Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Másfél zavaros évtized

Erhard Schön: A budai Vár Roggendorf-féle ostroma (1541.) Részlet Lőrinczy György reprodukciója (ma: Szent György tér) ágyúzta össze a Zsigmond-féle Friss-pa­lota északi homlokzatát. Talán az omladék tömte el a szárazárkot. Végülis a Friss-palota földszinti ablakain át törtek be a palotába a törökök. A török bevonulást szorosan követi János királyé. Egyszeribe Budán terem. Innen hívja meg ok­tóber 18-ra a megyéket a Budán tartandó országgyűlésre. A szultán 1529 októberére érte el Bécset. Ferdinánd seregei Linz felé hátráltak. A szultán nem vál­lalta a téli hadjáratot. Felgyújtat­ta Bécs elővárosait, majd hazán­kon át hazafelé indult. November 11-én már Óbuda alá ért. Itt János király hódolatát fogadta. A szultán Jánost megerősítette Ma­gyarország királyságában s biz­tosította őt védelméről. Akié Buda, azé Magyarország Ferdinánd tudta: azé Magyar­ország, aki Budát bírja. A főváros visszafoglalására irányuló hadi ké­szülődéseit 1530 késő őszére fejez­te be. November 5-én elesett Esztergom. Ferdinánd 15 ágyút zsákmányolt s körülzárta Budát. A Ferdinánd-párti sereg vezére, Roggendorf Vilmos gróf, tapasz­talt hadvezér volt. A budai vár védelmét maga János király irá­nyította. Mellette volt Gritti, Czibak Imre, Nádasdy Tamás. János király fejére Roggendorf— aki bízott az árulásban—élve tíz-, halva egyezer aranyat tűzött ki. A későőszi ostrom ötven napig tartott. Bár a vár védői már annyi­ra nélkülöztek, hogy lovaik húsát ették, visszaverték a támadást. A fegyveres harcból János király is kivette részét. Szerémi György királyi káplán jegyzi fel: az alhévizek — Tabán — felé eső várfalakon János ki­rály, aki jó puskás volt, egymás után lőtte le a rohamozó Ferdi­nánd-párti naszádosok tisztjeit. A váltott puskákat — hiszen ak­kor még egy puskából, utántöl­tés nélkül, csak egy golyót lehe­tett lőni — a királyi káplánok ado­gatták a király kezébe. Az ostrom végére már a király is koplalt. Éjszakánként egyik titkára, őlveti János osongatott le a — mai Ybl Miklós tér táji — Duna-partra, hogy csukákat fog­jon éhező urának. (Utóbb ölveti­nek címereslevelet Íratott János király. Címerképe: csuka, koro­nával a fején.) Ferdinánd fővezérsége négy pontra koncentrálta, a támadást. Ezeket ma is ismerjük. így hát elsétálhatunk oda, ahol 440 esz­tendővel ezelőtt bőven omlott a magyar ellen harcoló magyar vér. A tüzérségi előkészítést követő roham a következő helyekre irá­nyult: a) a királyi istállók — mai Clark Ádám tér — és a Mátyás templom közötti vízivárosi oldal irányába b) Ország Imre házánál (a Táncsics M. utca 7—13. alatti várfal szakaszon) c) a Szombatpiacnál, Ráskai Balázs volt budai várkapitány házánál (a mai Állami nyomda körül) d) a Thurzó, Fugger és Lan­genwerger házaknál (alighanem a Tóth Árpád sétány körül). Sok halott volt, mindkét olda­lon. A szomorú események mel­lett idézzünk fel egy derűsebb epizódot is. Szerémi írja le: Roggendorf tüzérei kegyetlenül törették a fa­lakat. A réseket a budaiak földdel, gerendákkal, sőt, bútorokkal tor­laszolták. A földtörmeléket trá­gyalével öntözték, őmaga — a tisztes káplán — egy ilyen trá­gyaléhordókat szállító szekér kö­rül ügyködött. És az ostrom hevé­ben fejest belepottyant az egyik trágyalés hordóba. Kárvallottan panaszolja, mennyire kinevették. S egész hazáig, a királyi palotáig kellett futnia, hogy bűzös ruhá­zatát kicserélje. Ferdinánd s a nyugati világ — elsősorban a királynak újvilági problémáival foglalatos bátyja, V. Károly császár — 1530 kará­csonya tájt még nem is sejtette: ennek az ostromnak kudarcával Ferdinánd örökre elvesztette Bu­dát. „Két pogány közt..." Közben — részben Zsigmond lengyel király kezdeményezésére — titkos tárgyalások indultak meg a két magyar király közt. A szultán előtt semmi nem maradt titokban. Már 1531-ben Budán állomásoztatta Mehmet béget. A jogcím: Buda dokkjaiban javítják a török hadihajós sereg dunai naszádjait. A szultán 1532-ben Bécs lerohanására készült ; vállal­kozása Kőszegnél tört meg. Lassacskán megszokottá vált, hogy János király Magyarorszá­gán kisebb-nagyobb oszmán had­erő állomásozik. Thurzó Elek, I. Ferdinánd nádora úgy írja 1536-ban: Nándorfehérvártól Bu­dáig minden magyar vár felett Mehmet bég lovas és hajós serege gyakorolja az ellenőrzést. 1538-ban János király és I. Ferdinánd megköti a status quo-t biztosító nagyváradi békét. Ezt titkos záradékok egészítették ki. A megállapodást V. Károly csá­szár 1538. június 10-én Villafran­cában kelt nyilatkozatával sza­vatolta. A középkori Duna-zárólánc. Lőrinczy György felvétele 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom