Budapest, 1970. (8. évfolyam)

9. szám szeptember - Zolnay László: Buda alkotmánya

Régiségek a Duna medrében A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat hatalmas kotrógépei végig a Duna vonalán végzik a folyó mederszabályozási munkálatait s ezzel egyszersmind karbantartják e fontos nemzetközi víziutat is. E közben a Duna medréből folyamatosan, egyre nagyobb arányokban termelik ki a különböző építkezéseinkhez oly nélkülözhetetlenül fontos alapanyagot: a folyami kavicsot. De a Duna mélye egyben régészeti lelőhely is — mondja dr. Bónis Éva muzeológus, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályvezető helyettese és hozzáteszi, hogy a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat dolgozói az utóbbi esztendőkben több esetben mentették meg a Duna medréből a kotrás alkalmával felszínre került római kori tárgyakat. Ezek legnagyobbrészt bronz edények voltak, de találtak különböző fegyvereket és agyagedényeket is. A Nemzeti Múzeumba beszolgáltatott római kori régiségek a Duna medrébe süllyedt hajók roncsai közül kerültek elő. A legtöbb bronzedény egy Százhalombatta és Tököl közötti zátonyból való, de emeltek ki tárgyakat Lórév és Tahitótfalu térségében is. Mint képünkön is látható, leginkább gömbalakú, nagyméretű bronzedények, kalapáccsal készült üstök és fazekak kerültek elő, ezeket többnyire fogantyúval használták. A vasból készült fogókból, sajnos, csak kevés maradt meg, de megvannak az edények kihajló peremén a felerősítésre szolgáló lyukak, sőt, néhol az ólommal való forrasztás nyomai is látszanak. Ezek a minden bizonnyal római hajókonyhákhoz tartozó edények a II. — III. századból valók s valószínűleg az aquincumi légió őrnaszádjainak hajóiról kerültek a Duna mélyére. — E történelmi emlékek megmentésén fáradozó hajós dolgozóknak a Nemzeti Múzeum köszönetét tolmácsoljuk. Közreműködésükkel, a Duna mélyén levő kavicsdarabkák között rejtőző régiségek feltárásával, a letűnt idők megmaradt ősi darabjaival hozzájárultak gyűjteményünk gyarapításához — fejezte be nyilatkozatát dr. Bónis Éva. Vadas Péter