Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Dr. Németh József: A Közmunkák Tanácsa tevékenységéhez

Adatok a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1945—48 A Fővárosi Közmunkák Tanácsa megalakulásának centenáriumát tanulmányok méltatták, s a fővárosért végzett munka dokumentumaiból kiállítás nyílt a Budapesti Történeti Múzeum metszettárában. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa felszabadulás utáni 3 esztendejének vázlatos története a népi demokratikus forradalom győzelméért folytatott harc sajátos területének története. Eredmények és sikertelenségek, kezdeményezések és zsákutcák, tettrekészség és elbizonytalanodás közepette is, 1945 és 1948 között végzett munkája nem volt periférikus. A felszabadulás után éledő város 38 120 épületéből 2013, vagyis az épületek 5,1%-a lett romház; 6387 súlyosan, illetve életveszélyesen sérült (17%); 24184 kisebb sérülést, tetőkárt szenvedett (64%); mindössze 5546 épület (14%) maradt sértetlen. Mindenki, aki a főváros életéért tenni akart valamit, romokat takarított. 1945. február 21-én a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete (továbbiakban MMTSZSZ) tervezetet készített „Budapest Közmunkaügyének megszervezésére". A javaslatot eljuttatták a Fővárosi Közmunkák Tanácsához. A nemzetközileg elismert építész, Fischer József országos újjáépítési kormánybiztos, s egyben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke 1945. március 26-án rendeletet adott ki a közmunka kötelezettségről: „. . .Országos újjáépítési kormánybiztossá történt kinevezésem folytán kormánybiztosi hatáskörömben a Budapesti Nemzeti Bizottság ötös intéző bizottságának Budapest székesfőváros helyreállítási és újjáépítési munkálatainak irányítására és felügyeletére vonatkozó felhatalmazás alapján ... a következőket rendelem el: 1. A közmunkák végrehajtása céljából önkéntes jelentkezés alapján olyan munkáscsoportokat kell szervezni, amelyek szakszerűségükkel és szervezettségükkel biztosítják, hogy a székesfőváros lakosainak összes létszámához képest, aránylagosan csekély létszámuk mellett is képesek a közmunkákat végrehajtani. . ." A közmunkára jelentkezettek órabért kaptak, napi 8 órás s hat napos munkahétre. Akik nem vállaltak közmunkát, kötelesek voltak megváltani közmunka kötelezettségüket. A közmunkát végzők, illetve e kötelezettségüket megváltók irányítása, nyilvántartása, munkájuk megszervezése a Fővárosi Közmunkák Tanácsának feladata volt. Hogyan indult meg a munka a Fővárosi Közmunkák Tanácsában? „1945. január utolsó napjaiban ostromzajban és még füstölgő romok között megkezdtük a munkát, s roppant nagy ellentmondás feszültsége vált úrrá rajtunk. Egyfelől az új perspektívák, új lehetőségek, egy szabad és progresszív korszak kezdetének érzete, ami az elfojtott és felgyülemlett aktivitással párosulva hajtott minél gyorsabb és nagyobb arányú teljesítmény felé — másfelől a nyomor, a pusztulás, a létbizonytalanság gátlásai, amelyek meg-megingattak abban a hitben, hogy egyáltalán lehet-e, érdemes-e hosszabb távlatú alkotómunkához kezdeni" — emlékezett vissza 1947-ben Granasztói Pál a „Tér és Forma" hasábjain. A munka — azáltal, hogy egyidejűleg működött a Fővárosi Közmunkák Tanácsa mint Nagybudapesti elsőfokú városrendezési hatóság, és az Országos Újjáépítési Kormánybiztosság, mint országos másodfokú városrendezési hatóság — két részre oszlott: egyfelől a fővárosra és környékére terjedt ki, másfelől a vidéki városokra és a városrendezési törvény (1937. VI. tc) hatálya alá vont községekre. A Közmunkák Tanácsánál az átfogó tervek készítése együtt haladt a nap mint nap felmerült súlyos és kényes kérdések, konkrét ügyek halmazainak megoldásával. Ezen idő alatt 3000 konkrét építési ügyet (csaknem kizárólag helyreállítási ügyeket) kellett városrendezési szempontból elbírálni. A tervező munka két fő részre oszlott: 1. Budapest