Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Zolnay László: Buda felszabadítása

tünk során Buda s Pest földjét még soha nem taposta. Az egyesült ármádia legkiválóbb idegen katonái s hadvezérei mellett számos magyar vezérlő tiszttel is találkozunk. A magyarok nemzeti álmaik beteljesedését látták ebben az ostromban, s lelkesen sereglettek a nemzetközi lobogók alá. (A bécsi haditanács nem egyezett abba bele, hogy a magyarok önálló sereget alkossanak; alakulataikat a császári zászlók alá osztották.) így itt látjuk Csáky László főkapitányt CarafTa tábornok alakulatában, Barkóczy Já­nos vicegenerálist, Petneházy Dá­vid ezredest — korábban Thököly egyik vezérét —, Bottyán Jánost — később Rákóczi tábornokát —, Ko­háry István vicegenerálist, Bercsényi Miklóst, a későbbi kurucvezért, Erdődy Györgyöt, Czobor Ádámot, Pálfly Károlyt, Esterházy Jánost, a Batthyány család két tagját, Károlyi Sándort, Bethlen Miklóst, az írót, örményesi Fiáth Jánost, és sok más jeles férfiút. Nézzünk csak néhány kisebb nevet is. Kis felvidéki lovascsapattal került Buda alá Madách János korponai kapitány. Híre előtte járt: 1678-ban, Fülek alatt, párharcban már levágott egy előkelő szpáhit. 1686-ban előbb az érdi harcokban vett részt, majd amikor a török a budai hegyeken át Budára segélyhadat akart bevinni, Madách a „budai szöllők között egy fő törököt ejtett el s zászlaját is e'vette. Madách ekkor Hont vár­megye kisded seregével harcolt. . ." örményesi Fiáth Jánosról, a győri gyalogság kapitányáról Esterházy Pál nádor levele mondja el, hogy hat­száz hajdújával már az ostrom első napján a legelső árokban helyezke­dett el. Másnap, amikor a török kitört, szembeszállt velük. Sokat levágott belőlük s csapata élén visszaűzte őket. Végülis — írja Esterházy — az utolsó rohamkor átmászott a várfalon, megtámadta az ellenséget, és „mellé szegődvén a német gyalogság zöme is, Isten segedelmével a város elfoglaltatott." (Fiáth később Győr és Komárom megye alispánja lett.) Tragikomikus história fűződik egy másik magyar tisztnek, Ramocsaházy Endre huszárkapitánynak nevéhez. Mösch Lukács piarista — aki az ostromkor Budán mint Pálffy Károly káplánja volt jelen — jegyezte fel, hogy Ramocsaházy volt a legesleg­első, aki bejutott a török Budára. Csapatával a Fehérvári kapu körül állt. Itt egy óvatlan pillanatban néhány huszárával berontott s előre verte magát egészen a Szent György térig. (A mai Dísz térig.) Itt azonban a törökök körülfogták, elvágták em­bereitől s foglyul ejtették. Nem sókat teketóriáztak; hurkot vetettek Ramo­csaházy nyakába s felakasztották egy fára. Hatalmas testű ember volt. így amikor magárahagyták, a fa ága meggörbedt súlyától, lába ujja elérte a földet. Hamarosan Croy herceg alakulatai rontottak be; levágták s felélesztették Ramocsaházyt. Tény, hogy évtizedekkel később, 105 éves korában, mint kvietált kapitány halt meg Buda várában. (A Mátyás templom halotti anyakönyve őrzi hőstette emlékét.) örökös tartományból s a Németbiro­dalomból került ki. Lotharingiai Károly gondosan vezetett hadinap­lóiböl tudjuk, hogy seregének tör­zse 13 350 gyalogos és 11 500 lovas volt. Ehhez a törzshöz csatlakozott 3000 magyarországi hajdú. Egyes írók tizenkét, mások húsz­ezerre teszik a támadásban résztvett magyarok számát. Ezekből ötezer a felvidéki megyék — Bars, Hont, Nógrád — felkelő nemese volt. A bajorok