Budapest, 1971. (9. évfolyam)
9. szám szeptember - Gábor István: A Fészek Művészklub
alapításának 60. évfordulóján Bálint Lajos így idézi föl a klub nemes hagyományait: „Vitáztak, érveltek, de sohasem személyeskedően, »ad hominem«. A magyar fejlődésnek útját sok mindenben ezek a viták tisztázták és építették, a színházművészet új formakeresésében épp úgy, mint a képzőművészetek változó útjain." Ezért sem véletlen, hogy a Tanácsköztársaság alatt itt alakult meg a Színész Szakszervezet és a Képzőművészek Szakszervezete, az első magyar művész-szakszervezeti egyesülések. Ugyancsak a Fészekben alapították meg 1919-ben a négy frontszínházat. És most adjuk át ismét a szót Bálint Lajosnak: „Művész volt és tisztességes ember — más megkülönböztetést nem ismertek egész 1938-ig, amikor a politikai konjunktúrának erőszakosan betört szerencselovagjai verték birtokukba a békés szabadság cse.ides otthonát. Akkor nemcsak a kiüldözöttek helye lett üres, de elmaradtak mindazok a művészek is, akik éppen itt, soha ilyenfajta megkülönböztetést nem ismertek." o A Fészek működését rögzítő 1937-es alapszabály öt feladatot jelölt meg a klub számára: kiállítások és hangversenyek rendezését, pályadíjak kitűzését, művésztagok segélyezését, művészetet népszerűsítő előadások Siklós Péter felvételei zatainak története. Mert a Fészek sok szép hagyománya közt is a legszebb és legértékesebb az a demokratikus, liberális szellem, amelynek képviselői száműzték soraikból a jobboldali, fasiszta mentalitást. Érzékenyen mutatja ezt egy 1937-es alapszabály, amelynek egyik pontjában ez olvasható: „Az egyesület célja a képzőművészek, zenészek, énekesek és színészek társas crintkezésének megvalósítása, a művészet minden ágazata munkálkodásának elősegítése, hogy otthont teremtsen az egyetemes magyar művészet szolgálatában úgy az egyes művészeknek, mint valemennyi művészegyesületnek " Ezt a demokratikus szellemet emelte ki Heltai Jenő is, amikor a Fészek negyedszázados jubileumára készült emlékkönyvbe ezeket a sorokat írta: „A művészi szabadság tisztelete, ami elválaszthatatlan az emberi szabadság tiszteletétől — ez forrasztott össze annyiféle embert egy testületté, ez ébresztette föl annyiféle emberben az egymáshoz tartozás megingathatatlan érzését." És harmincöt esztendő elteltével, a Fészek Az eszpresszó A könyvtár