és távolabbi környéke (Nagy-Budapest és Budapest-környék) átfogó rendezési terve, 2. ezen belül Nagy-Budapest városrendezési tervének munkálatai. A főváros újjáépítésének meggyorsítására a Közmunkák Tanácsa 1945. március 7-i rendelete minden Budapesten és környékén található építőanyagot zárolt. Az MMTSZSZ építő szakosztálya tárgyalásokat kezdett Fischer Józseffel, a Közmunkák Tanácsa vezetőjével, Buda újjáépítéséről. Az 1945. március 10-én megtartott szakosztályi ülés jegyzőkönyve szerint: „Pest általános képe teljesen más, mint Budáé. Pest egy lebombázott, kifosztott város, amely azonban mégis tovább él. Buda ezzel szemben romhalmaz, ahol élet nincs. Pesten ezt nem is tudják felfogni, azt hiszik, a különbség csak az, hogy Buda egy kicsit hosszabb ideig szenvedett." A főváros újjáépítését tervezte, a romeltakarítást szervezte és irányította a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A munka eléggé vontatottan haladt. A Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége (továbbiakban MÉMOSZ) április 5-én tartott vezetőségi ülésére meghívták Fischer Józsefet, hogy a közmunkák ügyeit megtárgyalhassák. A megbeszélés alapján a Közmunkák Tanácsának elnöke is szükségesnek tartotta, hogy „a MÉMOSZ vezetői, a Szakszervezeti Tanács vezetője, a Közellátási Kormánybiztos és én (mármint Fischer József — N. J. —) igyekezzünk a kérdéseket tisztázni". Közben dr. Harrer Ferenc vezetésével egy munkabizottság elkészítette első jelentését (1945. szeptember 15.) Budapest környéke igazgatási újjárendezésének megoldására. A bizottságban a Fővárosi Közmunkák Tanácsát Dr. Helle László képviselte. A MÉMOSZ-ban lezajlott vitát egy — a magyar nemzeti kormányhoz írt — nyílt levél folytatta. Vezető építészmérnökök aggodalmuknak adtak hangot — írta a Műszaki Értelmiség 1945. november 15-én —, mert az újjáépítés építészeti vonala nem megfelelő. Véleményük szerint az építészeti újjáépítéssel sok szerv foglalkozik és az Újjáépítési Kormánybiztosság kénytelen volt átvenni a Fővárosi Közmunkák Tanácsának régi, bürokratikus szervezetét és ügyosztályait, melyek az új követelmények megoldására nem alkalmasak. A levél írói tervszerűséget kértek. A cikket Fischer József személye elleni támadásnak tekintette. A Szakszervezeti Tanács és a Mérnökszakszervezet vezetői — a fennmaradt íratok tanúsága szerint — igyekeztek Fischerrel megértetni, hogy a levél nem ellene szólt, hanem a régi tisztviselő- és mérnökgárda egy része ellen. Fischer ennek ellenére az aláíró építészmérnökök ellen fegyelmi eljárást indított (az aláírók között szerepelt Perényi Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem jelenlegi rektora, Győri László, a BUVÁTI igazgatója, Zentai Béla, Osváth István). A Szakszervezeti Tanács a legfontosab feladatnak a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kommunista frakciójának összehívását tartotta. „Végeredményben a Függetlenségi Front is azt a megállapítást szögezte le, hogy meg kell tisztítani az apparátust és korszerűsíteni kell. Minden konkrét lépés ebben az irányban ilyen viharokat fog kavarni. Feltétlenül szükséges tehát most fellépni, és tisztázni az álláspontunkat, és azt, hogy mit akarunk a Közmunka Tanácsnál" — írták a Szakszervezeti Tanács jegyzőkönyvében. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa munkájának értékelését az MKP az SZDP-vel közösen végezte el. Az említett levél írói közül többen elmondták, hogy a Közmunkák Tanácsának akkori szerepe ellen léptek fel; változtatni akartak. Fellépésük bizonyos értelemben — az összefonódottság miatt — az Újjáépítési Kormánybiztosság vezetése ellen is irányult. A Közmunkák Tanácsában tevékenykedő régebbi szakemberek— akik között reakciós nézetűek is voltak — fékező hatását Fischer József nem tudta kellően ellensúlyozni. Mégis, a fegyelmi eljárást visszavonta. A légkör javulását a Tanácson belül 26