Budapest, 1970. (8. évfolyam)

7. szám július - Siklós László: A kőbányai sör

adaggal. A világ sörgyártói azzal kísérleteznek, hogy megvalósítsák a folyamatos gyártást. A maláta folytonos gyártásának találmánya máris megszületett. Magyar szabadalom. Külföldön már hozzáláttak a megvalósításához. Kőbányán is reménykednek. .. A söriparban további nagyarányú fejlesztésre van szükség. Országosan ebben az évben 5 millió hl sör termelését tervezik, de az igények kielégítését ez nem fedezi. Ezért van szükség importra. Az ellátás 1972-ben javul: akkor kapcsolódik be a termelésbe a már épülő Borsodi Sör és Malátagyár. Ez Kőbányáról leveszi az ország északi részének ellátási gondját. Addigra viszont tovább nő az igény. Ezért már tervezik a szentesi sörgyár építését is. Szállítás, tárolás A kocsma, a vendégfogadó előtt megállította rézveretes szíjakkal felszerszámozott muraközi lovát a kocsis, és legényeivel legurította a stráfkocsiról a hordós sört, leadogatta nehéz faládákban a palackosat. A lovakat a 60-as évek elején kitiltot-A gyárépület ták a fővárosból. Azóta pótkocsis teherautókkal szállítanak. A sörgyárak nemcsak termelők — nagykereskedők is. Budapesten és vidéken kiépített kirendeltség-hálózatuk osztja el a sört. De a palackos szállítás drága. Ezért 125 hl-es tankautókon viszik a sört Miskolcra, majd ott palackozzák. De nem csak a szállítás módja változott. Az összes sörnek: 1958-ban 78,6%-a hordós, 21,4 %-a palackos; 1966-ban 50,8%-a hordós, 49,2%-a palackos; 1969-ben 38,0%-a hordós, 62,0%-a palackos. S az arány tovább tolódik a palackos felé, mert ez megbízhatóbb, és kulturáltabb. A hordós sör szurokízű, szénsava elszökik, a csapos esetleg csak habot mér a pohárba. . . Az üveges söré a jövő. De addig is, amíg hordóst gyártanak, folyamatosan áttérnek az alumíniumhordókra. Aki külföldön járt, bizonyára ivott már dobozos sört. Az egyenes fémpalack űrtartalma 0,24, 0,35, 0,48 liter. Virginiában hozták forgalomba először, 1935-ben. Gondolata már nálunk is fölvetődött. Az üvegek visszaváltása, tárolása, szállítása, mosása, a törések: sok költség és munka. De a fém-gazdálkodás miatt csak kis mennyiségben fogják gyártani. Nagy tömegben már Nyugaton sem gyártják; egyebek között a városok szemétgondját szaporítja. A sörgyártás korszerűsítésén sokan fáradoznak. Kísérletezik a vállalat Kutató Osztálya, élénk tudományos tevékenységet fejt ki a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület Söripari Szakosztálya, valamint a Szakosztály és a Söripari Vállalat közös folyóirata. Mai sörfőzők Munkaerő — ahogyan más gyárakban is — szinte minden munkafolyamatnál hiányzik. A fizetés mellett hiába a különleges juttatás: napi két liter tápdús sör, literenként egy forintért. Az igaz, hogy a sörgyárban sok nehéz munkahely volt. A 60—80 hektoliteres ászokhordókra létrán mászott a munkás, keskeny nyílásán belebújt, kis kézikefével tisztította, sikálta. A nedves, csírázó árpát föltűrt nadrágban, mezítláb forgatták, lapáttal. Az ászokhordók helyére alumíniumtartályok kerültek. A csírázó árpát géppel forgatják. Könnyű műanyagrekeszekben szállítják a palackos sört. A fahordókat felváltják az alumíniumhordók, az egy hektoliteres súlya 18 kiló. Több területen alkalmaznak emelőt, darut. De még ma is nehéz a hordómosók munkája és a szállítás, különösen a vagon rakodás. A teli hordókat kézzel rakják a teherautóra, a vagonba. A daru itt nem vált be. A rakodómunkások fizetése teljesítményüktől függően 2000— 2200 forint. A söripar kulcsszakmája a sörgyártó; kézműipari nevén, ahogy egymás közt ma is hívják: a sörfőzőmester. A szakemberutánpótlást részben az Élelmiszeripari Szakközépiskola sörös-osztálya biztosítja. Ezenkívül ipari tanuló-képzés van a karbantartó-szakmákban (lakatos, forgácsoló, asztalos, ács, villanyszerelő). Képeznek gépészt, rézművest — a rézcsapok javítására. Kádárt már nem. Ez a szakma az új hordók bevezetésével lassan kihal. . . Mivel országos vállalat, a szakemberképzés nem korlátozódik a fővárosra. Itt tanulnak és dolgoznak a Bőcs—Hernád németiben épülő gyár leendő szakmunkásai, akiket Borsodból toboroztak; itt tanítják majd a Szentesen épülő gyár dolgozóit is. Továbbképzést tartanak Pécs, Nagykanizsa, Sopron sörgyártóinak és mérnökeinek. Mert a szakma gyorsan változik. Hiába főzi a sört évezredek óta az emberiség, s fejlődött nagyiparrá már száz éve a sörgyártás — még nem érte el a tökélyt. Épp a hagyományok egy részétől kell megszabadulnia. 13