Budapest, 1971. (9. évfolyam)

9. szám szeptember - Gábor István: A Fészek Művészklub

tartását és a külföldi művészeti kapcsolatok ápolását. A kiállítások rendezését elősegítette az is, hogy az 1921. február 2-án megalapított Szinyei Merse Társaság is a Fészekben kapott helyet. Ami a hangversenyeket illeti, hagyománynyá alakult a Fészekben, hogy késő ősztől a kora tavaszig csütörtök esténként koncerteket tartanak. Az alapítástól eltelt 25 év alatt olyan művészek léptek föl — tiszteletdíjukról gyakorta a klub céljaira lemondva —, mint például Anday Piroska, Alpár Gitta, Eugen d'Albert, Burján Károly, Basilides Mária, Bajor Gizi, Wilhelm Backhaus, Csortos Gyula, Darvas Lili, Isadora Duncan, Geyer Stefi, Hubay Jenő, Jászai Mari, Medgyaszay Vilma, Márkus Emília, Ney Dávid, Popper Dávid, Pataky Kálmán, Pálmay Ilka, Székely Mihály, Conrad Veidt, Varsányi Irén, Zathureczky Ede. Ebből a nagyon vázlatosan közölt névsorból is bizonyára kitűnik, hogy lényegében mindazok pódiumra léptek a Fészekben, akik akkoriban Pest művészeti életében egyáltalán „számítottak". És akik nem óhajtottak önálló hangversenyt adni, azok is szívesen bemutatkoztak szűkebb körben a tiszteletükre adott esteken. Az egykori szemtanúk olyanokra emlékeznek, mint Puccini, Caruso, Saljapin — a nagy orosz basszista kijelentette, hogy sohasem látott ehhez fogható művészeti életet —, Jan Kiepura. Az alapszabályban rögzített feladatok között szerepelt a külföldi művészeti kapcsolatok ápolása is, és talán egyik feladatát sem látta el oly körültekintően a klub, mint éppen ezt. Az elmúlt évtizedekben aligha érkezhetett külföldi művész, író úgy Budapestre, hogy régi vagy új barátai cl ne vitték volna a Fészekbe. A már említett külföldi művészeken kívül járt itt Casals, Hubermann, Mahler, Sztravinszkij, Sauer Emil, Mascagni, Max Reinhardt, az írók közül Werfel, Galsworthy, Shalom Asch, Pirandello, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Ezt a baráti szellemet, amely valósággal a Fészek falaiból is áradt, és amely szellem magával ragadta a külföldi nagyságokat is, szinte kivétel nélkül rangos művészekből álló vezetőség fejlesztette tovább. Az első •negyedszázad alatt például Hegedűs Gyula, Környei Béla, Ódry Árpád, Székelyhidy Ferenc, Szinyei Merse Pál, Üjházy Ede, később, a felszabadulás után Székely Mihály, és jelenleg — úgyis, mint korelnök, aki 1908-tól tagja a klubnak —: Kisfaludi Stróbl Zsigmond. Egyoldalú volna a kép, ha az derülne ki belőle, hogy a Fészekben állandóan csak hangversenyeket, kiállításokat és banketteket tartottak — noha lényeges mozzanat a Fészek életében, hogy minden nevezetes színházi és irodalmi eseményt itt ünnepeltek meg. De a Fészek munkahely is volt. Molnár Ferenc például a Liliom első jegyzeteit itt vetette papírra, 1909-ben. Péterfi István, a kitűnő zenekritikus említi egy írásában, hogy a Székelyfonó ötlete is a Fészekben vetődött fel. Itt állapodott meg Kodály 1924-ben a készülő mű főszereplőjével, Basilides Máriá-20 val; majd a Háry János főpróbáját követően a zeneszerző a Fészekben beszélte meg a tapasztalatokat az opera két szövegírójával, Paulini Bélával és Harsányi Zsolttal. Munka és estély, koncert és tárlat mellett a pihenésnek, a nyugodt szórakozásnak is csöndes otthona volt a Fészek. Innen indultak el útjukra a ma is sokszor idézett és már-már valósággal folklorisztikus színekkel gazdagodott ugratások. Itt születtek azok az anekdoták, amelyek szinte minden művész visszaemlékezéseiben — néha ugyan más és más személyekre transzponálva — szerepelnek. És jegyezzük föl, mert ez is a Fészek történetéhez tartozik, hogy ide jártak azok a művészetpártoló nem művész-tagok — meg azok a dilettánsok is —, akik boldogan fürödtek meg a kultúrának e derűs napfényében. De kártyázni is jöttek a Fészekbe a tagok, és bizonyos memoárok szerint 1945-ig a Fészek főképp a kártyapénzből-tartotta fenn magát. Elsősorban a hazárdjáték dívott, a baccarat, színhelye pedig a bakk-szoba volt. (Jelenleg a könyvtárhoz tartozó olvasó-körszoba.) Némely emlékezők eltúlzottnak vélik a hazárdjáték nagyságáról szóló mendemondákat, és miután semmiféle pénzügyi feljegyzés nem áll rendelkezésünkre arról, hogy mennyit keresett a' kártyán a klub, nem is kívánjuk eldönteni a vitát. Hogy mégis voltak itt komoly kártyacsaták, arra tanúnak egy négysorost idézünk Lovászy Károlytól, a 60. születésnapra készült Fészek-emlékkönyvből: „Bár mint zenész inkább Chopinrajongónak látszik, Az a gyanúnk, szívesebben Bach-karátot játszik." A csipkelődés alanya, egyik neves zongoraművészünk, ma is lelkes tagja a Fészeknek. o Ismerjük Illés Béla leírásából, hogyan