Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Somogyi Árpád: Régi pesti ötvösművészet

va, a XVIII. és XIX sz. fordulóján, a gyorsan fellendülő pesti ötvösművészethez viszonyítva Buda ötvösművészeti élete már alig számottevő. Pesten ekkorra már csaknem háromszor több ezüstműves dolgozik, mint Budán, művészetük pedig irányt ad a többi polgári városok mesterei számára. Ezt a fejlődést, éppen úgy, mint bárhol az országban, az egyházi ötvösművészet vezette be. Sőt, Pesten még a XVIII. sz. 2. felében is az egyházi ötvösség játszott nagyobb szerepet. A világi művészet nagy fellendülése késett: csak 1790. után kezdődött. A XIX. sz. elején azonban már tért hódít a világi ötvösművészet. A polgárság mint megrendelő dolgoztatta az ötvösművészeket. A korábbi századokkal szemben, amikor a fejedelmek, főurak, főpapok, egyházak a megrendelők, a XIX. sz. fordulójától polgári városaink: Győr, Sopron, Pozsony, Kolozsvár, Pest ezüstművességének mecénása a polgárság. A pénznek maradandó értékre váltása, másrészt a pesti polgárság fényűzése eredményezte az itteni ötvösművészet nagyarányú fellendülését. Alig van módosabb pesti polgári család e korszakban, amelyik nem díszítette lakását ezüst tárgyakkal. Az előző korok szokásaitól eltérően, az ezüstök már nem a rejtett kincseskamrák számára készültek, hanem a gazdag polgárság mindennapi életét szolgálták. Elsősorban használati tárgyak készül-Szentpéteri József kannája, 1819. Céhserleg, Giergl Alajos műve, empire és neobarokk stílusmotlvumokkal 1834. 39