Budapest, 1970. (8. évfolyam)

8. szám augusztus - Fekete Gábor: 40 000 kérdés

hatatlanul következtethettek a vállalati vetélkedők zajlására. Ez történt például a főváros legszélesebb és legkeskenyebb utcájára vonatkozó kérdés feltevésekor (Nagykőrösi út száz méter, Hajadon utca 2 és fél méter), a legnépesebb kerület iránti tudakozódáskor (XI.), a Budapest Szálló nyitásának időpontjával kapcsolatos kérdésnél (1967. december 31.) — Melyik lakótelepi toronyház részesült nívó-díjban és mikor? — érdeklődött több telefonáló is a Különleges Tudakozónál, ahol nyomban megadták a választ (Kacsóh Pongrác út — 1969); hogy röviddel később nem kis derültséggel olvassák a délutáni lapban a panaszos levelet a szóban forgó épület hibáiról... A város minden pontján lezajlott felszabadulási vetélkedők méltón fejezték ki a történelmi napok felidézésének, megismerésének igényét. A Különleges Tudakozó dolgozói a tengernyi kérdés hallatán egyedülálló bibliográfia összeállításához láttak hozzá, a létező összes hazai és külföldi dokumentumokat felhasználva. Hogy ezt a bibliográfiát mennyire sikerült teljessé tenni, arra bizonyítékul szolgálhatnak a pillanatok alatt közölt válaszok az alábbi kérdésekre, amelyeket egyébként jól jellemez a részletességre törekvés, a felszabadulás apró mozzanatai iránti érdeklődés. — Mikor folytak a harcok a Városligetért? (Január 9—12. között.) — Honnét érkeztek és mikor foglalták el a szovjet csapatok a Zsigmond teret ? (Óbuda felől támadtak, január 23-án szabadították fel.) — Mikor érte el az első szovjet katona a Városházát? (Január 18.) — Mi volt Osztapenko utóneve? (Ilja Afanaszjevics.) — Melyik szovjet professzor dolgozott 1945 után a Koltói Anna Baleseti Kórházban? (Petrovszkij.) — Hány szovjet tábornok vett részt a felszabadításban? (Tizenhárom.) Fogadások és szezonok A tudakozók egy következő kategóriáját a fogadók alkotják. Tőlük származik a némelykor öncélú, többnyire meglehetősen kacifántos s viszonylag kevés gyakorlati ismeretet szerző kérdések gyűjteménye. — Hány budapesti épületen van vörös csillag? — Erre sajnos, képtelen volt válaszolni a központ, de még arra is csak hosszas utánjárással, hogy milyen anyagból készült a Parlament vörös csillaga. (A keret bronzból, a belső rész úgynevezett überfangglass-ból.) — Milyen magas a Rózsák téri templom kupolája — érdeklődött másvalaki, s még szerencse, hogy az adattal (82 méter) a plébánia öreg alkalmazottja szolgálni tudott. A kérdések egyik-másikából az is kiderül, hogy a mégoly sokszor látott budapesti képzőművészeti alkotások is mennyire ismeretlenek sokak előtt. — Hajadonfőtt van-e, vagy sapka, sisak van a gellérthegyi Szabadságszobor főalakjának fején ? — tudakozódott valaki. Általában minden évszakhoz, évről évre visszatérő eseményhez, szezonhoz kapcsolódik egy bizonyos típusú, szinte előre „betáplálható" kérdésözön, amelyre a válaszadók idejében felkészülhetnek. ősszel, a tanév kezdetekor a szülők az igényes iskolai rendtartás miatt ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombázzák a 170-100-at: „Hol lehet vásárolni kék tornadresszt, csehszlovák festéket, iskolaköpenyt ?" Vizsgák idején a diákok — méginkább szüleik — tudakozódnak különféle matematikai példák megoldásai iránt, bár ezt hiába teszik . . . Karácsony közeledtével tömegével érdeklődnek, hány órakor indulnak az ünnep előtti utolsó estén az autóbuszok, villamosok — ami viszont figyelmeztető a BKV számára : nem elég néhány nappal az ünnep előtt, egyetlen alkalommal kihirdetni az időpontot. Az év vége táján a „szíveskedjenek lebetűzni, hogy írják franciául a Boldog új évet" dívik. A vasárnapi tudakozódók népes serege a tanácsok kereskedelmi osztályai számára jelentenek figyelmeztetést, a kérdések tekintélyes része ugyanis arra irányul, hogy melyik élelmiszerüzlet tart nyitva, hol lehet tejet, kenyeret vásárolni. Olimpiák, világbajnokságok, nagyobb nemzetközi sportesemények alkalmával az eredmények iránti érdeklődők árasztják el 'munkával az ügyeleteseket. Gyakori, hogy egy-egy lelkes pesti sportbarát egyszerre több vonalon hívja a tudakozót, ilyenkor neki dolgozik, keresgél valamennyi ügyeletes. Sportnemzet lévén, nem meglepő az olyan eset, hogy — mint utólag kitudódott — 85 éves nénike érdeklődött: „Kérem szépen, mennyit lőtt a Balczó?" Az Alkotmány ünnepének előestéjén minden évben százával tudakolják, lesz-e és hány órakor tűzijáték. Nem ártana tehát többször közzétenni az erre vonatkozó tájékoztatást. Mint ahogy megérne néhány hirdetést egy-egy új üzlet nyitása is; amikor például a József nádor téren új női fodrászatot adtak át