vett részt az. író a szovjet hadsereg tisztjeként 1945. január 18-án a gettó felszabadításában, miközben az ott levő Fészek Klub székháza telitalálatot kapott. Noha 1945 után az épületben nem működött a klub, mert a Művészeti Szövetségek Háza lett, irodákkal, értekezletekkel — mégis sokan keresték fel a régiek közül szép emlékeik színhelyét. És a külföldi vendégek is, akik a protokolláris ceremóniák után egy kis csöndes nyugalomra, sajátos levegőre áhítoztak, szívesen mentek a Fészekbe. Népszerű otthonukat 1958 őszén kapták vissza a művészek. Ekkor hívta újra életre a Fészek Klubot a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége. De nem sokáig működhetett: 1963 őszén fölfedezték, hogy leszakadással fenyeget a födém, így hát sürgősen ki kellett üríteni az épületet. Mivel a födémcsere amúgy is tetemes költségekkel járt, akció indult a Fészek teljes újjáalakítására. Hornicsek László, a kitűnő építőművész vállalta a belső renoválás megtervezését. A 45. számú Építőipari Vállalat szorgos munkája nyomán aránylag rövid idő múlva, 1965. november 22-én ismét megnyílt a Fészek Művészklub. A ház korábbi elrendezését nem érintve, de a termeket, folyosókat, irodákat valósággal újjávarázsolva, rangos művészek színes üvegfestményeivel, freskóival, rézdomborításaival, más képzőművészeti alkotásaival gazdagodva kezdte meg ismét munkáját a Fészek. Tagsága, amely a hagyományoknak megfelelően ma is ajánlásokhoz és felvételhez kötött, azóta megnövekedett: a régebbi 7 — 900 helyett 1800. Tevékenysége pedig bizonyos szempontból még szélesebb körű lett. Jó néhány éve a Fészek a szerzői estek, bemutatkozások, hangversenyek, premier előtti filmvetítések és más kulturális programok mellett vállalja a művészek tájékoztatásának, érdeklődésük kiszélesítésének feladatait is. Tartott itt már előadást a művészek számára az MSZMP Politikai Bizottságának, a kormánynak sok ismert tagja is. Nem távolodik el régi alapszabályaitól a Fészek, sőt, annak szellemében cselekszik, amikor például nyelvtanfolyamokat, érdekes ismeretterjesztő előadásokat, vitákat rendez. A hét évtizede működő patinás klub épülete azonban ma már szűknek bizonyul a gazdagodó feladatok, valamint a művészek fokozódó — és jogos — kívánságai számára. Legalábbis ez csendül ki a mostani igazgató, Varga Imre szavaiból, aki elmondja, hogy 1965-ben a belső berendezés modern lett ugyan, de a régi keretek változatlanul megmaradtak. Újjáépítés közben bizonyára nem gondolták eléggé végig, hogy az utóbbi időkben új művészeti ágak keletkeztek: a film mellett a rádió, a televízió műfaja; önálló ágként nyert polgárjogot az iparművészet is; ezeknek képviselői mind helyet kérnek maguknak a klub mindennapi életéből. Hiányzik például — hogy a gondokról is szóljunk — egy modern vetítőterem, megfelelő kiállítóhelyiség, néhány kisebb alkotószoba; emiatt a Fészek művészeti, gazdasági vezetése csak korlátozottan képes ellátni sokféle feladatát. Elégedetlen a vezetés és a tagság a vendéglátással is: úgy tűnik, hogy a Pannónia Vállalat nem tud itteni, sajátos funkciójának megfelelni. Pedig a Fészek üzemeltetése így sem csekély összegbe kerül: körülbelül 2 milliós évi költségvetéssel dolgoznak (bár ebben a Rátkai Művészklub fenntartása is szerepel). Az összeget a szakszervezetek támogatása biztosítja, s hozzájárul a Népköztársaság Művészeti Alapja is. Hagyomány a Fészekben, hogy tagjai társadalmi vezetőségüket közgyűlésen választják meg. A legutóbbi, 1970. október 21-i közgyűlésen ismét Kisfaludi Stróbl Zsigmond lett az elnök, alelnökök pedig Marton Endre, Csáki Maronyák József, Kadosa Pál és Máriássy Félix. A 87 esztendős elnök, Kisfaludi Stróbl Zsigmond így emlékezik a régi Fészekre: — Fiatal emberként kezdtem a Fészekbe járni, és életemnek ez volt talán a legkellemesebb része. A Fészek mindazt a jót nyújtotta, amit egy helyiség egyáltalán adhat. Akkori vezetője, Tolnay Ákos kitűnően szervezte meg a klub életét, ahol a baráti összejövetelek mindennaposak és természetesek voltak. A klub lényegéhez tartozott a kulturális feladatok megbeszélése, az alkotások megítélése. És mindezt kedvesen egészítette ki az a sok ugratás és bolondéria, ami a Fészekben akkoriban történt.. . Amikor Varga Imre igazgató szobájában ülök, hogy néhány információt kérjek tőle, éppen cseng a telefon. Azt jelzi a telefonáló, hogy Siqueros, a világhírű mexikói festőművész másnap meglátogatja a Fészek Művészklubot. A hagyományok tehát nem szakadtak meg: a Fészek a hazai művészek mellett a külföldiek számára is a régi jó fészek marad — ha egynémely gond időnként gátolja is a klubot a tradíciók ápolásában. A bárl elyiség