Budapest, 1971. (9. évfolyam)

6. szám június - Kunszery Gyula: Budapesti alakok a századfordulón

XVII. századi ismeretlen magyar városképek Weikersheimben Nyugat-európai turistautamon meglepő „leletre" bukkantam, a württenbergi Weikersheim későreneszánsz kastélyában. Ismerős várakat fedeztem fel egy csatakép-sorozaton. Az egyik vásznon ezt olvastam: Vestung Tottis, wie von den Christen bei der Nacht erobert worden 1590. A kép alján a festő neve: Balthasar Katzenberger Würzburg 1610. Sematikus vár-ábrázolás, hűtöttem lelkesedésemet; még legérdekesebb az ostromra lámpát vivő gomolygó lovascsapat. De már jött is a következő magyar városkép. Áthaladva a hajdani mulatságok színhelyén, a lovagtermen, két kép látható Buda sikertelen 1598-as és 1603-as ostromáról. Török tábor, öreg harcosok, ifjú janicsárok, és háttérben a vár ábrázolása. Örülhet Vác múltjának minden barátja: Katzenberger a vár 1595-ös ostromát részletes városképpel mutatja be. Esztergom ostrománál csipkés kézelős tiszt, mellette egy dáma áll, itt is részletes városháttérrel. Szinte semmit sem sejtet a kép az ostrom borzalmaiból; hogy itt járja át Balassi Bálint mindkét combját ólomgolyó, és bár „Mársot és Pallast egyaránt művelte", mégis Márs áldozata lesz. Majd megint Buda, tábor és várkép, de a művészi hatásra törekvő Katzenberger mintha inkább az előtérben álló Landsknecht kedvéért festette volna a képet. Visegrád 1595-ös ostromán vár, kanyargó Duna, Salamon tornya és még két lovas is került a képre. Majd Komárom ostromát látjuk, és újra az ostromlott Esztergomot; itt a várkép sematikus, fehér-sárga festésű török sátor, farral a néző felé ábrázolt harci paripa. Két képet kapott Győr Katzenberger magyarországi veduta-sorozatában: egyet az elfoglalt város, egyet pedig a fortélyosan visszaszerzett vár. Katzenbergerről még a német szakirodalom is keveset tud. Leginkább a weikersheimi munkássága ismert; 1600—1601 között festette ki a weikersheimi kastély lovagtermének kazettás mennyezetét vadászképekkel. Többet mondhatunk valamivel a kastély akkori uráról, Georg Friedrich von Hohenlohe grófról. 1595-ben a frank körzet ezredeseként 1000 lovassal vonult Magyarországra, a 15 éves háború elején, majd hazánk földjén harcolt 1597-ben, 1598-ban, 1600-ban, 1603-ban és 1604-ben, utoljára 3000 katonával. Ekkora seregben helyet kaphatott a gróf festője is, a würzburgi születésű Katzenberger Boldizsár, aki a gróf csatáinak színhelyein esetenként csataképvázlatokat festhetett vagy rajzolhatott, bizonyára fő helyen ábrázolva magát a fővezérként ténykedő grófot és tisztjeit. Most már csak egyet kell remélnünk: hogy Katzenberger pontosan is festette a senkiföldje Magyarország romos, ostromlott várait, vagy az egyes képeken elég részletesen ábrázolt városokat, pl. Vácot és Esztergomot. Mert a Katzenberger-féle csatakép-sorozatot másolatban mielőbb meg kell szereznünk a weikersheimi Hohenlohe Múzeumtól. Akkor. aztán az egyes városok múltjának szakemberei értékelhetik a kép fontosságát, más vedutákkal való összevetés után kiderülhet, hogy nyertünk-e ismeretlen, de hitelesnek tartható városképet Esztergomról, Budáról, Győrről és a többi említett csatahelyről. Ha igen, úgy a XVII. századi városképek ismerete nagyban gazdagodik, még Buda esetében is. Ha nem, akkor pedig kapunk az eddig ismert sok, képzelet alapján festett magyar veduta mellé 12 újabbat, abból az időszakból, amikor harcos kedvű német grófok a török ellen Magyarországra vonultak harcolni, és ki tudja, ki okozott több kárt, az ozmán hódító, vagy a föld népét éppen úgy földönfutóvá tevő keresztény hadak . . . Tizenkét pontos magyar vár- és városveduta kis magyar