Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Amikor Buda kiátkozta a római pápát

Mikoviny Sámuel 1749-ben készített kéziratos térképe a Királyi Vár, a Tabán és a pesti Rondella környékéről Carolina": az első pest-budai átkelő gőzhajó A hajóhíd-bérlők kiváltságos helyzete A törökök kiűzése után Pest és Buda néhány évtized alatt benépesült, a repülőhíd áteresztőképessége egyre szűkebbnek bizonyult. Ezért amikor Magyarország helytartójának, Albert szász hercegnek 1767. évi budai látogatása alkalmából elrendelték a hajóhíd ideiglenes felállítását, többé már nem szerelték le. Az új hajóhíd a Magyar Királyi Kamara felügyelete alatt állt, de továbbra is megmaradt a két város kezelésében. A hidat elég gyakran érte baleset. 1769. november 21-én egy nagy tutajt sodort a vihar a dereglyeknek, ami leszakította az egész hidat. 11 718 forint volt az okozott kár. 1772-ben Vrancsó Kristóf hajójának vontatókötele elszakadt és a hajó nekiment a hídnak; a hídbérlők 1226 forint kártérítést követeltek. Még ugyanez évben a katonaság átvonulása miatt a hidat télen is a helyén kellett hagyni: hirtelen beállt a fagy, a hajók egy része elsüllyedt, egy részét a jéggel együtt elsodorta a vihar. 1775 kora tavaszán egy váratlan áradás ismét elsodorta az egész hajóhidat. Az okozott kárt 20 000 forintra becsülték. Ezek csak a jelentősebb károk voltak; a kisebb-nagycbb balesetek ennél jóval gyakoribbak voltak. 1776-ban megtiltották az átkelő magánhajózást, majd kitiltották a híd környékéről a vízimalmokat, mivel veszélyeztették a közlekedést. A hajóhídnak ez a privilégizált helyzete okozta egy 150 évvel ezelőtt megvalósult, dunai viszonylatban egyedülálló kezdeményezés bukását. Egy úttörő vállalkozás 3-szor: Ügy gondolja, hogy a pesti partról az óránkénti harangütéskor indulna el, átkelne a szemben fekvő budai partra, ott az esetleg összegyűlt embereket felvenné, utána a Bomba-téren kötne ki, itt kitenné az ide indult egyéneket és újakat venne fel; Császárfürdőnél és Óbudán ugyanezt megismételné, azután újra megrakodva, az előzőkben említett kikötőhelyek érintésével visszatérne. 4-szer: Ügy gondolja, hogy Császárfürdőig minden órában tudna indulni, Óbudára azonban csak reggel, délben és este menne. 5-ször: Zord, esős időben beteges személyek részére egy szoba be lenne fűtve, amiért azonban külön díjat kellene fizetni. 6-szor: Ezen járatok akkor kezdődnek, amikor a Duna jégmentes lesz és mindaddig fenntartatnak, míg a jég újra nem jön, tehát kb. 8 hónapig. 7-szer: Azon személyek, akiknek a hídon fizetni kellene, itt is kötelesek a hídbérért járó illetéket befizetni." A tanács 1820. június 14-én az engedélyt megadta. Július 16-án megindult a forgalom. A hajó a két végállomás között két utat tett. Reggel 5 órakor indult először a hajóhíd pesti hídfőjétől, 1/2 7-kor másodszor. A közbeeső állomásokra azonban gyakrabban, 8,10,12,1/2 3 és 1/2 5 órakor is indítottak járatot. A hajó indulását 5 perccel előbb lövés jelezte. Vasárnap szép időben kirándulókat is vittek a Margitszigetre. A viteldíj a Bomba-térig 10 krajcár, a Császárfürdőig 20 krajcár, Óbudára 30 krajcár volt. Az óbudai járatokra bérletet is lehetett váltani, csoportos utazásoknál pedig kedvezményt is kaphattak. Késő őszig, november 20-ig tartották fenn a forgalmat. 1820. március 13-án Bernhard Antal, az első dunai gőzhajó építője egy beadvánnyal fordult Pest város tanácsához, melyben engedélyt kért a Pest-Óbuda közötti helyi hajózás megindítására: „I. Abban a reményben, hogy a két város lakossága ezen közhasznú intézmény által részükre nyújtott előnyöket kellően méltányolni és támogatni fogja, alulírott elhatározta egy vízidelizsánsz létesítését, az alábbi terv szerint: 1-ször: Egy kényelmes uszályhajót fog berendezni, amely rendes szobákkal és galériás fedélzettel lesz ellátva, a közönség lehető kényelmének biztosítására. 2-szor: Ezen hajóra oly személyeket vesz fel, akik a Bomba-térre, a Császárfürdőhöz, a Margitszigetre vagy Óbudára és ugyanezen helyekről vissza akarnak utazni; menetdíjként az alanti árakat szándékozik megállapítani; a menetdíjat mindenkinek a hajóra történő belépésnél kellene megfizetni, ennek ellenében jegyet kapna, amit a kiszállásnál le kellene adni. A menetdíjak a következők: 12 krajcár Bomba-térre 24 krajcár Császárfürdőre 30 krajcár Óbudára és ugyanennyi visszamenet is. Egyelőre győz a hídvám . .. Mai szemmel nézve egészen kicsiny volt az első, a „Caroliná"-nak keresztelt átkelő gőzhajó: hossza 13,27 m, szélessége 3,16 m, merülése 1 m volt mindössze. Megjelenése mégis történelmi jelentőségű, hiszen az első gőzhajó volt az egész Duna mentén, amely rendszeres személyforgalmat bonyolított le a folyam két partja között. Ez a korai hajózási kísérlet, sajnos, nem vezetett kellő gazdasági eredményre. A hajóhidat bérlő társaság ugyanis kiváltságot élvezett, s a várossal kötött szerződésük értelmében a tanács csak úgy engedélyezhette a hajóközlekedést, ha az átkelő utasok a bérlőknek is megfizetik a hídvámot. Ily felemelt költség mellett azok az utasok is meggondolták magukat, akik egyébként szívesen keltek volna át hajóval a túlsó partra. Az átkelő járatokat ilyen körülmények között a következő évben már nem indították meg. Csak évtizedek múltán éledt újjá ez a maga korában úttörő kezdeményezés. Bíró József 39