önálló hadteste 8000 emberből állt. Badeni Lajos őrgróf, az ügyes hadvezér parancsnoksága alá császári alakulatokat is beosz­tottak; ezek összlétszáma 21 000 katonára rúgott. ' A brandenburgi — porosz — válasz­tófejedelem a császárral kötött szer­ződés alapján 7000 kiválóan isko­lázott harcost küldött Buda alá; a szász választófejedelem 5000 em­bert, Sachsen-Weissenfels herceg parancsnoksága alatt. Kisebb segély­csapat — ezerkétszáz ember — jött Svédországból. Angol, skót, olasz, spanyol önkéntesek egészítették ki a színes nemzetközi tábort. Magyarok Buda ostromában Hetvenötezer katona. Ha a török védősereget csak huszonötezer em­berre becsüljük is, olyan nagy szám kerekedik ki — százezer lélek —, amekkora sereg addig hadtörténe-Ki foglalta el a Palotát? A támadók egy része a Bécsi kapu környékéről, észak felől támadta a Várnegyedet. A bajorok tüzérsége viszont a Gellérthegyről lőtte s a Tabánból támadta a királyi palo­tát. Az albán eredetű Abdurrahmán pasa katonáival halálmegvető bátor­sággal védekezett. A hajdani királyi palotába — amely csak a Várnegyed után esett el — Günther Pechmann bajor kapitány tört be elsőnek. Ezt Lipót császárnak az az oklevele mondja el, amely Pechmannt bárói rangra emeli. A magyar források azonban másképpen emlékeznek meg a várpalota elestéről. Cserei Mihály, erdélyi történetíró Petneházy Dávid huszár ezredest teszi meg a palota elfoglalójának. „A herceg — a bajor Miksa Emánuel — utolsó rohamot akarván tétetni, három felől való irrupciót elrendel és nagy készülettel az ostromhoz fog, noha a városból visszavágták az németet. Azt meg­látván Petneházy, ki azelőtt Thö­köly ezredes kapitánya vala, de azután a császár hűségére redeála, híres vitéz ember, a hajdúsággal meg­indul és a török nem rezisztálhatván ellene, legelőbb is a magyarokkal együtt a kőfalakra felmegyen és a városba penetrál. Mely csudálatos vitézi bátorságot látván a német generálok, ezt mondják egymásnak: — ez a Petneházy nem ember, hanem oroszlány! A németek és a magyarok után mindenfelől berohanának és a futó törököket, mind az egész város népét fegyverre hányják, csak az egy híres Csonka bég marada meg, kinek mi­kor ebédelne, hírt visznek a szolgái, hogy már a német megvette a várat, azért kimenvén házából, szeren­cséjére magyarokra talál, kikkel nagy ismeretsége volt és azok nem ölik meg, hanem elfogják és a herceghez viszik."* A „rebellis" magyarok — ha önálló sereget nem is alkothattak — mindenképpen bőségesen meghoz­ták a maguk véráldozatát Buda vára alatt. Vitézségükkel csak a branden­burgi herceg poroszainak vakmerő­ségét vetették össze. Az ostromnapló S most, megszakítva a nagy ostrom epizódját, nézzünk végig a hetven­hét nap rövid krónikáján. Június 18-án Bottyán János, esztergomi huszár főhadnagy körül­zárja azt a török seregrészt, amely Székesfehérvár felől Csepel feié tart. Bottyán az alakulatot szétveri. Gyalogsága, lovassága és naszádosai Budáról menekülőket ejtenek fog­lyul. A férfiakat levágják. Nagy zsák­mányra tesznek szert. (Elfognak egy, a Vártól Csepelig leúszott Lörök * Petneházy Dávid Cserei-féle históriája nem felel meg a valóságnak. Az ostrom­térképek egyikén — a Juvigny térképen — a bal parti Pesten találunk egy táborhelyet „Petnehasi 1000 Husaren" felirattal. Esze­rint a bal partot őrizte. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom