Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Vértesy Miklós: Az első pesti iparkiállítások

Yérlesy Miklós Dz első pesti iparkiállítások Hazánk a múlt század első felében gazdaságilag is, társadalmilag is nagyon elmaradott ország volt. Tőkehiány, külterjes mezőgazdaság jellemezte, vasútja semmi, útjai a leggyatrábbak, kereskedelmének javarésze vásárokon bonyolódott le. A visszamaradás talán az ipar terén volt a legnagyobb. Amíg Lombardiában 9, Alsó-Ausztriában 13, és a fejlődésben ugyancsak hátul kullogó Galíciában 80 ember közül egy foglalkozott az iparral, addig nálunk csak minden 89. lakos volt iparos. Közöttük is sok a kontár és az olyan, akiknek jövedelme részben a földművelésből származott. Szegénységünket, a termelőeszközök fejletlenségét súlyosbította félgyarmati kiszolgáltatottságunk Ausztriának. Sina György Simon báró, a görög eredetű osztrák— magyar nagybirtokos, aki résztvett a Lánchidat építő részvénytársaság szervezésében, az 1840-es évek elején a következőképp nyilatkozott: „Magyarország egy kis Nyugat-India Ausztria számára. Minden maroknyi gabonája, minden terménye Ausztria határán magas vámot fizet, másrészről pedig még a legrosszabb kereskedelmi árút is megveszi Ausztriától, és ezáltal ennek adóképességét gyarapítja:' Ebből a kátyúból, azaz inkább a szakadékból kikerülni: nehéz, szinte reménytelennek látszó feladat volt. Az országot Bécsből kormányozták, onnan pedig az iparfejlesztés támogatását nem lehetett várni. Széchenyi elsősorban a hiteléletet, a közlekedést és a mezőgazdaságot akarta fejleszteni. Mindebben számíthatott a kormány bizonyos mértékű jóindulatára is, hiszen a Duna-szabályozás, a gőzhajózás, a vasútépítés, a lótenyésztés Ausztria érdekét is szolgálta. Kossuth fontosabbnak tartotta az iparfejlesztést. Kiadta a jelszót: „Politikaifügget-36 lenség indusztriális függetlenség nélkül nem egyéb, mint ábránd." Bécs ellenséges magatartása miatt e téren az egyetlen járható útnak a társadalmi összefogás látszott; ennek jegyében alakultak meg a negyvenes évek elején a különféle egyletek: a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság, az Iparműraktár és a Magyar Iparegyesület. Az Iparegyesület első közgyűlését 1842. június 4-én tartotta meg. Elhatározták, hogy még azon a nyáron, az augusztusi pesti vásárral egyidőben, országos iparkiállítást rendeznek. Gyakorlati célul a hazai ipar állapotának megismerését és megismertetését tűzték ki, hogy ez a fejlesztésben alapul szolgáljon; továbbá az öntudat növelését, az ipar fontosságának propagálását, ösztönzést a további erőfeszítésekre és buzdítást a hiányzó iparágak meghonosítására. A rendezéssel megbízott választmány semmi tapasztalattal sem rendelkezett; sőt, öt tagja közül három tulajdonképpen semmit sem csinált. A szervezést, hírverést, toborzást az elnök: Kossuth Lajos végezte. A rendezés az üzleti ügyekhez jól értő Landerer Lajosnak, a Landerer nyomda vezetőjének, a Pesti Hírlap kiadójának az érdeme. Hivatalos részről semmi támogatást sem kaptak, még a megyei és városi hatóságoktól sem. Társadalmi munkában annál többen segítettek. Például a Kunewalder cég díjtalanul vállalta a megnyitás előtt beérkező tárgyak tárolását. Kanitz Emánuel nagykereskedő a Debrecenből küldendő árukat saját szekereivel hozatta a fővárosba. A helykérdést könnyen el lehetett dönteni, mert erre alkalmas épület alig akadt. A Vigadó — akkori nevén Redoute — bérlője, Emmerling Károly felajánlotta ennek