Budapest, 1971. (9. évfolyam)

1. szám január - Vincze Oszkár: Civilizáció — szennyinvázió

az üzemek az előírt tisztítás nélkül szennyezett vizet bocsássanak a Dunába. A főváros szennyvíz-kérdésének megoldására egyébként 15 éves távlati terv készült, amely a csatornázási alaplétesítmények megépítésével, a főgyűjtők bővítésével, felújításával, hálózatbővítéssel, új tisztító eljárásokkal és a gyűjtők, szivatytyútelepek kapacitás növelésével készül fel a szennyvízveszedelem kivédésére. A fejlett nyugati országok példájából ezúttal kellő időben okulnunk kell, könnyebb ugyanis a súlyos válságot megelőzni, mint a következmények elharapózása után megszüntetni. A Vízügyi Törvény szigorával, de egyidejűleg anyagi erőforrásaink maximális bevetésével kell hozzálátnunk a probléma hosszú időre tervezett maradandó megoldásához. A szilárd háztartási és ipari hulladék kezeléséről és hasznosításáról Budapesten ez idő szerint az úgynevezett elhordásos hulladékeltakarító rendszert alkalmazzák. E megoldás fejlesztése során az egymástól jól elkülöníthető munkafolyamatok módszerét és eszközeit kell olyan színvonalra fejlesztenünk, hogy a lakosság e fontos szükséglete gazdaságosan, higiénikusán, tehát a kívánatos gyorsasággal kielégíthető legyen. Már napjaink sürgős megoldásra váró feladata, hogy minden új lakóépületben a függőleges szemétledobó berendezést megépítsék és ezzel a munka kézi jellegű fázisait kiküszöböljék. Sürgeti e módszer bevezetését, hogy a házmesteri funkcióra előbbutóbb nem is akad ember, és ezzel a sok évszázados „intézmény" a társadalmi fejlődés nyomán elsorvad. A ledobó berendezéssel együtt meg kell építeni azokat a Berendezéseket is, amelyek mind az esztétikai, mind a higiéniai követelményeknek a legmeszszebbmenően megfelelnek. A legbonyolultabb kérdés természetesen a szemét elszállítása és megsemmisítése, hasznosítása vagy a kettő hasznos kombinációja. Mielőtt e kérdés megoldására világszerte megtalálják a legkorszerűbb eljárást, célszerű, ha mi magunk is hozzájárulunk a fejlesztés, a műszaki tökéletesítés munkájához. A háztartási hulladék eltávolításában 1985-ig meg kell oldanunk a permanens begyűjtés folyamatának technikai kérdését. Ehhez olyan járműveket kell üzembe állítanunk, amelyek a hulladékot már a szállítás stádiumában természetes térfogatuknak legalább harmadára tömörítik. A szemét begyűjtését minél pormentesebbé kell tennünk. E vívmány előnyében a fővárosban 1985-ig 1,8 millió embert kívánnak részesíteni, majd fokozatosan a peremvárosokban is hasonló vagy ezt a színvonalat megközelítő korszerű megoldást vezetnek be. A szerves jellegű ipari hulladék megsemmisítése vagy hasznosítása kérdésének megoldásához ez idő szerint hiányoznak a kellő hitelű adatok. A mennyiség felmérésének és a minőség feltárásának kérdésében a negyedik ötéves tervben jelentős előrelépésre készülnek fel. Ugyancsak felkészülnek a darabos hulladék hasznosításának vagy megsemmisítésének megoldására, amelyre szintén a legkorszerűbb tömörítő, szállító gépek bevezetését veszik tervbe. Egyes országokban a házi szemetet már évtizedes tapasztalat szerint komposztálják, másutt biogáz vagy villamos áram fejlesztésére hasznosítják, végül számos fejlett országban építőelemet vagy cementet készítenek belőle. A következő esztendők során hazai szakembereinken a sor, hogy a főváros és más nagy településeink szemét-gondját a társadalom javára a legkedvezőbb módszerekkel megoldják. Budapest levegőjének megtisztításáért A fővárosi levegő megtisztításának ez idő szerinti műszaki gazdája a Budapesti Levegőtisztasági Bizottság, amely munkáját nemrégiben kezdte meg. A bizottság kidolgozta alapelveknek megfelelően elrendelték a levegő szennyezettségi mutatóinak feltérképezését. E célra azóta megfelelő mérőkocsit terveztek és készítettek, amelynek üzemeltetését a KÖJÁL-ra bízták. Már megkezdte működését az első automatikus műszerekkel felszerelt mérőállomás. A mérőállomáson a levegő szennyezettségi anyag-tartalmát, valamint a meteorológiai alapadatokat mérik és regisztrálják, egyidejűleg pedig a regisztrált anyag komputerrel való feldolgozását is megoldják. Megkezdték az új lakótelepeken is a levegő szennyeződésének előzetes vizsgálatát. Az azonnali gyakorlati intézkedések sorát a Bizottság az energiahordozók elégetéséből származó szennyezőanyagok csökkentésével nyitotta