Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - dr. Nemes Tibor: A lakáskarbantartás

ipari tevékenységet folytatnak. Emiatt gyakran előtérbe helyezik a nagyobb volumenű, s így a többnyire magasabb nyereséget biztosító munkát. Ezért nem is fordítottak kellő figyelmet az alacsonyabb termelékenységet és jövedelmezőséget jelentő, lakossági megrendelésre végzett karbantartás speciális szervezési és kivitelezési problémáinak megoldására. Ennek felismerését többoldalú kezdeményezés és intézkedés követte. Ebben az évben két újabb szövetkezet alakult, és öt régebben működő szövetkezetnél 30—35 főnyi önálló lakáskarbantartó részleget alakítanak ki. A Javító Szerelő Vállalatnál újabb felvevő irodákat létesítenek, javító brigádokkal, melyek műhelykocsikkal ellátva alkalmasak lesznek gyors javítások elvégzésére. A szövetkezeti lakások tulajdonosainak sok problémát okoz a karbantartás hiánya. Ezen a helyzeten kíván segíteni a Lakásszövetkezetek Szövetsége, saját lakáskarbantartó műhely létesítésével. Az újabb szervezeti formák kialakításával az adminisztrációt is csökkenteni kellene és egyszerűbbé tenni a megrendelések felvételét és számlázását. A lakások karbantartása sokféle szakember együttműködését igényli. A szövetkezetek, de különösen a kisiparosok rendszerint csak néhány szakipari munkát tudnak elvégezni, ezért az esetek többségében a megrendelőnek két-három, vagy még több szervezet munkáját kell összehangolnia; vagyis a lakosság részére végzendő munkáknál hiányzik az úgynevezett generálkivitelező. Ez sok fáradságot és gyakran bosszúságot okoz az embereknek. E probléma megoldása elől az akadályokat el kell hárítani. Nyugdíjasok bevonása Az elmúlt évben a vállalatok és szövetkezetek a nyugdíjasok fokozottabb bevonásával a munkaerőhiány csökkentésére megtették az első lépéseket. A város több pontján dolgoznak már nyugdíjas szakmunkások, mint a javító Szerelő Vállalat megbízottai. Megalakult a Nyugdíjas Szakiparosok Szolgáltató Szövetkezete, amely a kezdeti nehézségek leküzdése után még az idén 6—8 javító egységet létesít, mellettük 2—3 lakáskarbantartó barkácsműhelyt, ahol nyugdíjas szakmunkások tanácsadásával és felügyeletével a lakosság elsajátíthatja a kisebb hibák megjavításának módját. Számtalan, kisebb-nagyobb értékű munka — mint például a szobafestés és mázolás, a parkettalakkozás, a villanykapcsolók, konnektorok szerelése, a vízcsapok bőrözése, redőnyjavítás stb. — a megfelelő anyagok és szerszámok rendelkezésre bocsátásával elvégezhető. Ehhez a barkácsolók részére tanfolyamokat lehet szervezni; a sajtóban, vagy akár a rádióban és a televízióban esetenként tanácsadással lehet szolgálni illetve bemutatót tartani. A munkaerők bekapcsolásának új módozatait teremtette meg a kormány határozata. Eszerint, ha a nyugdíjas szolgáltatást végez az üzem telephelyén kívül, s ezt a tanács igazolja, nyugdíjkorlátozását feloldják. Ha a vállalatok, szövetkezetek és a tanácsi szervek élnek ezzel a lehetőséggel, sok jó és lelkes szakembert nyerhetnek. Ugyancsak jobban ki kell használni azt a lehetőséget is, hogy a fő-foglalkozásúaknak a munkaviszony megtartása mellett engedélyezzék más szocialista szervezetben is a szolgáltató tevékenység végzését, vagy a kisipari működést. Mindezek a foglalkoztatási formák jelentős — ma még rejtett — tartalékot jelentenek. így a kisebb értékű, de fontos munkákat alacsonyabb rezsivel és gyorsabban lehetne elvégezni, s a kötetlen munkarenddel jobban tudnának alkalmazkodni a megrendelők szabad idejéhez. Átalánydíjas (pausálé) szolgáltatás A Fővárosi Javító Szerelő Vállalat kísérletképpen a főváros egész területén elkezdte a pausálé rendszerű szolgáltatást a víz, gáz, villany és redőny javításokban. Eddig több százan kötöttek erre szerződést. Ezt a módszert jövőre több szövetkezet is alkalmazni kívánja, mert elősegíti a jobb munkaszervezést, ellenőrzést, s lehetőséget teremt az egyszerűbb elszámoláshoz. A pausálé rendszer a megrendelő részére szerződésben megállapított havi díj befizetése ellenében biztosíthatná például a lakás festését, mázolását, a cserépkályha tisztítását, átrakását, a parketta gyalulását, lakkozását stb. A karbantartás ezen fajtáit minél több tevékenységre kellene kiterjeszteni, s ez mind a megrendelő, mind a kivitelező részére előnyös lenne. Jó volna, ha e javítási