Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Dávid Katalin: Egyházművészeti kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Dávid Katalin írása Domonkos Endre fotói Egyházművészeti kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában Úrasztali terítő részlete. XVII. század. Sárospatak, Református Múzeum Ciborium. XV—XVI. század, Pásztó, r. k. plébániatemplom Páratlanul gazdag egyházi gyűjtemé­nyeink anyagából válogatott a Múzeumi Hónap keretében megnyíló kiállítás, hogy ismertesse egyházművészetünk alakulását. A tárlat elsőrendű feladata annak bemutatása, hogy a nagy művészettörténeti korszakok milyen sajátos jegyei határozták meg ezeket a — legtöbb esetben liturgikus használatra készített — műtárgyakat. Emlékeink első­sorban a gótika, reneszánsz és a barokk művé­szetet elevenítik meg, de néhány tárggyal jelzik a román kort is. A tárlat anyaga a XIX. század közepével zárul. Külön érdekessége a kiállításnak, hogy a művekben megmutatkozó sajátosan helyi alakulást, a különböző stílusok hazai kibon­takozását is jelzi, tehát azokat a vonásokat, amelyekkel a magyar művészet gazdagította az egyetemes fejlődést. Ez természetes, hiszen az egyházak évszázados mecénási tevékenysége befolyásolta és segítette a magyar művészeti élet alakulását. Az egy­házi megrendelésre készült nagyszámú hazai alkotás egyik alapját adta a helyi műhelyek kibontakozásának és megerősödésének. Az egyházművészeti tárgyak felhasználá­sából következik, hogy az ötvös- és textil­művészet a leggazdagabb a kiállításon. Ötvös­művészetünk fejlődését szinte teljességében végigkísérhetjük; majd minden változását, jellegzetességét tükrözi az anyag. Ez azért Miseruha. XVII. század, Vác, Székesegyházi Kincstár 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom