Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Siklós László: A megújulásra váró Népliget

FÓRUM A megújulásra váró Népliget Árkot ásnak a Népligetben, hosszan kakanyarog az árok az utak mellett, hosszan húzódik a kidobált föld. Föld? Hiszen sárga. Közelebbről nézve: nagyszemcsés homok. Az ásás nyomán azt is látni, hogy csak tízhúsz centis vastagságban borítja humusz a talajt, alatta mélyen nyúlik a homok. A múlt század közepén sívó futóhomok volt Kőbányának ez a része. Hogy megkössék, 1855-ben beültették akácfákkal. Ebben az időben már volt néhány parkja Pestnek; de épp az elsők közül az egyik, az Orczy-kert magánkézbe került, a Városliget pedig a lakosság rétegeződése és tömege miatt kezdett szűk lenni. 1868-ban egy városatya, Sárkány József indítványozta, hogy a nép számára az akácos-homok területből alakítsanak ligetet. A tervezésre Petz Ármin műépítész kapott megbízást. Hétholdas tó, szökőkút, szigetek, hidak és kioszkok, tűzijátékok tere, halászkunyhó, majomszínház tervét vetette papírra. A tervek nagy része aztán papíron maradt, mert a városnak nem volt pénze a megvalósításra. A park jóval később kezdett fejlődni: 1892—96-ban Ilsemann Keresztély főkertész alakította ki a liget hangulatát. Ilsemann és a kor eszménye az angolkert: a természetesnek ható, lazán elrendezett, ültetett facsoportok; mesterséges dombok; úgy, mintha igazi — csak kicsit megszelídített — erdőben járnánk. Ehhez az elgondoláshoz tudás és mérték párosult, ezért olyan a Népliget ma is, mintha erdő venne körül, amely szakaszonként változik: szürke nyárfák csoportja, tölgyesek, platánok, celtiszek (ostorfák), akác és gesztenye-csoportok, amerikai kőris, kaliforniai zöld juhar, hársfák és közben bokrok, tamariszkuszok, galagonyák ... A víztorony környékén még látható néhány abból a dendrológiai gyűjteményből, amely a levelek színének megválasztásával, az ágak hajlásával, a fa koronájával hangulati hatásra törekedett: lepényfa, páfrányfenyő, szivarfa, japán ruta, szil... Európa legnagyobb tölgy- és hárs-gyűjteménye volt itt látható. A Fővárosi Kertészet üvegházát és faiskoláját a Kőbányai úthoz közel eső részen helyezték el. A század elején benépesült a Népliget, megtelt élettel. A Mutatványos téren hajóhinta, körhinta, céllövölde működött, a városligetinél nagyobb hullámvasút, büszke felirattal: „Kárpátoktól az Aldunáig", játszóterek, szobrok, jégpálya, sétányok és a Nagyvendéglő. A liget a munkásoké lett: illegális találkozók, munkásgyűlések, nagyhírű május elsejék helyévé. Ünnepet tartottak még itt 1945 után is, de rangját-fényét lassan elvesztette. Mozgalmas jelen A Népliget 119 hektár (205 katasztrális hold) zöldterület a kőtömeggé merevedett fővárosban. Köré nőtt a Józsefváros, a Ferencváros, Kőbánya, legutóbb pedig a József Attila lakótelep. A liget a múltjából él. Abból, amit nem bombáztak le, és abból, amit nem hordtak el. Mert az ötvenes években felsőbb utasításra leszerelték és Sztálinvárosba (ma Dunaújváros) szállították a hullámvasutat, a Mutatványos tér összezsugorodott; csak a fabódékban, kátránytetők alatt lakó családok szaporodtak (két éve költöztette ki őket a tanács); a jobb napokat látott Nagyvendéglő udvarán kutya őrzi három kerület vendéglátóiparának a raktári készletét, az épület vakolata mállik, körülnőtte a gaz; távolabb egy körhinta egymagában a gyepen; és őrházak szanaszét. A üget mindettől függetlenül reggeltől sötétedésig zsúfolt. Legkorábban érkeznek a KPM és a Magyar Autóklub tanuló vezetői, személyautók, teherkocsik és dzsippek járnak körbe, farolnak, gázt adnak, puffogtatnak, az utak eltorlaszolva ideiglenes parkolóhelynek és a vizsgabizottság részére; amikor melegszik az idő, gyereksereget vezetnek a környező óvodákból, ilyenkor a tanulóvezetők és az óvónők megtorpannak, majd a gyerekek rátelepszenek a gyepre, ahol tábla hirdeti: fűre lépni tilos, de a gyerekek még nem tudnak olvasni és ők különben is fekszenek; fölül elektromos távvezeték — magasfeszültség — torkollik egy transzformátorba, amelynek mammut biztosítékai éles kontrasztként nyúlnak a fák közé; a ligetet a Ganz-MÁVAG vasúti próbapályája szeli ketté, itt suhan először az Ezüst Nyü, a Kék Csoda, s más áramvonalas szerelvények; a szélekensportpályák, belül teniszpályák; az Üllői út—Könyves Kálmán körút sarkán másfajta mozgalmasság: nyugdíjasok sakkoznak; diákok napoznak és tanulnak; a sarkon bor, sör és pálinkamérő pavilonok előtt télennyáron, hétköznap-vasárnap tömegek állnak sorba egy kis italért, a Fradi-pálya mellől zsebszámra hozzák a szotyolát és szórják tele a gondozott utakat; szombaton néha szalmabábukat, szalmabálákat raknak az útra és a gyepre, versenyautók, motorkerékpárok repesztenek, zúgnak és bőgnek, csapódnak és vágódnak, fölöttük ezernyi énekes madár csöndesül, majd szédül a zajtól és a benzinbűztől. A pihenni vágyók ilyenkor kerülik a környéket. Mint ahogy este a fiatal párok, magányos emberek is elkerülik a ligetet, ami üyenkor a már nem is kétes elemek tanyája. Közvilágítás nincs az erdőben. A rekonstrukció terve A Népliget közvetlen környékén lakó 400 ezer ember egyre több szabadidejét nem tudja eltölteni, nem tud szórakozni, kulturáltan pihenni a lakóhelye közelében. Ezért is készített átfogó tervet a X. kerületi tanács már 1963-ban a Népliget fejlesztésére. Akkor a forintösszeget sokallták azok, akik a pénzről döntöttek, s talán nem is tudtak volna előteremteni 110 miihót. Akkor még úgy volt, hogy a Vásárváros Lágymányosra költözik, ezáltal a Városliget fölszabadul, s ha azt felújítják, nem lesz oly nagy szükség a Népligetre. Azóta úgy alakult, hogy a Vásár alighanem marad. A Népliget köré tovább nő, sűrűsödik a lakosság. Megközeb'tése eddig nehéz volt, legalább is lassú; most a közlekedés is elveszíti periférikus jellegét: a Róbert Károly—Könyves Kálmán körutat gyorsforgalmú kőrúttá építik, az észak-déli metró pedig az Üllői út—Könyves Kálmán körút találkozásánál a Népliget sarkát érinti, megállója is lesz itt. Szervesen bekapcsolódik tehát a liget a város vérkeringésébe. A megváltozott szerep és helyzet hozta 28