Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Siklós László: A kőbányai sör

csordult a pohár. Az igazi ok: egymás levelének elkobzása, a másik vacsorája alatt nagyra csavart gáz, a villany kivágatása, a fürdőszoba piszkosan hagyása, a másik férjével való kacérkodás — a társbérleti viszony. * S. L. és felesége havi hatszáz kemény forintot fizet az albérleti kis szobáért. Konyhahasználat nincs, fürdőszoba pedig nem épült a házhoz. S-éknél a konyha illúzióját egy edényes polc és egy rezsó kelti; a fürdőszobáét nagylavór, kanna víz, és egy szennyesvödör. Rajtuk kívül a házban — a mosókonyhában — még egy házaspár lakik, havi hétszázért. A főbérlő: özvegy Vargáné. Férje sofőr volt, dolgozni nem engedte, gyerekük nem volt. Özvegy Vargánénak ma is csak magára van gondja. Ötvennyolc éves, erős, egészséges, és állandóan unja magát. Már minden szomszédjával összeveszett, egyedül az albérlőivel beszél. Amikor valamelyik házaspár hazajön a munkából, betelepszik hozzájuk, elmeséli álmát, megmagyarázza, mi mit jelent az álomban, majd felsorolja az előző napi bűnöket: rossz helyre öntötték a szennyes vizet, sok villany fogyott, reggel valaki becsapta a kaput és ő felriadt, este nyolc után rádióztak és ő nem tudott elaludni. Vendég jött hozzájuk, amikor pedig ő megtiltotta! Az albérlő bólogat. Az albérlő hallgat. Az albérlő tűr, mert kiszolgáltatott. Ha ellentmond — költözhet. Egy másik albérletbe. Egyenrangú felekként élnek egymás mellett a szomszédok Ferencvárosban és a Rózsadombon, Újpesten épp úgy, mint Óbudán. Nyolc ajtó egy emeleten, köztük három méter távolság. Szoba-konyhás lakások, közös vécé a folyosó végén. A négy emeleten harminckét család otthona. Nyáron a lakások ajtaja nyitva, legföljebb könnyű kartonfüggöny az ajtónyílásban, hogy egy kicsi levegő bejöhessen, de a kíváncsi szomszédok ne lássanak be. Fölösleges elővigyázatosság, hiszen a falnak itt ezer szeme, ezer füle és ezer torka van. A ház lakóit régen ismerem, gyakran megfordulok az egyik lakásban. Csak a zsilipet kell megnyitnom: mi újság, kérdezem Ilonka nénit — s máris bugyborékol, forr, kavarog a bérház élete. Kisst csalja a felesége, az egész ház tudja, csak ő nem. Nagy csalja a feleségét, hiába mondjuk az asszonynak, nem hiszi el. Kovácsnénak ábéja volt, ha jól számolom, a küencedik. Erdei, a Közértes két évet kapott. A Székelyék Ildikója még nincs tizenhat éves, de a környék leghírhedtebb nőszemélye, na persze, nem esik meszsze alma a fájától. Molnárt megint elvitték közveszélyes munkakerülésért. Pirkóéknál vagy a férj, vagy a feleség sikkaszt, mert két hónapja minden este sül náluk a hús. Papéknál ma cirkusz lesz, most megy harmadszor borért a gyerek. A múlt héten Asztalos és Törő egyszerre értek a szőnyeggel a porolóhoz, mindegyikük azt mondta, ő volt ott előbb ... Törőt elvitte a rendőr, azóta se láttuk, Asztalost tegnap hazaengedték a kórházból, mert nem volt éles a bicska és Törő csak kicsit szúrta meg. * Egy házmester panasza: hatemeletes a ház, harminc lakással. Van elég bajom. A feleségem beteges, amikor megjövök munkából, én látom el a házfelügyelői teendőket: szemétgyűjtés, lépcsőtakaritás, satöbbi. De nem ez az én bajom, hanem az örökös panaszkodásuk. Régen a háziúr felmondott annak a lakónak, akire sok volt a panasz. Én mit tehetek! Meghallgatom és kész. Az I. i-ben kéthónapos a kisbaba. Az I. 2-ből minden héten jön hozzám az öregúr, hogy csináljak valamit, mert nem tud aludni, egész éjjel bömböl a kicsi, és áthallatszik hozzá. Vagy: a földszint négyben nyugdíjas házaspár lakik, ki nem állhatják a gyerekeket. Kell hozzájuk türelem, tudom, nekem is van három. Már voltak a tanácsnál is, de ott is azt mondták nekik, amit én: se park, se játszótér, hol játsszanak a