Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - dr. Nemes Tibor: A lakáskarbantartás

Dr. Nemes Tibor FÓRUM Lakáskarbantartás Az ipari szolgáltatások közül egyes tevékenységek dinamikusan, mások csak lassan fejlődnek. A szolgáltatások fejlődése szorosan összefügg a lakosság igényeinek alakulásával. Az emberek egyik legalapvetőbb szükséglete: a lakás. Ezért fektet olyan nagy súlyt a párt és a kormány arra, hogy megoldjuk a lakásproblémát. E rendkívül összetett, bonyolult feladat a lakásépítésen, elosztáson, lakbér megállapításon túl magában foglalja a lakásfenntartási munkát, amelynek két fő ágazata van: 1. a lakóház és lakás felújítása, a tatarozás; 2. a lakóház- és lakáskarbantartás. Bármelyiket is vizsgáljuk, mindegyik külön-külön is nagy horderejű téma. Ezúttal a lakáskarbantartásnak csak azzal a területével foglalkozunk, melyet a lakosság megrendelésére végeznek el a vállalatok, szövetkezetek és a kisiparosok. Nem érintjük tehát azokat a munkákat sem, amit az Ingatlankezekő Vállalatok karbantartó szervezetei végeznek. A megkülönböztetés sokak szemében önkényesnek tűnik, mert a dolog lényegét tekintve minden lakóházon és lakásban, a tulajdonformájától függetlenül, a leromlott állapot helyreállítására időszakonként felújítási-tatarozási munkák szükségesek. Ezenkívül rendszeres karbantartást is kell végezni, a rendeltetésszerű használatot biztosító állagmegóvás és javítás formájában. A helyzet elemzésénél és a feladatok meghatározásánál azért indokolt a külön vizsgálódás, mert az esetek többségében az egyedi lakossági megrendelésre végzett lakáskarbantartás viszonylag kis volumenű, alacsonyabb értékű, gyakran szezonálisan jelentkező, s mindezért speciális munkaszervezést igénylő feladatot jelent a gazdálkodó egységeknek. A lakások állagmegóvása a bérlők kötelezettsége, azért az anyagi eszközökön túl maguknak kell gondoskodniok a javító kapacitás megszerzéséről is. Ezért is indokolt, hogy megteremtsük az így keletkező lakossági igények kielégítésének lehetőségét. A legfontosabb lakáskarbantartási igények Hazánkban a 25 éves fejlődés a lakásigényekben is változást hozott. Fokozódott a modern, kulturált lakások iránti szükséglet; a szoba-konyhás, komfort nélküli lakások helyett mind többen kettő vagy több szobás, komfortos lakást szeretnének. E törekvést az új lakások építésénél az állam messzemenően figyelembe veszi. A régi lakásokban pedig sok helyen olyan átalakításokat hajtanak végre, melyek e célokat szolgálják. A lakáskarbantartás, a javítás, a modernizálás sokféle szakmunkát igényel. Ennek keretében kisebb-nagyobb kőműves, ács, bádogos, tetőfedő, épületasztalos, lakatos, parkettás, burkoló (csempés), szobafestőmázoló, víz-, gáz-, központi fűtésszerelő, villanyszerelő, kályhás, kárpitos stb. munkák jelentkeznek. E szükségletek kielégítése még mindig akadozik. Az ország lakásállományának majd 20 %-a a fővárosban van. A budapesti lakások száma 1965-ben 592 ezer, 1969-ben 629 ezer volt; ebből 400 ezer állami és 229 ezer személyi (szövetkezeti) tulajdonú. Az állami lakások jelentősége számarányánál jóval nagyobb, mert túlnyomórészt ezek többszintes, komfortos lakóházak. A lakáskarbantartási és ezen belül a lakosság részéről jelentkező igényeket még nem sikerült teljes mértékben megállapftani, mert annak minden oldalú és részletességű felmérése hosszadalmas, s rendkívül költséges munkát igényel. A tapasztalati adatok alapján bizonyos számítások elvégezhetők. A lakások korszerinti összetétele Budapesten : 1900-ig, 1901—1948-ig, 1949-től épült lakások aránya. 1960-ban 27,4% 63,4% 9,2% 1968-ban 23,0% 54,7% 22,3% Látható tehát, hogy a lakások nagy többsége igen régi, s a személyi tulajdonban levők anyaga, kora és műszaki állapota a leginkább elavult. Ha a lakáskarbantartás fogalmába tartozó tevékenységek sokrétűségét figyelembe vesszük, akkor az éves karbantartási szükséglet kb. 600—650 millió forint, melynek jelenleg mintegy 40%-át elégítik ki a lakáskarbantartó szervezetek. A többit, az igények természetétől függően, a lakosság saját maga végzi, vagy engedély nélkül dolgozó, úgynevezett kontárokkal végezteti el, illetve kapacitáshiány miatt sok esetben e munkákra egy-két év késedelemmel kerül sor. Az egyéni megrendelésre végzett lakáskarbantartás teljesítményértékének alakulása a III. ötéves tervben a következő (millió Ft-ban): 1965 1970 (»irható) Vállalatok, szövetkezetek teljesítménye 89,2 171,5 Felvevőhelyek száma 74 93 A kisiparosok teljesítménye 84,6 66,6 A kisiparosok teljesítményének csökkenése az egyes szakmákon belül bekövetkezett létszámeltolódás következménye — annak ellenére, hogy összlétszámuk emelkedett. 1965 1970 Index A szocialista és a magánszektor teljesítménye összesen: 173,8 238,1 137,0% Mint az adatok mutatják, jelentősen fejlődött e fontos szolgáltatás az elmúlt 5 év alatt (több mint évi 7%-kal). A fejlődés azonban nem volt egyenletes, mert 1968-ban és 1969-ben az előző évekhez képest csökkent a teljesítmény; ezt az 1038/1969-es kormányhatározat intézkedései a múlt év végétől ellensúlyozni tudták. Jelentős a fejlődés a lakások modernizálása, kulturáltsága terén. Egyre elterjedtebb a szén-, fatüzelés helyett a gázfűtés, a parketták lakkozása, a tartósabb alapanyagú falfestések, illetve burkolatok alkalmazása stb. A Javító Szerelő Vállalat például Budapesten az elmúlt 4 év alatt majd 40 ezer gázfűtőkészüléket szerelt be a lakásokba. A következő években sokrétű intézkedésekre lesz szükség, hogy a felmerülő szükségleteket ki lehessen elégíteni. A szolgáltatásokfejlesztésére megjelent kormányhatározat megteremtette az alapvető feltételeket — most a gazdálkodó és a tanácsi szerveken múlik, hogyan tudnak élni a lehetőségekkel. Az egyik legfontosabb cél, hogy a kapacitás növelésével olyan kínálat alakuljon ki, mely megközelíti a keresletet. Ezt elsősorban a termelékenység növelésével és új módszerek, szervezeti formák alkalmazásával lehet elérni. A már említett szakmákban kevés a munkaerő, s várhatóan e probléma nem csökken, mert a szakmunkás-utánpótlás nem elegendő. A fiatalok érdeklődése inkább más iparágak felé irányul. Ezért is igen fontos, hogy a törzsgárdát megbecsüljék. Képezzenek ki több szakmában foglalkoztatható dolgozókat, különösen a nagymértékben igényelt víz-, gáz-, villanyszerelő és lakatos szakmákban, továbbá az olyan szakmákban, ahol az idényszerűség jelentkezik. Ennek megfelelően a dolgozók úgy csoportosíthatók át, hogy az idényjellegnek megfelelően mindig lakáskarbantartási munkákkal foglalkoztathatók (pl. kályhás, hidegburkoló). A termelékenység emeléséhez nagyon lényeges a munkák gépesítése. Nálunk csak elvétve alkalmaznak az egyedi munkáknál kisgépeket és célgépeket, holott ezzel csökkenteni lehetne az élőmunka-ráfordítást. Ma már ilyen gépeket (pl. falfúró, horonymaró, csőhajlító stb.) a magyar és a többi szocialista ország ipara nagy választékban állít elő. Újabb szervezeti formák A lakáskarbantartás fejlesztéséhez módosítani, illetve finomítani kell a jelenlegi vállalati és szövetkezeti szervezeteket. Néhány kivételtől eltekintve, ezek a termelőegységek nem tiszta profilúak, a karbantartáson kívül túlnyomórészt egyéb építő-