Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Zolnay László: Buda felszabadítása

Város az időben XXVI. Zolnay László Buda felszabadítása A török-Budán a muzulmánoknak már ötödik nemzedéke lépett legénysorba az 1680-nal kezdődő évtized elején. Hét meddő keresztény ostromot álltak ki — 1541 óta — az akkor még fiatal várfalak. S nincs Európa népei közül egy sem, amelynek fiai vérehullását ne látták volna a budai templomok — amelyeknek ormát immár tizennegyedik évtizede félhold ékesítette, kereszt helyett. ,Két pogány" között... Az új évtized olyan világpolitikai eseményekkel kezdődött, amelyek megdobogtatták a töröktől rettegő Európa szívét. A török ellen indítandó támadó hadjáratnak XI. Ince pápa lett a szervezője. Buonvisi bíboros, Ince pápa kitűnő diplomatája jól látta: Lipót császár-király mindaddig nem fordulhat a török ellen, amíg az elkeseredett magyarság a fegyveres felkelés határán áll. Buonvisi tanácsára Lipót császár 1681. április 23-ra összehívta a soproni magyar országgyűlést, és helyreállította az alkotmányt. A pápai követ tanácsára azt is megígérte, hogy a magyar protestánsok sérelmeit orvosolni fogják. Erre szükség is volt, mert Thököly Imre kurucai a „két pogány" közül — okkal — a németet utálták jobban. Nagyon elevenek s égők voltak még a magyarok sebei. Wesselényi, Nádasdy, Zrínyi Péter véres árnyéka Bécs és a magyarok közé esett. 1683-ban az oszmán erők — Kara Musztafa hadvezér zászlaja alatt — utolsó, nagy európai hadivállalkozásukba fogtak. Céljuk — az európai törökellenes liga megalakulásának előestéjén — nagyobb volt Szulejmán szultánénál is: elfoglalni Bécset! Ez a támadásuk, Sobieski János lengyel király hathatós segítségével, kudarcba fulladt. A török haderő verhetetlenségének nimbusza szertefoszlott. Egy egykorú budai naplóíró — Schulhof Izsák, később prágai rabbi — írja fővárosunk akkori viszonyairól: 1683-ig „gond nélkül éltünk, mint a zöldellő olajfa, és biztonságban, nyugalomban éltünk. Mindenki az ő szöllőtőkéjének és fügefájának árnyékában élt és senki bennünket nem háborgatott. Nem hiszitek, ha elmondom, milyen olcsó volt a budai ennivalók ára! Mert egy font kövér ökörhús négy krajcáron költ és a kövér ürű és a kecske fontjának ára nyolc krajcár volt. És ez a hús olyan volt, hogy annak pirossága nem láttatott az ő kövérjének fehérségétől. Nem lehet azt elmondani, milyen olcsón keltek el a legnagyobb halak is ... " Azonban egyszerre „nagy félelem és reszketés, remegés és ijedelem borult Budára", amikor az oszmán hadsereg bécsi vereségének híre jött, majdpedig a vert sereg alakulatai elérték Budát. „És aztán megérkezett maga a nagyvezir is, és rossz és bosszús vala az ő kedve, mert éppen csak hogy életét menthette meg . . ." A hadiszerencse megfordult. 1684-ben az egyesült európai keresztény haderő megindult Buda ellen. Ez az ostrom — az 1686. évi nagy támadásnak mintegy főpróbája — meghiúsult. Mindenesetre jele volt annak, hogy a török hatalom, ha gyengült is, még mindig komoly, nehéz ellenfél. Ez az év egy nagyobb nemzetközi eseményt is hozott. 1684 augusztus i-én Európa két legnagyobb hatalma: Lipót császár-király s XIV. Lajos, a Napkirály — a két kibékíthetetlen ellenfél — huszonöt esztendőre fegyverszünetet kötött. A magyarokat ugyanekkor végképpen elkeserítette a nagyváradi pasának ostoba tette: Bécs 1683. évi meghiúsult ostroma után vasraverette s Konstantinápolyba küldte a törökbarát Thököly Imrét, a magyar szabadságmozgalmak vezérét. A keleti országrészekben Ugyanekkor a rettegett Caraffa tábornok rendre visszaszorította a kurucokat. Debrecenre 480 000 forint hadisarcot vetett — nemsokára Egert, majd Munkácsot vette ostroma alá. Mindezek az események előmozdították a nemzetek összefogását azzal a céllal, hogy a törököt kiszorítsák Európából. A támadó hadsereg Az egyesült európai haderő élére a szövetséges felek Lotharingiai Károly herceget állították, őt a javaiból a franciák vetették ki; ezután császári szolgálatba lépett s a franciák elleni olaszországi hadjáratokban tüntette ki magát. Sógora volt Lipót császárnak, 9 a császár teljes bizalmát élvezte. Az 1686. évi magyarországi támadás középpontjába Lotharingiai Károly tette Budát. Javaslatát csak nagy nehézségekkel tudta keresztülvinni. Hadseregszervezési gondjai sem voltak csekélyek. Például Miksa Emánuel bajor választófejedelem — Lipót császár veje — nem akarta alávetni magát a Lotharingiai herceg akaratának. A császári csapatok zöme az 39