forma bevezetésébe, elterjesztésébe az Állami Biztosító — az üvegkár biztosításához hasonlóan — szervezéssel, pénzbeszedéssel, propagandával bekapcsolódna. A javító-szolgáltató tevékenységek közül a lakáskarbantartásnál különösen fontos az anyag és alkatrész ellátás. A sokféle szakmai tevékenység, valamint a nagyarányú lakásépítés és lakóház felújítási munkák miatt gyakoriak e problémák. Különösen kirívó ez a szerelvények esetében,ahol a több országból beszerzett anyagok javítása, vagy egy-egy alkatrész pótlása sok fennakadást, a munka elhúzódását okozza. A lakáskarbantartás anyagszükségletét előre programozni igen nehéz; ezért nagyon fontos a készletezés. E problémák megoldásának egyik módja lehetne, ha több karbantartó szervezet közös központi anyag és alkatrész készletezést szervezne meg, s ez esetben az egyes gazdálkodó egységeknél kisebb lenne a forgóeszköz igény. A vállalási ár, a határidő és a minőség A munkák sokfélesége miatt a lakáskarbantartásnál szabad árrendszert vezettek be. Az egységek ugyan irányárakat alakítottak ki, ami könyebbé teszi a tájékozódást, ám sokszor olyan munkákat is felszámolnak, amit nem végeztek el. Ezek utólagos ellenőrzése nemcsak a megrendelőnek, de a szakembernek is nehéz. Jelenleg nincs összefüggés a vállalási határidő és a vállalási ár között. Általában az express munkát ugyanolyan árban számlázzák, mintha több héttel előbb megrendelték volna. Hasonló a helyzet akkor is, ha például szobafestést a nyári szezonban, vagy a téli holtszezonban vállalnak, holott mind az express, mind a szezonban végzett munka nagyobb anyagi ráfordítást igényel a vállalatoktól. A lakáskarbantartásnál a vállalási árban csak aszerint van különbség, hogy I. vagy II. osztályú anyagot használnak-e fel. Nem tesznek különbséget a munka minősége szerint, pedig nagyon sokszor előfordul, hogy a festésnél, vízvezeték-szerelésnél vagy egyéb munkáknál esztétikailag és használhatóság szempontjából lényeges minőségi eltérések mutatkoznak. A lakosság érdekvédelme szempontjából, s nem utolsósorban a munka jobb megszervezése és ellenőrzése érdekében szükséges lenne olyan jogi szabályozás, amely a felsorolt lényeges körülményeket jobban figyelembe venné. Csak üdvözölni lehet a Javító Szerelő Vállalat bejelentését, miszerint a vállalási határidők be nem tartása esetén árkedvezményt adnak a megrendelőnek, s a vétkes dolgozót kártérítésre kötelezik. Ez az intézkedés akkor lenne igazán célravezető, ha ehhez a szövetkezetek és a kisiparosok is csatlakoznának. Elképzelhető olyan megoldás, hogy a szolgáltatást végző egységek legalább egyéves garanciára legyenek kötelezve. A főbb munkáknál dolgozzák ki a minőségi feltételeket, s ezt az árban érvényesítsék. Ezen túl lényeges minőségi hiba esetén kártérítési kötelezettséget is írjanak elő. Az express, illetve a szezonidőszakban végzett munkáknál alkalmazzanak felárat; hoszszabb vállalási határidő esetén vagy holtszezonban adjanak árengedményt a megrendelőknek. Figyelembe véve a jövedelmek és az igények várható alakulását, a budapesti munkaerőhelyzetet és a fejlesztési lehetőségeket, a mintegy 240 millió Ft értékű lakáskarbantartó tevékenységet 1975-re 400—410 millió Ft teljesítményre kell fejleszteni. Ez nagy erőfeszítést igényel a gazdálkodó egységektől és a tanácsi szervektől ; de még így is csak az igények 50 %át lehet kielégíteni. Emiatt a jövőben is jelentős szerepet játszik a lakosság saját erejéből végzett karbantartó tevékenysége. Az előirányzott fejlesztést a tanácsi ipari vállalatoknál, a kisipari szövetkezeteknél s a magánkisiparosokkal kell elsősorban biztosítani. A tanácsi és szövetkezeti iparban mintegy 60—80%-os fejlődéssel lehet számolni. A jelenlegi kisiparosság számát figyelembe véve, kb. 600 újabb, e tevékenységi körbe tartozó kisipari engedély kiadása indokolt. Ezentúl az Ingatlankezelő Vállalatok és a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek lakáskarbantartó részlegeinek is jobban be kell kapcsolódniok a lakosság által megrendelt munkák elvégzésébe. Az újabb szervezetek létrehozása, illetve a meglevők bevonása a szolgáltatásba előreláthatóan még nem eredményezi a verseny kellő mértékű kialakulását. Ám az a tény, hogy az eddigieknél még több gazdálkodó egység fog lakossági szolgáltatást végezni, már lehetővé tesz bizonyos versengést. 27