Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Somogyi Árpád: Régi pesti ötvösművészet

Somogyi Árpád ipar és kereskedelem, a polgárosodás állt. A törökkor után a város kibontakozásához, az iparosodáshoz Buda dombvidékénél több lehetőséget kínált a pesti síkság. Azonkívül, hogy beépítésre alkalmas terület korlátlanul volt, Pestet előnyben részesítették az új jövevények azért is, mivel a polgárság, mely a francia forradalom óta mindenütt Európában önállóságra törekedett, alkalmasabb helynek találta Pestet függeüensége megőrzésére az arisztokratikus jellegű Budával szemben. Az előkelő főurak Budán rendeztek be palotákat — Pest életében pedig a polgárság jutott döntő szerephez. A vásárok színtere lett, ahol élénk árutermelés és árucsere révén a kapitalizálódás rohamos mértékben fejlődött. Amilyen mértékben terjeszkedett az ipar, a kereskedelem, ugyanolyan mértékben terjeszkedett a pesti polgárság, amely Pest művészeti életében hatalmas szerepet vitt. E művészeti élet egyik legértékesebb fejezetét kétségkívül a pesti ötvösművészet alkotja. A színtér, mely így kialakult, minden tekintetben alkalmas volt az ötvösművészet kibontakozására. A pesti ötvösművészet a korszak összmagyar ötvösművészetében nagy fejezetet foglal el, bár meg kell állapítanunk, hogy Pesten ez az emlékekben gazdag fénykor csupán néhány évtizedet tett ki. Évszázadokon át töretlenül virágzó pesti ötvösművészetről nem beszélhetünk; mindössze egy fél évszázad alkotó munkája jöhet számításba az újabb kori pesti ötvösművészet legfényesebb korszaka tárgyalása során. De e fénykor emlékei kiemelkedőek, és mesterei nagy egyéniségek voltak. Buda és Pest szembenállása elárulja, hogy a XVIII. sz. elején az ötvösművészetben még csak Budának van nagyobb szerepe. Budán ekkor 28 ezüst- és aranyműves nyert polgárjogot, míg 1750-ig Pesten csak 5 mester telepedett le. E század első fele még igen viszontagságos Pest történetében. De öt évtized múl-Barokk ciboriumkehely, FauserJózsef pesti mester műve, 1763. Ugyanazon történelmi sorsfordulók határozták meg Pest régi ötvösművészetét, melyek a város társadalmi életét alakították. Pest művészeti helyzetét is fénykorok és hanyatlási periódusok tarkítják. A pesti ötvösművészet vonalának grafikonja is furcsa hullámvonal, sok mélyponttal és néhány kiemelkedő csúccsal. A pesti ötvösművészet történetetöbbfejezetre osztható, amely fejezeteket történelmi dátumok határolnak. Célszerűnek látszik így a következő felosztás alkalmazása: a középkortól 1541-ig tartó idő az első nagy fejezet. A törökkort jelző „fekete idők" után a XVII. sz. végétől a XVIII. sz. közepéig tart a második fejezet. A harmadikat a XVIII. sz. 2. fele képezi. Végül két fejezetre kell osztanunk a XIX. századot is. A század első felének fejlődését 1848-ig vihetjük. A szabadságharc újabb határpont, amely az ötvösségben változásokat eredményezett, stílusban, technikában, művészetben egyformán. Az egyes korszakok emlékanyaga változó; hol több, hol kevesebb. Legkevésbé ismerjük a középkor anyagát, és ismeretlenek a hódoltság korának emlékei. E korszakok társadalmi és gazdasági életének tükörképében elénk tárulnak azok az adatok, amelyek megvüágítják az ötvösség állapotát. Pest olykor az elszegényedés, az elnéptelenedés örvényébe került, és ötvösségének hullámvonala ezzel együtt hanyatlik le. Máskor felemelkedik, a virágzó kereskedelem fellendíti a kezdeményezéseket. A kibontakozó magyar kapitalizmus és gyáripar városa egyúttal művészeti életünk középpontja. A XIX. század elejétől a magyar irodalom és művészet fóruma, ahol azonban nemcsak a magyar irodalmi nyelvet csiszolják, de itt kovácsolják a magyar szabadságharc fegyvereit is. Dolgozatunkban a XVIII. sz. 2. felétől számítható felemelkedéstől tekintjük át a pesti ötvösművészetet. E korszak fejlődésének hátterében a pesti kézműves-38