Budapest, 1970. (8. évfolyam)
11. szám november - Dr. Preisich Gábor: I. Az adottságok és a tervezésfeladatai
A környéki forgalomban a helyzet még kedvezőtlenebb. Budapestre naponta 180 ezer ember ingázik, a kétharmada vonattal. Az inga vándorforgalomban részt vevők naponta átlagosan 2 óra 40 percet fordítanak utazásra. Közműhálózat A lakások több mint 90%-a a vízcsőhálózatba kapcsolt, a többi lakás többsége közkutakkal ellátott területen fekszik. Az átlagos napi vízfogyasztás megközelíti a 700 000 m3 -t; ennek a mennyiségnek 40%-át az ipar fogyasztja. A környék 45 településéből 21 rendelkezik vízművel, illetve vízhálózattal. A vezetékes vízzel ellátott összlakosság aránya a környéki községekben 45%-ra tehető. Kedvezőtlenebb a helyzet a csatornázás terén. A lakosságnak mindössze háromnegyed része lakik csatornázott területen. A környéki települések közül csupán 6-nak van szennyvízlevezető rendszere; a környéki lakosok több mint 90 százaléka csatornázatlan területen él. A főváros csatornahálózatának nagyrésze elöregedett. A szennyvizek zöme még ma is tisztítatlanul kerül a Dunába. Az energiaellátásra a gázenergia állandóan növekvő szerepe jellemző. A főváros lakosságának mintegy 50%-a vezetékes gázt használ. A korszerű gáz- és távfűtéssel ellátott lakások száma 1969-ben megközelítette a 100 ooo-et. Még jelentősebb az ipar hőenergia felhasználásában beállt kedvező változás. Budapest városképe Budapest jelentős középületei, nagyvárosi jellegű városrészei, útvonalai, terei, műemléki értékű épület-együttesei a belső városrészekben, elsősorban a Dunapartok körül összpontosulnak és a Duna-hidakkal együtt a város legjelentősebb műszaki, egyben városképi értékei közé tartoznak. A város és a táj kapcsolata — a Duna budapesti kanyarulata, a budai hegyek és a síkterületű pesti városrész szembenállása, a Duna-hidak ritmusa, a folyó partjainak beépítési jellege, a hegyekről feltáruló panoráma a kiemelkedő magas épületekkel — hozzájárult ahhoz, hogy Budapest a világ egyik legszebb városa legyen. A városképi és a történelmi értékek közé tartoznak a műemlék-jellegű városrészek és épületek. Feltárásuk, helyreállításuk a felszabadulás utáni városépítési tevékenység jelentős eredménye. Az utolsó két évtizedben épült új lakótelepek a belső, magas beépítésű városrészeket mintegy karéj alakban veszik körül, üy módon a városkép jelentős elemeivé váltak. Ugyanakkor a városképnek is megvannak a maga hiányosságai: egyes útvonalak rendezetlensége, egyenetlen beépítése, a sok tűzfal, a környezetből zavaróan kiemelkedő épületek vagy épületegyüttesek, továbbá az épületállomány nagyrészének elhanyagolt állapota. Az általános rendezési terv feladata Budapest lakás- és kommunális viszonyainak fejlődése — az eddigiekből is kiolvashatóan — elmaradt az ország gazdasági és társadalmi előrehaladásától. A felszabaduláskor Az új lakótelepek ma már a városkép domináns elemei (Czeizing Lajos felvételei) az előző társadalmi rendszertől örökölt rossz lakás- és kommunális viszonyokat a háborús rombolások még súlyosbították. Az ötvenes évek derekáig igen kevés történt az elmaradások felszámolására, a fokozott igények kielégítésére; az utolsó évek ilyen irányú tevékenysége a szükséges teendőknek csupán a kezdete. Ahhoz, hogy a városfejlesztési tevékenység a lakosság fokozódó igényeivel összhangba A műemléki városrészek helyreállítása Budapestet világviszonylatban is elismert kulturális értékkel gazdagította 4
