vehet a fogorvos a szülői értekezleteken; nem árt, ha a szülők is hallanak egyetsmást az effélékről. Az adatok arra vallanak, hogy a gyermekfogászok nem rossz diplomaták: a múlt tanévben a 146 ezer budapesti általános iskolás 87 százalékát vizsgálták meg. 16
