Budapest, 1971. (9. évfolyam)

3. szám március - Dr. Németh József: A Közmunkák Tanácsa tevékenységéhez

FÓRUM közöli tevékenységéhez kialakult politikai erőviszonyok eltolódása is segítette, valamint az az ünnepi esemény, hogy a Közmunkák Tanácsa 1945. december 8-án fennállásának 75. évfordulójához érkezett. A jubileumi ünnepségen a Nemzetgyűlés, a kormány képviselői — Nagy Ferenc, Szakasits Árpád, Keresztury Dezső — is megjelentek. Dr. Harrer Ferenc egyetemi tanár ismertette a Közmunkák Tanácsa 75 éves munkáját. Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes a kormány és a székesfőváros törvényhatósága nevében üdvözölte a jubiláló tanácsot. „A feladat az legyen — mondotta —, hogy ez a város derűs otthont nyújtson minden dolgozó lakójának. Meg kell indulni az építésnek, mérnökök és szakemberek erőteljes munkájának, és ez az egyesülés fogja Nagy-Budapestet a jövendő számára megteremteni." Zentai Béla, az MMTSZSZ főtitkára arról beszélt, hogy a magyar demokrácia épülésében komoly szerepe van a Közmunkák Tanácsának is, „mert ennek a hivatalnak a feladata a szó szoros értelmében vett újjáépítés." Utalt a lezajlott vitára: „Le kell győzni a kicsinyes egyéni szempontokat, túl kell lépni a kicsinyes hatású féltékenykedések kereteit, és a szakszerűség érvényesítésére az egész szellemi élet erejét mozgósítani kell." A Közmunkák Tanácsa elkészítette a belső-Erzsébetváros felépítésének tervét; az 1945 végén elkészült margitszigeti újjáépítési terv a gazdasági stabilizációval párhuzamosan részben realizálódott is. 1947-ben megalakult az Építési és Közmunkaügyi Minisztérium Magasépítészeti Tervező Intézete, Perényi Imre vezetésével, aki addig a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál dolgozott. A Közmunkák Tanácsában a kommunista építészek egyre jobban átvették a tényleges hatalmat. A harc élesedett Fischer Józseffel is; ez egyben az MKP és az SZDP jobboldala közötti harcot is jelentette. 1948 elején szükségessé vált az Építés és Közmunkaügyi Minisztérium átszervezése. Megindult a vita az ottmaradt régi gárdával, és a harc új, fiatal szakemberek alkalmazásáért. Ez az átszervezés az Országos Újjáépítési Kormánybiztosság illetve a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felszámolásával látszott megvalósíthatónak. A Közmunkák Tanácsa gyakorlatilag már nem funkcionált. Az Újjáépítési Kormánybiztosság pedig teljesítette feladatát. E kettő szakembereiből — s ugyanabban az épületben — 1948. január 1-én megalakult a Budapesti Építési Főigazgatóság, Győri László vezetésével. Az volt a terv, hogy egyidejűleg néhány vidéki főigazgatóságot is felállítanak. A Közmunkák Tanácsának dolgozói tehát átléptek a Budapesti Építési Főigazgatósághoz. Fischer József szerepe ezzel megszűnt s ő lemondott. Lehetőség nyílt most már egy olyan építésügyi szervezet kialakítására, mely megalapozhatta a szocialista építőipart. Á Fővárosi Közmunkák Tanácsa városrendezési osztálya által alapjaiban lefektetett Nagy-Budapestre kiterjedő általános rendezési tervet 1948márciusábanaz Építéstudományi Intézet vette át. Ez idő tájt nagyszabású kiállítás nyílt Csepelen, „Új Csepel a dolgozók városa" címmel. Itt Darvas József közmunka és építésügyi miniszter arról beszélt, hogy „az Építéstudományi Központ és az Új Építészet Körének haladó építészei a kiállítás megrendezésével igen jelentős feladat megoldását kísérelték meg, s ezen a téren utat mutattak. A kiállítás tervei nem elméleti spekulációk; olyan tervek ezek, amelyeket meg is valósítunk." * A Fővárosi Közmunkák Tanácsa — mely az ország, a főváros újjáépítésével részese volt a társadalmi, politikai küzdelmeknek is — felszabadulás utáni történetének e néhány epizódja is megmutatja, hogyan dolgoztak a kezdet kezdetén azok a fiatal építészek, akik a ma építészetének vezető tudósai. A Közmunkák Tanácsának felszabadulás utáni történetéről beszélni az ő cselekedeteik nélkül, küzdeni akarásuk, áldozatot vállalni tudásuk nélkül nem lehet. Dr. Németh József 27