Budapest, 1971. (9. évfolyam)
12. szám december - A címlapon: Lőrinczy György felvétele
,Willi""' iiiiiiiiiyu """"Ül adott az építő vállalatoknak a határidők elhúzódására. A 68 ezer lakásból 49 ezernek a beruházási programja már elkészült, s az 1972-re tervezett 11 ezer tanácsi és OTP lakás megépítéséhez 9 ezernek a tervdokumentációját már átadták az építőknek. A jelek szerint sikerül állandósítani azt a gyakorlatot, hogy a tervezett építkezések megkezdése előtt fél évvel a kivitelezők már birtokában legyenek a részletes tervdokumentációnak. Határozott a törekvése a FŐBER-nek arra is, hogy az új lakásokba költöző családoknak minél hatékonyabb védelmet nyújtson; a műszaki átadási-átvételi eljárások megszigorításának eredménye mindenesetre már mérhető azon, hogy 1971 első felében a korábbinál lényegesen kevesebb és könnyebben helyrehozható minőségi hibát észleltek az újonnan átadott családi otthonokban. A lakásépítés alakulása a fővárosban 1961--1975 között Tanácsi Szövetkezeti OTP Egyéb állami Társasház Családi ház II. ötéves terv 10058 10576 3252 7873 2970 10340 III. ötéves terv 13607 11438 4182 3992 10588 11060 IV. ötéves terv 36000 20000 14021 8592 6387 6000 A garanciális kötelezettségek színvonalasabb teljesítését szolgálja az is, hogy a FŐBER a tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakások minőségi átvételét is vállalja, ami sokezer család — eddig jobbára hiányzó — érdekvédelmét biztosítja. Jóllehet közvetlen gyakorlati tapasztalatok még nem állnak rendelkezésre, feltehetően jótékony hatással lesz a tervszerűbb lakásépítkezésre a FŐBER kezdeményezése egy olyan komplex program készítésével, amely térben és időben pontosan meghatározza a tervezők, beruházók és kivitelezők kötelezettségeit a 68 ezer lakás építésére. Ez egyébként feltételezi azt is, hogy a beruházó szervezet a jövőben az eddiginél alaposabban ellenőrzi az épftővállalatok kalkulációs tevékenységét, szükség esetén korrigálja az indokolatlanul felszámított költségeket. Nemcsak a négy fal... Szólni kell az új városnegyedek lakóinak olyan kívánalmairól is, amelyekért a beruházóknak — akár hibás tervezési koncepció, akár a kivitelezők mennyiségi szemlélete, vagy a rossz helyen.alkalmazott gazdaságossági megfontolások ellen — a jövőben több szót kell emelniök. A lakótelepekre költöző családok, amellett, hogy a négy falon kívül indokoltan igénylik a közműveket, a közelekedési hálózatot, az egészségügyi, oktatási, művelődési, kereskedelmi ellátást biztosító intézményhálózatot, másirányú korszerűségre is benyújtják a számlát. Például arra, hogy egy-egy épülő lakótelepen, ahol már többezren élnek, legalább a minimális lehetőségeket kapják meg a telefonálásra; vagy arra, hogy a zajos szellőző- és hőközponti motorok miatt hosszú évek óta hiába szóvátett panaszok megszűnjenek. Ami még a zajt illeti: az sincs rendjén, hogy napjainkban, amikor az utcai forgalom és az elektroakusztikai berendezések okozta zajártalom a sokszorosa a 10—20 évvel ezelőttinek, a köz- és válaszfalak, az ablakok szigetelése lényegesen gyengébb. Várospolitikai, építészeti ankétok örökösen visszatérő témája, hogy az új lakótelepek egyhangúak, látványuk szürke, lehangoló. Ez nem törvényszerű velejárója agyári lakástermelésnek. Afenti jelenségekkel a beruházóknak, feltétlenül több gonddal kell foglalkozniok. Mint ahogy azzal is, hogy ne érvényesülhessen az újabban ismét jelentkező elgondolás, amely a helykihasználás indokával a sűrű l-akóház-telepítést helyezi előnybe. A budapesti lakásépítési programhoz nélkülözhetetlen olyan beruházási háttér, amelytől elválaszthatatlan a gondos pénzügyi tervezés; az építkezések időbeni megkezdéséhez, valamint befejezéséhez szükséges elemző előkészítési tevékenység; végül az új családi otthonok műszaki és egyéb lakhatási feltételei, környezeti körülményeit kritikus szemmel figyelő vizsgálódás. Egészében véve a negyedik ötéves terv első esztendejének tapasztalatai arra utalnak, hogy a megnövekedett feladatok ellenére is van lehetőség ilyen beruházási háttér mielőbbi megteremtésére. F. G 3
