Budapest, 1970. (8. évfolyam)

10. szám október - Dr. Tóth Gábor: A 75 éves Eötvös József Kollégium

A biológiai tudományok műhelye Néhány éve még arról beszéltünk, milyen jó helye lesz a Állat- és Növénykertnek a Hűvösvölgyben; a bővítési tervek, a tudományos elképzelések szárnyat kaptak ettől a lehetőségtől. Közben azonban kiderült, hogy a hűvösvölgyi kitelepítés mégsem realizálható; az Állatkertnek az adott kereteken belül kell megfelelnie legfőbb rendeltetésének: terjesztenie és fejlesztenie kell a biológiai tudományokat. A hazai fauna és flóra élményszerű, szemléletes bemutatása, előadások, kiállítások, szakkörök szervezése, kiadványok, publikációk közzététele révén az Állatkert pótolhatatlan segítséget nyújthat a természettudományos alapokon nyugvó világnézet kialakításához-Emellett hagyományos feladatai sem kevesbednek: fenntartja és bemutatja a pusztuló állat- és növényvilágot, szakmai támogatást nyújt a vidéki állatkerteknek, és tudományos kutatómunkája eredményeit eljuttatja az illetékes tudományos intézetekhez. Ha a több mint százéves múlttal rendelkező intézmény fejlődését az utolsó öt év számadataiban próbáljuk lemérni, érdekes eredményt kapunk. A látogatók száma csökkent illetve stagnál. 1966-ban 1 545 243, 1968-ban 1 364 000, 1969-ben 1 380 000 látogatója volt az Állatkertnek. Ugyanakkor intenzívebbé vált a fiatalság érdeklődése a biológiai tudományok iránt: az egyszeri, alkalmi látogatókból az évek során mégnőtt az Állatkert-barátok köreinek tagsága, létrejött a Zoo-iskola, egyre népszerűbbek a szakkörök. A látogatók számának megfelelően az összbevétel is csökkenő tendenciát mutat — miközben az állat- és növényállomány értéke közel 2 millió forinttal emelkedett. Az állat- és növényállomány alakulása 1966 darabszám fajszám 1969 darabszám fajszám Emlős 602 128 578 142 Madár I 275 169 I 294 144 Akvárium I 220 262 2 727 295 Rovarház --5 109 45 Kertészet 12 415 I 280 12 650 1 900 összesen 15 512 1839 22 358 2 526 Az állatállományban tehát elsősorban nem mennyiségi gyarapodás, hanem minőségi változás történt. Ennek egyik oka a súlyos gondokat okozó helyhiány; a másik: az állomány-gyarapítás fő módja a csere lett, s ez csak az értékes, ritka fajok tenyésztésével oldható meg. Jelentős számszerű növekedést a Rovarház létesítése eredményezett. A jelenlegi állat- és növényállomány összértéke 7 775 439 forint; ebből az állatállomány részesedése 5 033 610 forint. Az állatállományban vannak olyan ritkaságok, amelyek rendkívül magas értéket képviselnek. Például zsiráf: no 000 Ft.; kazuár: 46 500 Ft.; orrszarvú: 390 000 Ft.; mississippi alligátor: 20 000 Ft. Rendkívül értékes az orchidea, bromélia és kaktusz gyűjtemény. Az utóbbi években az Állatkert elsősorban a Magyarországon még be nem mutatott vagy régen hiányzó fajok pótlására törekedett (orrszarvú, dávidszarvas, farksodró, fekete özvegypók stb.). Az 1969-es év legértékesebb beszerzése a közel 400 000 forintért vásárolt orrszarvú, amely 30 év óta nem volt nálunk látható. Az 1967-ben létesített Rovarház jelentősen növelte a biológiai ismeretek bővítésének lehetőségét; viszonylag kis helyen 5109 db. gerinctelen állat bemutatása vált lehetővé. Az állomány-gyarapítás a szaporítás, a beszerzés (csere) és a begyűjtés eszközeivel történt. Annak ellenére, hogy az állattartás körülményei nem a legkorszerűbbek — helyhiánynyal küszködnek, az állatházak elavultak, szűkek —, a szaporítással is jelentős eredményeket értek el. A víziló, a zsiráf, a fekete párduc, a kanadai puma, a tigris, az oroszlán és a jegesmedve szaporulat tekintélyesen megnövelte az állatállomány értékét. A csere útján történt beszerzésekkel valutát takarítottak meg, s ily módon is gazdagították az állatállományt. Értékes kezdeményezésnek bizonyult 1968-ban az állatok foglalkoztatásának bevezetése; az állatok így gyorsabban fejlődnek, jól kezelhetők, tehát könnyebben válnak csere-alappá. Az intézmény leggyakoribb csere-partnerei — melyekkel a tudományos munkában is kapcsolatot tan —: a tallini, a poznani, a kelet-berlini, a lipcsei, a londoni, a duisburgi és az antwerpeni állatkertek. A jó csere-kapcsolatoknak köszönhető, hogy az elmúlt négy évben számos értékes állat (hókaantilop, csimpánz, fóka, szirtiborz, láma, mosómedve, kenguru, kanadai puma, galágó, hiéna stb.) érkezett hazánkba. Eközben a speciálisan magyar állatfajták számát is gyarapították, mivel ezek az egész világon keresettek; a magyar kutya- és juhfajták, valamint a túzok tenyésztése számos értékes cserére adott lehetőséget. A hazai gyűjtőutak mellett, rendszeressé váltak az intézmény munkatársainak adriai tengeri gyűjtőútjai. Így 1966-ban 23 fajt képviselő 720 darab, 1969-ben 45 fajt képviselő 1353 darab tengeri állatot gyűjtöttek be. Még így is hiányoznak az állományból olyan állatok, amelyekre fejlődéstörténeti szempontból és a rendszertani egység miatt feltétlenül szükség volna (fóka, jávorantilop, kenguru, sivatagi róka, jaguár stb.). Néhány állat újabb hiányát elhullás idézte elő; látogatók káros etetési „szenvedélye" és a problematikus tartási körülmények következtében több állat elpusztult. A Növénykert egyenletesen fejlődött az elmúlt években: 1966-ban 980, 1969-ben 1200 fajjal, ezen belül 12 650 db növénnyel rendelkezett. A faj-gazdagságot egyaránt növelte a hazai gyűjtőutak szaporodása, valamint a külföldi szakemberekkel teremtett jó kapcsolat. 1969-ben a Növénykert értékes sziklakerti kollekcióval gyarapodott. Japán szakemberek segítségével jelentős mértékben fejlődött a Japánkert. 18