Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Dr. Körmendy István: Serdülőink egészségvédelme

FÓRUM Dr. Körmendy István Serdülőink egészségvédelme A serdülőkor fordulópont a fejlődésben: mélyreható és döntő változások időszaka. A változások biológiai, psychológiai és társadalmi vonatkozásúak. A „tizenévesek" serege megszűnik csupán korosztály lenni, fokozatosan társadalmi tényezővé válik. Tekintélyes részük már a termelőmunkába lépett, komoly társadalmi feladatot lát el. A többi még csak készül erre. Meg kell tanulniok az önálló tájékozódást, döntést, felelősségvállalást. A gyermek köré a család és az oktatási intézményrendszer még védőburkot von. Ez a védettség a serdülőkorban viszonylag hirtelen szűnik meg. A felnőtté érő fiatalnak magának kell helyet biztosítania a többi ember között, új kapcsolatokat kell kötnie, döntenie kell élete további alakulásáról, viselnie kell tetteinek következményét. Új viselkedési normákat kell elsajátítania. Ezek a társadalmi normák bonyolultak, s nem mindig jól körülhatároltak. A határozottan megfogalmazott követelményekkel szemben a fiatal tiltakozásra hajlik, a nem egyértelműen megfogalmazottak területén pedig bizonytalan (pl. a más neműekkel szembeni magatartás). A vázolt — sem a szülő, sem a gyermek számára nem könnyű helyzetben — fiataljaink fokozott támogatást igényelnek. Közismert, hogy nehéz bizalmukba férkőzni. Aki először a serdülőkori problémák jelentkezése idején próbálja meg gyermekét „nevelni", kudarcot vall. A serdülők nevelése nem a serdülőkorban kezdődik: az előzmények a szülőgyermek, pedagógus-tanuló viszonyban meghatározó jellegűek. Ami a serdülők nevelésére érvényes, érvényes egészségügyi gondozásukra is. A folyamatos gyermekorvosi gondoskodás sem szakadhat meg hirtelen ebben a viharos, nehézségekkel teli életkorban. A gyermekellátás tizennégyéves korig végez gondozó munkát; e korhatár ma már tarthatatlan. Meg kell találnunk annak lehetőségét, hogy az átmeneti időszak nehézségein az az orvos segítse át a serdülőt, aki az előzményeket, a fejlődés folyamatát jól ismeri. Ezért a gyermekorvosok köréből indult ki az a kezdeményezés, mellyel e korosztály folyamatos gondozását biztosítani, a serdülők egészségvédelmét és egészséges életre nevelését hatékonnyá tenni kívánják. Az eredményes gondoskodáshoz a fejlődés ezen átmeneti szakaszának alapos ismerete és a serdülők érzékenységéhez, igényeihez alkalmazott tapintatos bánásmód szükséges. Ilyen gondozási rendszer kialakításáról tárgyalt június elején a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A serdülőket fenyegető ártalmak Az ifjúság életkori sajátosságai viszonylag gyorsan változnak, s egyidejűleg változnak a társadalomnak az ifjúsággal s az ifjúságnak a társadalommal szembeni elvárásai is. A fejlődés felgyorsulása, a környezeti tényezők még a legváltozatlanabbnak vélt szférákban is módosítják az ifjúság jellemzőit. A nagyvárosi élet, a társadalom átrétegződése, a hagyományos családi keretek lazulása, az örökölt értékrendszerek válsága, a fiatalok gyorsabb önállósulása mindmegannyi fejlődést befolyásoló tényező, melyek hangsúlyt kapnak a fővárosban. A serdülés normális körülmények között is a fejlődés azon szakasza, melyben sok a konfliktus. Érthető, hogy ezen korosztály különösen érzékenyen reagál minden változásra, fizikai vagy társadalmi környezetből származó ártalomra. A serdülők gondozása az egészségvédelem elhanyagolt területe volt, csak az utóbbi években fordult a figyelem e korosztály speciális egészségi kérdései felé. Budapesten 158 000 15—19 éves korú lakos (serdülő- és ifjúkorú) egészségvédelméről kell gondoskodni a gyorsan növekvő igényeknek megfelelő színvonalon. Évről évre világosabban látjuk, hogy milyen nagy a tét, amit kockáztatunk, ha nem tudjuk elhárítani a belső és külső tényezők iránt anynyira érzékeny serdülőket fenyegető veszélyt. A serdülőkorban gyorsan emelkedik a halandóság (fiúknál megötszöröződik, lányoknál háromszorosára emelkedik), de jóval alacsonyabb, mint a csecsemő* és kisdedkorban, emiatt az egészségügyi szervezők nem figyeltek fel kellően e kategóriára. Gyorsan növekszik a megbetegedések gyakorisága is, különösen környezeti ártalmak és az idegrendszerre ható tényezők következtében. Olyan funkcionális és szervi elváltozások jelentkeznek, melyek a felnőttkor küszöbén súlyosan veszélyeztetik a testi és lelki egészséget, sőt, az életet is, és hatással vannak a később születendő utódok egészségére. E kategóriában az öngyilkosság a vezető halálok (1000 budapesti 15—19 éves közül 8 kísérel meg évente öngyilkosságot, míg a 25 évesnél idősebbekből csupán 3). Igen nagy jelentőségűvé válik a magatartási zavar, a neurosis, az antiszociális-agresszív viselkedés, a fiatalkori bűnözés. A nagyvárosi környezetben terjedő egészségtelen szokások, ebben a korban „fertőzik" tömegesen fiataljainkat: egyre többen és egyre korábban kezdik a munkaképességet csökkentő, fejlődést hátráltató, élettartamot rövidítő s az utódok egészségét is veszélyeztető dohányzást, alkohol-, kávé- és gyógyszerfogyasztást. Fertőzi őket az új „morbus hungaricus" is, melynek járványtani tényezői még annyira ismeretlenek: a művi abortusz. Gyors terjedésére jellemző, hogy a 60-as évek elején a budapesti középiskolás lányok közt csak elvétve fordult elő terhességmegszakítás; 1966-ban 0,8%-uk, 1969-ben már 3,5%-uk fordult abortusz-bizottsághoz. A családi élet nehézségei és a szülői funkciók elhanyagolása következtében jelentkező pedagógiai, egészségügyi és ifjúságvédelmi problémák nemcsak közvetlenül veszélyeztetik a fiatalok életét, testilelki egészségét, hanem igen gyakran alkalmatlanná tesznek a családi életre, szülői funkcióra, egészséges utódok világrahozatalára és felnevelésére is. Mindez vonatkozik a fiatalok korán kezdett, gyakran a társadalom által el nem fogadható körülmények között létesített szexuális kapcsolataira is. Az ifjúsági egészségvédelmi szolgálat kiépítése A gyermekorvosi munka felső korhatárát a 14. életévnél húzták meg. Ez a korhatár azonban a fejlődésben nem zár le semmit. A ,,már nem gyermek— még nem felnőtt" fiatal a serdülőkor kellős közepén kerül át a felnőtt lakosságot ellátó körzeti orvos, illetve egészségügyi intézményhálózat kezébe, anélkül, hogy ez a hálózat a preventív gondozásukat biztosíthatná. A gyermekorvos 14 éves korban átadja ugyan gondozottjai teljes dokumentációját az illetékes körzeti orvosnak, hogy a további szakellátáshoz ezzel segítséget adjon, de a serdülő nem válik a körzeti orvos gondozottjává. Betegség esetén a fiatalok a körzeti orvos beutalása alapján a rendelőintézetek megfelelő osztályait keresik fel problémáikkal, kórházi elhelyezés szükségessége esetén a megfelelő felnőtt osztályra utalják őket. Ápolásuk különleges tapintatot igényel, melyet nem mindig kapnak meg. A serdülőkorra jellegzetes betegségek és idegrendszeri-nevelési problémák idegenek a felnőttek ellátásához szokott orvosok számára. Viszont a gyermekorvos kezéből, aki már 13—14 kortól kezdve foglalkozik ezen átmeneti időszak problémáival, kicsúsznak a 15 évesnél idősebb betegek, mert gyermekosztályokon nem helyezhetők el. Ezek természetesen nincsenek felkészülve ilyen korú betegek ellátására s az ifjúkorúak 14 éven aluliakkal együtt való elhelyezése éppen olyan ápolási és pedagógiai problémákat okozhat, mint felnőtt osztályon való elhelyezésük. Budapesten a középiskolába járó serdülők egészségügyi gondozását az iskolaorvos végzi. A szakközépiskolába járó tanulók egészségügyi gondozása megoldatlan. Az üzemekben dolgozó fiatalokat az üzemorvosi hálózatnak kell gondoznia. Egészségi alkalmassági vizsgálatukat a Szakmunkástanulók Országos Egészségvédelmi Intézete végzi. A sok gazda ellenére e korosztály egészségvédelme szervezetlen s emiatt a fiatalok egészségügyi támogatása éppen akkor gyengül meg, amikor életük döntő szakaszában határozott és intenzív segítségre volna szükségük. Ezért nagy jelentőségű az a javaslat, melynek alapján a Végrehajtó Bizottság az ifjúkori egészségvédelmi szolgálat kiépítését elrendelte s melynek megvalósulása várhatóan eredményesebbé teszi a 15—19 éves korosztály gondozását. Ifjúsági orvos, külön szakrendelés, kórházi „ifjúsági osztály" Az új szervezeti intézkedés szerint minden 14 éves kort betöltött serdülő egészségügyi gondozásáról összefoglaló zárójelentést kapa körzeti orvos, aki a tovább nem tanuló, ill. üzemorvosi ellátásban nem részesülő 15—18 éveseket kiemelt gondozási csoportként pártfogásába veszi. A Budapesten élő 158 000 adolescens (15—19 éves) fiatalból kb. 120 000 valamilyen iskolatípusban tanul. (31 000 gimnáziumban, 29 500 szakközépiskolában, 56 000 szakmunkásképzőben, 3500 technikumban.) Velük foglalkozik az ifjúsági egészségvédelmi szolgálat, mely az iskolai keretekből kiindulva végzi a serdülők egészségügyi gondozását. A hálózat a meglevő iskolaorvosi ellátás továbbfejlesztéseképpen gyermekgyógyász, vagy belgyógyász képesítésű orvosokból öt év alatt folyamatosan épül ki. Az ifjúsági orvos figyelemmel kíséri a tanulók testi és szellemi fejlődését, minden évben szűrővizsgálatot végez, segít az egészséges iskolai környezet kialakításában, az oktató-nevelő munka szervezésében. Támogatja a tantestület munkáját, tanácsokat ad a pályaválasztással, pályaalkalmassággal kapcsolatban, részt vesz az iskola egészségnevelő tevékenységében. Szeretnénk, ha jó kapcsolatot építene ki a szülőkkel is, mivel csak az ő támogatásukkal képes eredményesen dolgozni. 26