meg. A Bizottság javaslatára a Főváros Tanácsa máris elrendelte a magas kéntartalmú tüzelőanyagok felhasználásának fokozatos megszüntetését. Egyidejűleg megszüntették a széntüzelésű berendezések gyártását. Az egyes városrészek védetté nyilvánításával a szén, brikett és az 1 százaléknál nagyobb kénmennyiséget tartalmazó egyéb tüzelőanyag felhasználását is le kell állítani. Az I. sz. övezetben az energiahordozó csere határideje 1972. október elseje. Ez azt jelenti, hogy az I. sz. övezetben, a belvárosban, 1972. október 1. után kizárólag gáz- vagy olajtüzelésű, távlatban pedig villamos fűtőberendezés lesz csak üzemeltethető. Igen fontos lépés volt Budapest légterének megtisztítása szempontjából a tüzeléstechnikai csoportok életrehívása. E csoportok végzik a tüzelőberendezések műszeres felülvizsgálatát, s ezek szakvéleménye alapján a jövőben Budapesten már a KÖJÁL írja elő a berendezés, a felújítás, a javítás műszaki megoldásának módját. Egyidejűleg hozzáláttak műszakilag kifogástalan hatású pernye- és koromleválasztó berendezés kifejlesztéséhez. A Bizottság egyidejűleg felkérte a Belkereskedelmi Minisztériumot, hogy a tüzelőanyag-helyzet által megengedett adottságokhoz képest Budapesten csak viszonylag kis hamu- és kéntartalmú szilárd tüzelőanyagot forgalmazzanak. Feltétlen haladásnak számít, hogy az ipar máris legyártotta a diesel-gépjárművek füstölését ellenőrző készülék típusát. Iparáganként felmértek egy-egy jellegzetesen nagy légszennyező üzemet, és a mentesítő berendezés megépítését az adott üzemek anyagi lehetőségéhez képest meg is kezdték. Kiemelkedő fontosságú mérföldkőnek számít a levegő tisztaságának megóvása elleni küzdelem alakulásában az űrrepülők jelentése. E jelentésben olyan utalások vannak, hogy az ipar kibocsátotta gáz- és füsttömeg ma már a Föld köré a Saturnushoz hasonló gyűrűt von és egész légterének légburkát megváltoztatja. Ez az elváltoázs nemcsak a levegőben való helyes tájékozódásban okozhat nehézségeket, de meteorológiai veszélyeket is felidézhet. Ha az egész civilizált világ nem fog össze a levegőtér tisztán tartásának ügyéért, a Föld levegő rétege előbb-utóbb alkalmatlanná válik az élővilág — középpontjában az ember — létfeltételeinek szavatolására. * Az emberi civilizáció elérkezett fejlődésének olyan fordulójához, amikor a víz, a levegő tisztasága és a szemét-hulladék hasznosításának vagy megsemmisítésének kérdése végképpen túlnő az egyes országok határain, és az egész emberiség jövőjének létproblémájává terebélyesedik. (Az óceánok elszennyeződése hovatovább már a vízgazdálkodás kérdésében is a világléptékű rendezés szükségességét veti fel.) A levegő áramlását az egész Föld szorosan összefüggő meteorológiai tényezői határozzák meg, és ezt minden felelős államvezetőnek mihamarább tudomásul kell vennie. A forduló szélirány a levegő mai szenynyezőjét holnap a szennyeződés menthetetlen szenvedő alanyává, kárvallottjává teheti. De egyre nagyobb nyomatékkal vetődik fel a Föld eltartó képessége is. Ma már nem R. Malthus aggályai — a kenyér, az élelmiszerkérdés — szemszögéből, hanem sokkal inkább a víz és a levegő helyzetének, a szenny- és a hulladékáradat veszélyének felidézése szemszögéből kell vizsgálnunk a demográfiai robbanás kérdését. A szennyvíz és a szemét elszállítása, civilizált elrendezése, a levegő megtisztítása további olyan beruházásokat és szolgáltató apparátust követel, hogy a megélhetési index, a gyártási sorozatok nagyságrendjének szinte csillagászati emelkedése ellenére is, roppant gyorsan és példátlan magasságba szökik. Az élvezhető ivóvizet — és számos esetben az ipari vizet — már manapság is sok helyütt 150—250, 400—500, sőt 1000 kilométer távolságról kell a fogyasztóhelyre szállítani. Elképzelhető, hogy az emberiség mai lélekszámának megkétszereződése! e távolság olykor több ezer kilométerre is növekedhet. Ugyanakkor a szennyvf^csatorna-hálózat és üzemeltetési gépberendezésének kiépítése szinte a hadikiadások nagyságrendjét idézi. Márpedig ahol a szaporaság nagy, ott drágul a telek; ahol a telek értéke emelkedik, meggyorsul az urbanizálódás folyamata; és a tömör lakótelepülés nem létezhet veretékes ivóvízszolgáltatás és csatornahálózat nékül. Summázva: az emberiség jövőjét, a közegészségügyet kizárólag sem a szerológiára, sem egyéb terápiákra és gyógyszerkészítményekre nem bízhatjuk. 34