Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Dr. Tóth Gábor: A 75 éves Eötvös József Kollégium

börtön előszobája. Ide az ügyeleti szobára csavargók, lakás- és állásnélküliek, gyanúsak, de nem körözöttek, részegek, pesti clochard-ok térnek be egy-egy éjszakára. Vagy maguktól jönnek, vagy rendőrautón érkeznek a Keletiből, az italboltok elől... Az ügyeleti férfiszobában 16 priccs, a nőiben hat. Nyáron kevesen lakják (könnyű meghúzódni a zöldben), de télen megnő a szoba iránti igény. Már kora délután sorba állnak a kapu előtt, hogy éjszakára meleg, védett helyre jussanak. Az egyesbe nem kell beutalás. Az egyesben nem kell fizetni. Ide bejutni könnyű. étttermében az ebéd hétköznap 60 fillér, vasárnap 70, a kádfürdő 20, a zuhany 10, a lábfürdő 4 fillér volt. Fizetni kellett a szekrényhasználatért, a szekrény kulcsáért, nagyobb poggyászért; és este 11 után — mint a bérházakban — kapupénzt. Ma ezek a szállások elsősorban szociális jellegűek, s a Fővárosi Tanács messzemenő támogatását élvezik. A fenntartási összeg 55 százaléka állami dotáció. A szállások bevétele lakbérekből adódik. Attól függően, hogy az illető melyik épületben lakik s hány ágyas szobában, a lakbér összege 110—180 forint között van hasal. Ahol lehet, szeretnének áttérni a távfűtésre, ami olcsóbb és korszerűbb lenne; kicserélni a sokhelyütt még meglevő vaságyat, hogy a helyet jobban kihasználják és a szobák otthonosabbá váljanak; bővíteni a közös helyiségeket. És szeretnének pontot tenni egy hosszan húzódó vita végére. 1911-ben a Népszállót hatalmas konyhával és 360 főt befogadó étteremmel építették. Az étterem kisebb-nagyobb megszakításokkal az ötvenes évek közepéig működött. Ekkor forgalma csökkent, s megszüntették az étkeztetést. A konyhát hivatalosan egy vendéglátó vállalatnak utalták ki. A jogutód a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat lett. S mivel az intézet épp nem használta az éttermet, a vállalat kölcsönkérte az intézet akkori vezetőjétől. A freskókkal díszített, márvánnyal kirakott terem azóta — a mai napig — cukrászati üzem és nyersanyagraktár. Az épület közepén kihasítva áll az éjjel-nappal karamellaillatot és sült tészták szagát árasztó üzem — az intézet szerint: jogtalanul. Szükségük lenne rá, de képtelenek visszaszerezni. Pedig senki előtt nem lehet vitás, hogy a krémesnél, a mignonnál, az üzleti haszonnál fontosabb az elesett ember. A Dózsa Gy. úti átmeneti szálló Mit fizet a lakó? A nővérotthonok és az átmeneti munkásszállások igazgatásának a rendszerét három éve szervezték újjá. Addig mindegyik önálló volt, vezetése egyenetlen, gazdálkodni nehezen tudott. Most központi intézetvezető irányítása alá tartoznak. Egy-egy szállóban gondnok, portás (portások) és takarítószemélyzet van. Ez a rendszer egységes és gazdaságos. Ezért — és az összehangolt vezetés, a jó együttműködés és gazdálkodás következtében — tudták újonnan berendezni, barátságossá tenni a helyiségeket. A Rowton-szálló bevallottan üzleti vállalkozás volt. Mindenért külön fizetni kellett. Az 1910-es években egy éjszakáért 60 fillért (a Hajléktalanok Menhelye Egyesületében ugyanakkor 10 fillért); vonta. Aki nem tudja egyszerre fizetni, az hetenként fizet. A Dobozi utcai pénztárban gyakori a heti 31,50-es befizetés ... Ha a városi albérleti díjakkal és a szolgáltatásokkal, a jogokkal összehasonlítjuk, a különbség lényeges. Mikor kapják vissza az éttermet? Az épületek mindegyike elavult ; sokat kell tatarozni, javítani ahhoz, hogy megfelelő körülményeket teremtsenek. A Dobozi utcai épület—az Üdvhadseregtől örökölték — egyik része istálló volt. Budafokon elhanyagolt lakóházakat alakítottak át. A Korvin Ottó úton egy kórház leromlott állapotban levő nővérszállását vették kezelésbe. Az intézmény vezetői tele vannak további tervvel, elgondolás-17