rendeltetésének, a tudakozóban szakadatlanul csengett a telefon a szépítkezni vágyó asszonyok-lányok jóvoltából. Hogy városrendezési szerveink nem kényeztetik el a vidékről a fővárosba érkezőket, azt viszont az ilyen, sűrűn ismétlődő hívások tanúsíthatják: „Itt vagyok a Keletiben, hogy jutok el Csepelre úgy, hogy a Divatcsarnokot is útbaejtsem? ..." Derűs epizódok Most a lakásrendelet részletei iránt kérdezősködők szezonja tart. Fonákabbnál fonákabb kérdések hangzanak el, dehát a válaszok csak arra terjedhetnek ki, ami a sajtóban már nyilvánosságra került. Még ennél is szűkszavúbbak, lényegében elutasítók azok a válaszok, amelyekre a pereskedni és gyógyszert fogyasztani annyira szerető pestiek kíváncsiak: munkaügyi, jogi, valamint orvosság-és recepttudakoló kérdésekben a Különleges Tudakozó nem tartja magát illetékesnek válaszadásra. Ellenben az ilyesfajta kérdések nagy száma arra int, hogy a jogpropaganda és az egészségügyi felvilágosító munka fokozására szükség van és lesz. Akad még egy témakör, amelyben az informálástól — indokoltan — elzárkózik a tudakozó: az örökké kíváncsi pestiek hiába is érdeklődnek színészeink, művészeink magánélete iránt a 170-ioo-on. Óhatatlan, hogy ahol a pestiek, ha láthatatlanul is, de ilyen forgalmat bonyolítanak le, ne adódjék jócskán derűs epizód. íme egy csokor belőlük. „Tessék mondani — hangzott a vonal másik végén — hány képből áll a Dózsa fametszetsorozat? — Szíveskedjék felhívni a Galériát — hangzott az udvarias, telefonszámmal kísért útbaigazítás. A kagylóba behallatszott az ügyfél kényszeredett nevetése: — Én a Galériában dolgozom, onnét beszélek, de szabadságon van a kartársnő, aki ezzel foglalkozik, és sürgősen tudnom kellene a választ. .." Hasonló eset ismétlődött meg a közelmúltban: a tudakozónál a Magyar Rádiótól érdeklődtek, hogy a főváros mely intézményében lép fel aznap az a külföldi gyermekkórus, amely — a Magyar Rádió meghívására érkezett Budapestre. Patrióták Hadd szóljunk néhány szót azokról, akik a kíváncsiskodó, érdeklődő (a kettő nem feltétlenül ugyanaz), vetélkedő, művelődni kívánó, tájékozottságra törekvő, magát valamiben nehezen kiismerő budapesti — vagy éppen vidéki — lakosok tízezreit „okosítják" a telefonkészülék mellett. Hatvanegynéhányan vannak, váltott műszakban, kilométereket szaladnak naphosszat a könyvespolcokhoz és vissza, mosolyogva, magyarázva, útbaigazítva szorítják az átmelegedett telefonkagylót. Csak egyéves próbaidő után ülhetnek — azazhogy inkább állhatnak — a telefonautomata elé. Addig pedig tanulnak: ismereteket és udvariasságot. A kérdésözön nemhogy elfásítaná őket, inkább még rájuk is átragad az ismeretek szerzésének izgalma. Reggelenként napi- és hetilapok, folyóiratok tömegét böngészik át, s ha új adat birtokába jutnak, azzal nyomban kiegészítik az agyongyűrt, elnyűtt, ronggyá olvasott lexikonokat, kézikönyveket, kartotékokat, nyilvántartásokat. Lelkes ovációval fogadnak minden új kiadványt, ami munkájukat megkönnyíti, s kedvetlenül gondolnak utána olyan kérdéseknek, amelyeket voltaképpen meg kellett volna válaszolniuk, mégsem voltak képesek rá; mert hiányos a bibliográfia, mert nem szánhatnak tíz percet egy válasz keresésére, hiszen a telefonálók sorbaállnak, szabad vonalra várnak. Ezért hát, amikor letelik a napi műszak — amely vasárnap sem szünetel —, otthon, a szabad időből is lecsípnek egy órácskát, hogy pótolhassák egy-egy témakörből házi nyilvántartásukat. Ahogyan munkájukat végzik, abban már van valami, ami kívülesik a munkaköri kötelességen. Mert vajon ki és mi kényszeríti őket, hog>' — valamennyien érettségizettek — vasárnaponként részt vegyenek a TIT valamelyik budapesti körsétáján és akár többször is végigkalauzoltassák magukat például az Országházban. Mi késztette őket arra, hogy az emlékezetes Fekete-fehér tv-vetélkedő ötezer kérdésének nagy részét utólag, a maguk okulására, nyilvántartásaik gyarapítására kidolgozzák, s hogy kórusban kiáltsák a készülék előtt ülve a helyes választ, egy-egy kerületi csapatba valósággal beleszuggerálva azt. Miért készülődtek oly lázas izgalommal az Erzsébet-központ házi Budapest-vetélkedőjére, amelyen nem használhatták az oly jól bevált könyvtárat, s mi indította őket arra, hogy szinte háztömbönként állítsák össze: mely nap mely órájában szabadultak fel a budapesti városrészek, utcák. Igen, ezek 3 „telefonos kisasszonyok", — akiknek zöme persze otthon is nehéz munkát végző, elfoglalt családanya — hivatásuknak érzik munkájukat, magukénak érzik a fővárost. Munkájukban és szabad idejükben teljes sikerrel azonosítják szakmájukat a főváros szeretetével. 11