szenzáció; de még 12, részben képzelet alapján megfestett táj- és városkép is egy szenvedésben és harcban hősi időszak emlékét őrzi. Katzenberger Boldizsár ismeretlen csataképei ezért jelentenek nagy nyereséget a 15 éves háború időszakához fűződő ismereteinkben. Kovács József László Légszennyeződés Budán, 1862-ben Joggal hihetnők, hogy a légszennyezés a XX. század második felének problémája. Azonban dokumentumok maradtak fenn arról, hogy a főváros néhány egészségügyi szakembere már a múlt század hatvanas éveinek elején felhívta a figyelmet az iparilag megrontott levegő káros voltára. Pedig száz esztendővel ezelőtt még nem sok gyár és téglaégető kéménye ontotta a füstöt Budán. A kérdés a „Gyógyászat" című, Pesten megjelenő orvosi folyóiratban vetődött fel talán először. Ebből idézünk: „Az orvos határozottan vétene hivatása ellen s kötelességét mulasztaná akkor, ha körében annak idején tudományának és meggyőződésének a hatályával meg nem gátolná az egyesek és társulatok levegő rontó intézkedéseit. Budapesten és környékén sok olyan gyári építkezés lőn eddig foganatosítva, mely város egészségi tekintetben az orvosi bírálatot ki nem állja. Illyen (hogy most egyebet mellőzzünk) a budapesti hatóságok amaz engedélye, miszerint magánbirtokosok az ikervárosok éjszaki oldalán gyárakat és téglaégető kemencéket építettek, melyeknek füstgomolyait a nálunk uralgó éjszak nyugoti szél a városra hajtja. Azonban Budapestnek valamenynyi éjszakoldali gyára és téglavetője nem árt az ikervárosnak, főleg Budának, mint ártana e napokban született ama tervnek a foganatosítása, mely szerint Buda városnak léggel (gas) világítására a léggyár (Gasfabrik) a város éjszaki részén az országút nevű külvárosban építessék föl." Az ismeretlen orvos-író ezután igen éles hangú kirohanást intéz a terv ellen: „Ennél sületlenebb és szerencsétlenebb eszmét szándékosan sem lehetne kigondolni. A lég-gyár nemcsak sok füstöt ereszt mint a téglaégető kemence, hanem a tüdőre nézve mérges hatású világlég (Leucht-gas) párolog ki belőle, a ki nem hiszi menjen ki a pesti léggyár környékére, s győződjék meg, hogy szélirányban hány ezer lábnyi távolban érzi a mellfojtó világléget." Majd egy példát említ arról, hogy egyéni érdekből még egészségügyi intézményt is akartak ilyen rossz levegőjű helyre felépíteni: „A badar eszméknek is vannak pártolói, példa erre az utóbbi időben azon fonák javaslat, mely szóba hozta Pesten a kórodáknak és kórházaknak az erdősorra léggyár közelében építtetését, ezen tervet akkor az orvosi tanárkar s azon szakavatottak, kik meggyőződésöket fel nem adták, elvetették. A művelt világ akkor méltán nevette ki ezen tervet, mely a kórházat a léggyár közelében építeni javaslotta: vájjon mire érdemes azon terv, mely a léggyárt a város elé akarja építeni?" Ezután rámutat: „A léggyárnak a városon kívül a helye, és pedig azon az oldalán a városnak, melyről a nálunk dívó északnyugoti szél a füstöt és mérges világléget át nem hordhatja." Ezután egy akkor még külterületnek számító helyet javasol a gázgyár felépítése számára: „e célra egyedüli és legcélirányosabb tér a Gellérthegy délkeleti síkja. Mielőtt az építési hely e célra kijelöltetnék, szives közre munkálásra kérjük föl Buda anyavárosunk t. orvosait, hogy siessenek meghiúsítani az országúti léggyár tervét." E közlemény megjelenése után néhány héttel a következő kis hírt tették közzé, ugyancsak a „Gyógyászat" hasábjain: „A budai fővárosi hatóság tekintetbe vévén a „Gyógyászat" egészségügyi figyelmeztetését, a légvilágítás számára a léggyárt (Gasometer) nem az országúti külvárosban, hanem a Gellérthegy tövében határozta fölépíteni." Batári Gyula 44