gyerekek, ha nem az udvaron... ? A második emelet kettőben az ügyvéd úrnak van egy farkaskutyája, fajtiszta, szép állat, a szomszédjuk ki nem állhatja. Állítólag, amikor az ügyvéd úr este sétálni viszi, a kutya az ajtajukra vizel. Megjegyzem, én még egyszer sem láttam, lehet, hogy tényleg odavizel, lehet, hogy csak piszkálni akarják az ügyvéd urat. Rosszindulatú népség ez, önmagának mindent megenged, a többi meg le van ... Ha egy lakásban házibuli van, másnap az egész ház panaszkodik. Az is, akinél a múlt héten volt, az is, akinél most szombaton lesz. Nem tudnak az emberek együtt élni, kérem. És mindezért a szegény házfelügyelő a hibás ... • ... Éjszakai műszakban dolgozom minden második héten. Már idegroncs vagyok. Nem tudom kipihenni magam, fáradtan állok a géphez. Ha egyszer, ne adj' isten, balesetem lesz, kit pereljek be? A házat? Megjövök hétkor, reggelizek, az asszony fél nyolckor megy el a gyerekekkel. Beveszem az altatót, alszom tízig. Akkor kezd porszívózni az alattunk levő lakó. Fél tizenegykor abbahagyja. Alszom tizenkettőig. A jobb oldali szomszédom zongorista, akkor kezd el kalimpálni. Veri kettőig. Addig csak forgolódok, tízszer is kimegyek vizet inni. Kettőkor elalszom. De háromra hazaérnek a délelőtti műszakosok, ordíttatják a rádiót, a kádba zuhog a víz. Négyre elcsendesednek. Alszom ötig. Ötkor hazajön a család. Lábujjhegyen járnak, suttogva beszélnek, és a nagy vigyázástól a konyhakőre esik a fedő. Félek, hogy már csakugyan idegbajos vagyok. Csak megérném, hogy valami csendes lakásunk legyen. Mondjuk, egy kertvárosban... A kertváros, a családi ház: százezrek álma. A régi bérházakban és az új lakótelepeken élők úgy képzelik, itt csönd van, békesség, senki nem törődik a másikkal. Ám a különbség: a bérházban három méterről figyelik egymás fazekát és ágyát — itt húsz-harminc méterről. Itt is tudják, hogy ki jött haza részegen, kihez jött nő, amikor a feleség nyaralni volt, ki vásárolt új bútort, frizsidert, olajkályhát, ki jár haza taxival és ki veszi ötvenküónként a szenet. Nézzünk egy békés, nyári, vasárnap délelőttöt. A családok a kertben élnek. Napoznak, locsolnak, kapálnak. Az egyik házban kislány zongorázik, nyitott ablak mellett. Beethoven és Chopin ellensúlyozására a szomszéd az ablakba állítja a rádiót, amiből tánczene bömböl. A közeli kertben napozók magnót visznek a tornácra. Beat-et hallgatnak. Valahonnan cigányzene szól. Mindenki a kedvére való zenét szerttné hallgatni, tehát a készülékét maximális hangerőre állítja. Mire eljön a dél, itt is, ott is elfogy egy-két antinetxralgika, kefalgin, andaxin. * A kerületi tanácsokon és a bíróságokon ezerszám állnak a be- és feljelentések, akták, ügyiratok. Társbérlő a társbérlőt, főbérlő az albérlőt, szomszéd a szomszédját jelentgeti, pereli. A tanácsok, bíróságok békítenek, bírságolnak, tárgyalnak, határozatot hoznak — a felek lecsendesednek. Ám ez legtöbbször csak fegyverszünet, amit újabb háborúskodás követ. Az együttélési konfliktusok kis százalékának van csak nyoma papíron. S nem is az első összezördüléskor kérik a hatóság közbelépését. Az emberek szeretnek nagyvárosban élni. Vágyunk sok előnyére. De ennek hátránya is van: kis területre zsúfolódunk össze. Akár tetszik, ak r nem, egymás mellett kell élnünk. Ez még két embernek sem könnyű. A házasság megértést, alkalmazkodni tudást, egymás jogainak és emberi értékeinek elismerését követeli. Fokozottan áll ez a szomszédainkra. Akiktől, ráadásul, még elválni sem tudunk. Hiszen bárhová költöznénk, ott is lennének szomszédaink. Meg kell tanulnunk tehát együtt élni. Azaz: meg kell találnunk azt a módot, ami az emberi együttélést elviselhetővé teszi. Talán elsősorban ezzel: „Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak se." 15