Budapest, 1971. (9. évfolyam)

4. szám április - Gerő Győző: A török uralom kezdetei

csoportokba verődve, nyíltan is hatalmukba vették ezeket a katonailag is fontos pontokat, és megszállották a vár kapuit is. Ezután pedig kihirdették, hogy a lakosság a várban található minden fegyvert azonnal szedjen össze és adjon le, majd pedig térjen mindenki a házába. A palotában a döntést váró Izabella királynéval pedig — miután felolvasták és megmagyarázták az adományozásról szóló berátot — közölték, hogy azonnal el kell hagynia Budát. „Sic fata volunt." A nagy eseményt fethnáme — azaz a győzelemről szóló irat — adta hírül a birodalom fővárosában, Isztambulban. Ennek megünnepléséről pedig több mint egy századdal később így tudósít Evlia Cselebi, a törökök kiváló történetírója „Mihelyt a királyné Erdélybe indult, Szulejmán khán most már Buda birtokosa lett s az ulemákat, imámokat és müezzineket a bástyákra küldötte fel s az összes hitharcosok a mohamedi szózatot elkiáltották, utána pedig hét üteg ágyúval és hét üteg puskával díszlövést tettek, s a dörgés az eget és a földet megrázkódtatta. Hét nap és hét éjjelen át tartó hódítási ünnepélyt rendeztek. Valamennyi templomot kitisztították; a mihrábokat Mekka felé fordították, s meglett a mihráb és a minber. Az első szent chutbét a császári imám, Ebu-Szuud efendi tanítványai közül való Nurullah efendi énekelte és az imámi tisztséget pedig Ebu-Szuud efendi teljesítette, aki ekkor kádiaszker volt s a győzelmi imádság így a dzsámiban elvégeztetett. . . . így lett Buda „az iszlám házává". Azok a változások, amelyek a középkori magyar királyok székvárosát már a XVI. század végére az Oszmán Birodalom többi városaihoz hasonló életű várossá tették, nem egyszerre következtek be. A közigazgatási élet változott meg a legrövidebb időn belül. Ennek kapcsán magának a városnak mint fogalomnak is megváltozott a korábbi értelmezése; mert a török városnak — a sehirnek — az volt a lényege, hogy abban van-e kormányzó, vagy kádi, nem pedig az autonómia. A török-Budán a jog alapja — mint valamennyi muzulmán városban — a mohamedán egyházjog, a seriat lett. Az első budai pasának — akit ugyancsak Szulejmánnak hívtak — az volt tehát a feladata, hogy a „mohamedi törvényt" kiterjesssze az újonnan meghódított területre és annak megtartása fölött szigorúan őrködjék. A törökök európai terjeszkedése folytán az évszázadokkal ko-II török uralom kezdete Amikor 1541 szeptember 2-án Budát a törökök birtokukba vették, még senki sem gondolta, hogy ezzel az ország és a város történetében egyaránt a félhold uralmának csaknem másfél évszázada kezdődik. Ezzel Buda és a török által megszállott országrész életében és azok további fejlődésében olyan nagy törés állott be, amelyet még a visszafoglalást követő századok során is csak igen nehezen tudtak kiheverni. Buda városa szinte máról holnapra kiszakadt abból a több évszázados európai fejlődésből, amelynek során olyan értékeket hozott létre és érzett a magáénak, mint a gótika, vagy a renaissance művészete; hogy helyet adjon az itt minden előzményt nélkülöző és importált mohamedán török kultúrának, amely itt meggyökeresedni sohasem tudott. Buda a középkorban jelentős — s nemegyszer vezető —szerepet vitt Kelet-Európa történetében és kulturális életében, mig a törökvilágban csupán egy nagy birodalom egyik legtávolabbi tartományának székhelyévé lett. A másfél százados török uralom alatt a város korábbi értékei a gyakori ostromok, tűzvészek és más elemi csapások következtében egyre inkább pusztultak. A törökkort azonban nemcsak a pusztulás jellemezte. Ám az éremnek ezt az oldalát a Habsburgtörténetírás nem vette tudomásul, s igyekezett a tények elferdítésével megrajzolni e kor képét. Épp ezért a következőkben igyekszünk az éremnek ezt a másik — eddig csak kevéssé ismert — oldalát is bemutatni, hogy a magyar történelemnek ezt a korszakát helyesen értékelhessük. Szulejmán szultán — vagy amint a törökök nevezték Szulejmán el Kánuni, a „Törvényadó" Szulejmán — az óbudai táborból augusztus 29-én Orudzs agát követként Izabella királynéhoz menesztette a várba, ajándékok kíséretében, azzal az üzenettel, hogy küldje el a fiát a táborba, mert látni szeretné. A kérését nem lehetett visszautasítani. Magyar urak kíséretében — köztük Martinuzzi, Werbőczy, Török Bálint, a királyné tanácsosai — elindult az ifjú király, a kis János Zsigmond, akit a törökök egész életében Istvánnak neveztek. Mialatt az óbudai táborban folytak a tanácskozások, a janicsárok a mai Bécsikapun át — amelyet a magyarok ekkor még Szombatkapunak neveztek — csoportokban, mint afféle kíváncsiskodó idegenek, beszivárogtak a várba. Itt minden ellenállás nélkül haladva, a már előre megbeszélt terv szerint a város piacain és a templomoknál nagyobb Város az időben XXII. Gerő Győző Szulejmán szultán (1520-1566) tugrája 39