Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Másfél zavaros évtized

Város az időben XXI. Zolnay László Másfél zavaros évtized Buda életében (1526-1541) I. Zsigmond (1532) Gianmaria Padovano műve Buda és Pest 1527-ben Ferdi­nánd király kezére került. Noha Ferdinánd 1528 tavaszán kivo­nult az országból, a főváros, párt­hívei által, Habsburg-kézen ma­radt egészen 1529 őszéig. János király 1528 tavaszától az év őszéig Lengyelországban tar­tózkodott. Október végén azon­ban újra magyar földre érkezett. Alighanem ekkoriban adta át neki — illetve megbízottjának, a lengyel Koszka Miklósnak — Znió várát Mikefalvi György és Gáspár. János király hívei már 1528 nyarán mozgolódtak. Az év őszén János királlyal már a pesti bíró is kapcsolatot teremtett. Olyan idők voltak ezek, amikor — legújabbkori szóval — minden ember zsebében legalább két párt­igazolvány lapult. Lengyelország János király egyik bázisa. Hiszen Jagelló Zsig­mond első felesége — még az 1510-es években — Szapolyai Borbála volt. így Szapolyai János és Jagelló Zsigmond: sógorok. (1538-ra aztán ez a sógorság após-vő viszonnyá alakul. János király ugyanis feleségül veszi Jagelló Zsigmond lengyel király leányát, Izabellát.) János király visszatérésének hí­rén kívül egyre-másra érkeztek a hírek arról is, hogy Szulejmán szultán újra Magyarország és Ausztria ellen készül. Pest-Budán Habsburg Ferdinánd híveit a bi­zonytalanság érzete fogta el. A helytartótanács tagjai el-elha­gyogatták budai állomáshelyüket. Pemflinger István budai udvar­bíró és Sibrik Oszvald jelentése szerint Ferdinánd hivatalnokai közül Budán már csak a magyar udvari kamarai tanácsosok ma­radtak. Meg Fekete István, a budai várnagy. Ferdinánd király 1529. január 3-án Linzből paran­csolt rá Thurzó Elek nádorra, az esztergomi érsekre és az egri püspökre — a helytartótanács fe­jeire —: az ország érdekében tér­jenek vissza Budára és tegyenek meg mindent, ami az ország vé­delméhez szükséges. 1529 áprilisában mint villám­csapás érte a budaiakat a hír: János király már Szeged körül jár. Csak egy huszonötezres török lovashadseregre vár, hogy Budára rontson. Április 12-én Mihály ka­locsai prépost jelenti Ferdinánd­nak: a Duna—Tisza köze, fel Duna-Harasztiig üres, a keresz­tények mind elmenekültek. No­sza, gyorsan kifeszítik Pest-Buda között a híres Duna-záróláncot. Mintha bizony ez a vaslánc aka­dályt jelenthetett volna a szemét Bécsre vető Szulejmánnak! A magyar helytartóság emlék­iratot küld a királynak: „Buda vára üdvével áll vagy bukik Ma­gyarország várainak sorsa." Alig­hanem ezóta él a példaszó: áll Buda, él magyar még... Szulejmán második budai bevonulása 1529 augusztus derekán a szul­tán hadseregestül az Alföldön jár; 23-án lovas előőrsei a budai alvá­rosig csapnak el. Augusztus 26 — 27-én Szulejmán körülzárja a vá­rat. Nádasdy Tamás szervezi meg a kéthetes védelmet. 1529 szeptember 8-án Buda és a kirá­lyi vár Szulejmán kezére kerül. Ezúttal utoljára a palotát fog­lalta el a török (mint ahogyan az 1686-os ostrom során is a palota volt a végső mentsvár). Tüzérsé­gük a Szent Zsigmond térről 39 Bona Sforza, I. Zsigmond, lengyel király felesége (Lőrinczy György felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom