Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Búcsú a középkor Budájától

sebészekről (Chirurgi, Von den wuntärzten), a fürdőmesterekről (Balneatores, Von den pader), de ezeknek csak címe maradt meg, szövegük elveszett. Ugyanitt a 168. § a városi bíró kötelességévé teszi, hogy az esküdtekkel együtt szombaton gyűlést tart­sanak és azon a kórháznak és templomnak ügyeit intézzék. A kórházakról tesz említést a III. rész 373- §-a is, mely megtiltja, hogy egyházi javakat eladjanak a bíró és a tanács tudta nél­kül. Kórház szerepel abban a rendelkezésben is, hogy a mértéket meg nem ütő kis kenye­reket a kórházak kapják. Nincs adatunk arról, hogy az Árpádházi királyok korában Pesten lett volna valami­lyen kórház, de Budán több ilyen intézmény is működött; ezek közül kettő a Szent János­lovagok — a johanniták — birtokában volt. A johanniták külföldön is jelentős szerepet játszottak a betegápolás történetében. Budán tehát ebben a korban a következő kórházak működtek: Szent Lázár lovagjainak kórháza. Valószí­nűleg ez volt az első budai leprosorium. Schier (Buda sacra sub priscis regibus) ada­tai szerint Buda városán kívül, a Szent Lőrinc-monasztérium felé vezető úton (a mai Szép Juhászné felett) állott egy kis templom s a templomhoz egy ispotályt csa­toltak a szegények számára. Ratzinger (Az egyházi szegényápolás története) szerint 1390-ben Szent Lázár lovagjainak birtoká­ban volt a templom az ispotállyal együtt. A magyar néphit úgy tartja, hogy a Szent Lázár lovagok a gyászmagyarok utódai vol­tak; a valóság azonban az, hogy 1257-ben néhány jánoslovag pápai engedéllyel lovag­rendet alapított a bélpoklosok (leprások) gyó­gyítására. IV. Kelemen pápa kiközösítés terhe mellett hagyta meg, hogy minden bél­poklos a Lázár-rend valamelyik kórházába köteles vonulni s vagyonát is arra kell hagy­nia. E parancs végrehajtásáért a püspökök voltak felelősek. A Szent Lázár-lovagoknak, amint az IX. Gergely pápa 1236. évi leve­leiből is kitűnik, Magyarországon minden­felé voltak domiciliumaik. Szent Erzsébet kórháza. „Vala Szent Erzsé­bet falvában, Pest mellett, egy nemes ember. S esmég vala egy ifjú, ki lakozik vala Szent Erzsébet asszonnak ispitályában, Szent Gel­lyért hegye alatt." így emlékezik meg a Margit-legenda a jánoslovagok Szent Erzsé­bet kórházáról, mely Schier szerint legrégibb kórháza volna Budának és Csánki szerint is jóval a tatárjárás előtt épült, a mai Rudas­fürdő környékén. A kórház helyét illetően nem egybevágóak az adatok. A zavart az okozza, hogy több szerző Szent Erzsébet­falva területén belül véli megtalálni Szent Erzsébet kórházát, s mindkettőt valahol a Gellérthegy kelenföldi oldalán képzeli el. A kórház valóban Budán feküdt; a falu azon­ban — s ezt Csánki okmányokkal és adatok­kal bizonyítja — Pesten, a mai Közgazdasági Egyetem környékén volt. Rupp (Buda és Pest környékének helyrajzi története) szerint a kórház és kápolna a johan­niták zárdája mellett volt, a Sáros- ill. Gel­lért-fürdő mellett s leprásoknak szolgált menedékül. Ezt a tényt Siklóssy (A magyar középkor erkölcse, I.) szerint az is támogatja, hogy később szifilitikusok használták a fürdőt. A leprát és a szifiliszt pedig a régiek rokon-, sőt azonos betegségnek tartották. A kórház nevével több késői oklevélben is találkozunk: így az 1346-ban kelt oklevél így említi: „Hospitalis Ecclesie S. Elisabeth." A XV. század első felében már nincs a jános­lovagok birtokában, de még fennáll és IV. Jenő pápa, aki a pécsváradi és péterváradi apátságok budai tizedét örökidőkre a kórház jövedelmei közé csatolta, 1433-ban kelt oklevelében így említi: „ ... in hospitali S. Elisabeth Opidi in Buda, Vesprimen dioec ...." (Vesprimiensis dioecesis = püs­pökség). Zsigmond 1433-ban elrendeli, hogy a Sárkány-rend minden tagja, ha magyar, évi öt magyar aranyforintot köteles fizetni az ispotálynak; ha nem magyar, minden évben, ha visszatér, ugyanennyit. A kórház helyére vonatkozólag közöl ada­tokat egy későbbi, 1459-ben kelt oklevél; ez olyan pesti házakkal foglalkozik, melyek a pesti Szénapiacon állanak, szemben a Duna másik partján fekvő Szent Erzsébet-kórház­zal. Ezek szerint a kórház Budán, az alsó hévizeknél, a mai Rudas- és Rácfürdők mellett feküdt. Egy még későbbi, 1495-ben kelt oklevél egy házról szól, mely Buda 3lő­városában, az alsó hévizeknél, a Gellérthegy alján és oldalán feküdt, Szent Erzsébet kórhá­zának szomszédságában. A kórház tehát ezek szerint is a Rácfürdő környékén volt. A XV. század második felében Miklós az igazgatója. A kórház valószínűleg a mohácsi vész idején szűnt meg. A jánoslovagok Szent Háromság-kórháza. A johanniták másik nagy kórháza, konventje és temploma a felhévizek alsó részén, a Császár- és Lukácsfürdők helyén feküdt. Itt Keresztelő Szent Jánosról elnevezett temp­loma volt a konventnek, ezért hol a Szent Háromságról, hol Keresztelő Szent Jánosról nevezték. A Szent Háromság konventjéről a legelső adat 1187. június 23-ról származik: III. Orbán pápa Veronában kelt okmányában különös pártfogásába veszi az esztergomi johannitákat, a magyarországi anyaegyházat. A tatárjárás előtt szegény a konvent, birtokai nincsenek, csak kórházi épületekkel rendel­kezik. Nem is önálló még, az esztergomi anyaegyház igazgatása alá tartozik; csak 1245-ben, a tatárjárás után lett önálló kon­ventté. A XIII. és XIV. századból származó számos okmányban, adománylevélben, bi­zonyságlevélben találkozunk a budafelhévízi konvent és kórház nevével. 1419 és 1433 között Zsigmond valószínűleg francia építő­mesterekkel restauráltatta a Szentháromság­konventet. Ez az 1439/40-es ostrom alatt erősen megrongálódott. Az ispotály azonban még állott ebben az időben. A konvent elöl­járói kezdetben kórházi mesterek voltak; az épület csak a mohácsi vészt követően pusztult el. A jánoslovagok Szentlélek-kórháza. A vegyes­házi királyok korában létesült, Budán. Kelet­kezésének idejét pontosan nem ismerjük, de tudjuk, hogy a felső hévizeknél, az Óbudától északra elterülő síkon feküdt. „Hospitale S. Spiritus de Buda", később „Hospitale S. Spiritus in suburbio civitatis Budae" néven fordult elő az okmányokban. Schier azon a véleményen van, hogy ezt a Saxia, ill. Sassia szentléleki papok alapították s csak később került a johanniták birtokába (ez egy római betegápoló társulat, melyet III. Ince pápa alapított; mindenfelé voltak kórházaik s higiéniai szempontokból rendszerint folyó­parton épültek). Más adatokból tudjuk, hogy 1330-ban Ortolfus mester volt a főnöke. A szentléleki kórház egy Csányi-féle térkép szerint, mely Óbuda középkori épületeinek valószínű helyrajza, a Szentendrei út men­tén, az amphitheatrumon túl, az út másik oldalán feküdt. Több régi okmány szerint a felső meleg források mellett állott, ahol Óbuda felett a töltés több meleg forrást szo­rít egy tóba, mely a lőporgyár vízigépeit és a malmokat hajtja. Ez az a vízgyűjtő vagy Ortus, melyet az okmányok „Caput aquae calidae" néven említenek. így szerepel egy adásvételi szerződésben is, mely szerint 1337-ben Veyner János és testvére, Domon­kos a városi tanács előtt eladják 220 ezüstért Lóránd gróf budai polgárnak azt a fél ma­lomrészüket, mely a szentléleki kórház kertje mellett feküdt. Ugyanez a Lóránd gróf 1347-ben mint városbíró, a malom másik felét a királynak és a királynénak ítéli oda. Oláh Miklós püspök 1536 körül tesz emlí­tést a kórházról. Bombardi (Topographia Magni Regni Hungáriáé) is említi a Szentlé­lek-kórházat, mely Óbuda felett, a johanniták másik kórháza közelében feküdt. Mikor a johanniták Felhévizet elhagyták, a szentléleki kórház a Szentléleki társulat kezébe került. 1440-től 1452-ig a kórház rektora Bertalan, 1453-ban a kórház igazgatója Jakab, 1483-ban János deák, 1494-ben Eötvös Mátyás budai polgár. A kórház valószínűleg a mohácsi vész után szűnt meg. A margitszigeti domonkosapácák zárdájának kórháza. A Nyulak szigeti domonkosapácák zárdájában, a kőházban volt a betegek nagy­szobája és a konyha. A Margit-legenda meg­emlékezik arról, hogy Boldog Margit, ami­kor hidegebbre fordult az idő, tüzet rakott a betegek házában és fürösztötte a betegeket. A tartományi főnök egy időben Rudolf test­vért rendelte ide ki orvosul. A vegyesházi királyok korában Pesten is volt egy ispotályuk a jánoslovagoknak. Az első pesti kórház a Károly-kaszárnya (a mai Városháza) környékén állott és Szent Mik­lósról nevezték el. A kórház történetére vonatkozó adatok nagyon hiányosak, létezé­sét azonban több okmány hitelesen bizonyít­ja. A budai káptalan 1467. április 26-án Pest megye közgyűlése előtt tiltakozik a Szent Miklósról elnevezett pesti ispotály mestere ellen, mert malmai annyira gátolják a káp­talant a halászatban, hogy félannyi halat sem fognak, mint azelőtt. A nagyszombati egy­házmegyei zsinati irat is említi ezt a kórházat. Találunk még 1403-ból kelt adatot is, mely szerint Deák István eladta mészárszékét, amely az ispotályos vitézek mészárszékeinek közelében volt, ezek pedig a Szent Miklós­kápolna korodájához tartoztak. Megszűné­sének idejéről nincs adatunk. A török hódoltság idején nehéz megtalál­nunk az állandó kórházi jellegű intézmények nyomait. De tábori és járványkórházak min­denütt létesültek az ostromló seregek nyo­mában. Litkeiné Brüll Klára 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom