Budapest, 1970. (8. évfolyam)

11. szám november - Dr. Preisich Gábor: I. Az adottságok és a tervezésfeladatai

A budapesti agglomeráció Budapesten kívül 44 kisebb-nagyobb települést foglal magába lenül oszlik meg a főváros területén. A belső városrészek soklakásos, zártudvaros bérházainak függőfolyosóiból szoba konyhás, komfort nélküli lakások nyílnak; az utcai fronton fekvő nagy lakások többségét a felszabadulás után megosztották. Az Új-Lipótvárosban, a Lágymányoson legnagyobbrészt jó minőségű, összkomfortos, központi fűtéses lakások vannak. A városmagot övező területek nagyrészében — de részben a belső városrészek mellékutcára néző tömbjeiben is — a rendezetlen magasságú, műhelyekkel tűzdelt beépítés és az épületek elhanyagolt állapota a jellemző. A peremkerületek többsége kistelkes, családi házas beépítésű. Budapest lakóházainak több mint 80 százaléka földszintes családi ház. A budai villanegyedek és társasházas városrészek lakásállománya többségében magas színvonalú. A felszabadulás óta új elemként jelentkeznek a nagy lakótelepek, összkomfortos, távfűtéses lakásaikkal. Az életveszélyes és a gazdaságosan fel nem újítható lakások száma több mint 30 000. A lakáshelyzet megoldása tehát — a több mint 100 000 hiányzó lakás pótlásán túlmenően is — még igen nagy bontási és építési feladatot jelent. Ipari üzemek Budapest ipari üzemei mintegy 3200 telephelyen működnek. Egyrészük nagyjából összefüggőnek tekinthető ipari körzetekben összpontosul. Az utolsó két évtizedben számos korszerű ipari üzem létesült, s a meglevők is tovább fejlődtek. Beépítésük többnyire túlzsúfolt, területi fejlesztésükre kevés helyen van lehetőség. A régebben fennálló üzemi épületek általában elavultak, számos ipari üzem a környezetét zavarja, a levegőt szennyezi. A kitelepítésükre, vagy zavaró hatásaik megszüntetésére vonatkozó intézkedések csak kevés esetben bizonyultak eredményesnek. A kisebb ipari létesítmények nagyrészt beleszövődtek a lakóterületekbe. Zöldterületek A település és a beépítés heterogén alakulásának következményeként a zöldterületek eloszlása is egyenetlen. Az utolsó két évtized erőfeszítései következtében a közhasználatú zöldterületek, parkok mennyisége — elsősorban az új lakótelepek belső zöldterületei révén — közel másfélszeresére emelkedett, de a legzsúfoltabb belső városrészek zöldterületei „fellazítására" még nem kerülhetett sor. A meglevő parkok (Városliget, Margitsziget) számos létesítménye a zöldterületi funkciót zavarja. A budai hegyoldalak és a Duna-partok a lakosság üdülésére, sportolására kitűnő lehetőséget nyújtanak. Ezek a lehetőségek azonban még nincsenek megfelelően kiaknázva. A kirándulóhelyek általában túlzsúfoltak, a Római part nagyrészben rendezetlen, a soroksári Dunaág menti területek feltárása még csak a kezdeténél tart. Közintézmények Az országos jellegű közintézmények túlnyomó többsége Budapesten van. Olyan közintézmények is ide települtek, vagy ide törekednek, amelyeket funkcióik nem kötnek a fővároshoz. Az országos és fővárosi jelentőségű intézmények zöme a nagyvárosias jellegű pesti városmagban helyezkedik el. Az egyes kerületekben városias jellegű központok ez ideig nem alakultak ki. A lakosságot szolgáló intézmények terén Budapest ellátottsága az országos átlaghoz képest kiemelkedő, így a környéket is részben a főváros látja el alap- és középfokú intézményekkel. Közlekedési hálózat Az úthálózat vonalvezetése viszonylag kedvező, de a főútvonalakat változó szélességű beépítés kíséri, s ez helyenként már ma is forgalmi torlódáshoz vezet. A gépjárműközlekedés rohamos fejlődése elsősorban a forgalmi csomópontokban okoz túlzsúfoltságot. A folyamatos gépjárműközlekedést nagymértékben akadályozzák a szintbeni vasúti keresztezések. A budapesti agglomeráció kiterjedése és utasforgalma évtizedek óta lényegesen nagyobb, mint ami tömegközlekedési hálózatának teljesítőképessége szempontjából kívánatos lenne. A már megépült első gyorsvasúti vonalszakasz a tömegközlekedés forgalmának még csak töredékét veszi fel. Hasonló nagyságrendű forgalmat csak különpályás gyorsvasúti hálózaton lehet megfelelően lebonyolítani. Ennek hiányában a lakosság aránytalanul sok időt kényszerül utazásra fordítani; a zsúfoltság a leg'öbb vonalon szinte állandó. A balesetek száma is aggasztóan növekszik. 3 A belső városrészek zsúfoltsága éles ellentétben áll a külső területek laza beépítésével