Budapest, 1971. (9. évfolyam)

8. szám augusztus - Vértesy Miklós: Az első pesti iparkiállítások

A régi Vigadó épülete (Vasquez Károly metszeteit reprodukálta: Siklós Péter) helyiségeit, térítés nélkül. Az ajánlat kapóra jött; nagy örömmel fogadták el. Kossuth az egyesület nevében felszólította Magyarország és Erdély gyárosait, mesterembereit, hogy küldjék el termékeiket. A rossz készítmények és az egészen közönséges kézimunkák kivételével mindent kiállítanak, a jól elkészített sarut vagy kesztyűt éppúgy, mint a vashámorok remekeit. Bárki jelentkezhet, az is, aki nem tagja egyik céhnek sem. „Azon okból — írta a Hírnökben —, hogy a külföld egy vagy más nemben jobb gyártmányokat állít elő, senki se vonja el készítményeit a kiállításból." A művészet és a földmívelés produktumai azonban — folytatódik a felhívás — nem tartoznak a kiállítandók közé. Nyersanyagokat lehet kiállítani, valamint „iparcikkeket, készítésük különböző fokán, hogy a gyártás menetét figyelembe lehessen venni." A felhívástól a nyitásig alig harmadfél hónap állt rendelkezésre. Ez igen rövid idő, különösen, ha tekintetbe vesszük a korabeli lassú postát és közlekedést. Részben ennek tulajdonítható, hogy csak 298 tárgy érkezett be, 213 kiállítótól. A kiállítás hatását Kossuth tárgyilagosan „búvegyes gyönyör"-nek nevezte. Sok szép tárgyat állítottak ki, de ha valaki nagyszerű látványt vár — fejtegette —, csalódik. Hazánkban 15 millió ember él, és 27 éve nem zavarta meg hábo: a békés fejlődést. így a látogatók joggal kérdezhetik : „Ez minden, mit 15 millió ember ez áldott honban ily hosszú béke után képes mutatni?" A rövid előkészületi idő és a kezdet nehézségei — Kossuth szerint — nem elég mentség; be kell vallani, hogy az ország igen hátra van maradva; hogy évente 60 millió forintot fizetünk ki a külföldnek olyan alkotásokért, amelyeket itthon is elő tudnánk állítani. A Valero selyemgyár 37