Budapest, 1971. (9. évfolyam)

10. szám október - Vargha Balázs: Veres Péter harca Budapesttel

Irodalmi városképek Vargha Balázs Veres Péter harca Budapesttel I. Balla Demeter felvétele Az ikladi táborban 1940-ben zsidókat, baloldaliakat, románokat, nazarénusokat és más megbízhatatlan elemeket dolgoztattak a katonai hatóságok. Zilahy Lajos, a Híd című képeslap főszerkesztője megengedhette magának, hogy az egyik munkaszolgálatostól cikket közöljön, sőt, fel is hozassa Pestre, fényképet csináltatni a cikkhez. A fényképezkedés különös körülményeit így írja le önéletrajzi könyvében, az Őszi változatokban Veres Péter: „Még autó is sikeredett az utazáshoz, már nem tudom kié volt. Valószínűleg valamelyik zsidó munkaszolgálatosé. Meg is csinálták a fényképeket. Escher Károly, a lap fotósa felvezetett a New York palota legtetejére, hogy jobb legyen a világítás. Meg is jelent a kép a cikk fölött a Híd következő számában. Katonasipkás fejjel, soványan, majdnem girhesen, mert ebben is tendencia volt. Ha nem kiszámítottan, annál jobb." Veres Péter akkor már nagynevű író volt, évenként megjelent egy-két könyve. De a hitleri hadigépezetbe beleilleszkedő magyar hatóságok nem nézték a szellemi rangot. Sok megbélyegzett ember számára Iklad már a megsemmisítő-táborok előszobája volt. Milyen szerkesztői megfontolás emelte ki őt a munkatábor homályából, azt Veres Péter is csak sejtette. (Hogy a képeslap frontja, ni, milyen széles, miniszterektől a girhes munkaszolgálatosig terjed. Vagy még tudatosabban: a jövő emberei közül érdemes egynek-egynek nyilvánosságot adni. Amelyiknek lehet.) Veres Pétert felcipeli a fényképész az újságház legtetejére, hogy jobb képet csinálhasson róla. Ez a majdnem groteszk jelenet azóta jelképes jelentéssel telt meg. A kiselejtezett katonasapka alól figyelmes szemek pásztáztak végig a háztetőkön. A városon, amelynek lakói a következő évek gyalázatos és dicsőséges tetteire készülődtek. Ki ilyenre, ki olyanra. Neki is készülni kellett: arra az időre, amikor majd a Gyepsor népének sorsát itt kell képviselnie. Pest irodalmi varázsa A fővárost a háborúban látta először. Akkor is csak éppenhogy: amíg az egyik pályaudvarról átvitték őket a másikra, az olasz frontra menet. De addigra rengeteget kapott Pesttől. Minden nyomtatott betű, minden szellemi ösztönzés onnan érkezett a forrongó faluba: a Friss újságtól a Huszadik századig, Gorkij és Zola regényeitől a * 20