Budapest, 1971. (9. évfolyam)

7. szám július - Osgyáni Csaba: Csillebérc, úttörőváros

Osgyání Csaba Csillebérc, úttörőváros átadást. Csillebérc — nem sokkal fennállásának huszonötödik ju­bileuma előtt — újjászületik. 1. 1947-ben vetődött fel a gon­dolat, hogy ezen a vidéken, amely annak idején a fiatal kommunis­ták illegális találkozóhelye volt, úttörőtábort létesítsenek. Több ország, így a Szovjetunió kezde­ményezései már modellként szol­gálhattak. 1948 májusában kezd-Szabó Pál, aki 1952-ben meg­látogatta a tábort, így vallott er­ről Csillebérci csoda című írásá­ban: „Nekünk még gyermekkorunk se volt. Alighogy fel tudtuk emelni a karunk, dolgoztunk, hiszen az én gyermekkori pajtásaimnak jó ré­szét mára megette az élet. Nin­csenek meg. Hogy én megvagyok, í most itt lehetek a csillebérci tá­borban, ez éppen olyan csoda, mint amilyen maga ez a tábor ..." Mai szemmel persze sokmin­dent hiányolhatunk abból a tá­borból. Elég egyszerű körülmé­nyek között, sátrakban éltek itt a gyerekek. A helyzet azóta sem sokat változott. Az az építő len­dület, amely a csillebérci úttörő­várost életre hívta, mintha alább­hagyott volna. Három évvel ezelőtt, 1968-ban fogtak hozzá a tábor felújításához. Az építők, több határidő-módosí­tás után, 1972 nyarára ígérik az MTI fotó — Mikó László felvétele Nemzetközi épltőbrigád dolgozik a tábor bővítésén (MTI fotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom