Budapest, 1970. (8. évfolyam)

6. szám június - Fülöp János: Hajóépítők krónikája

Egy középnagyságú, 1200 tonnás Duna-tengerjáró hajónak csak a tervezése, műszaki szerkesztése 60—100 ezer órát vesz igénybe. Az építése 8—16 hónapot. A vízre bocsátása — mindössze néhány perc. Rövid ünnepség: elhangzik néhány szó, eljátsszák a Himnuszt, a pezsgős keresztelő-üveg a hajóoldalhoz csapódik, a hajótest végigcsúszik a vízbe torkolló szánkópályákon. Aztán ismét munkába veszik az „objektumot" (mert a hivatali nyelv lelketlen, nem hatódik meg attól, hogy valami új született): kezdetét veszi az ún. „vízi szerelés". Ha ez is befejeződik, a hajó különféle próbákat áll ki, hibáit kijavítják, elvégzik az utolsó simításokat, szépítgetést, elérkezik a búcsú perce, örökre elhagyja a gyári partot. Jó, ha — arra járva — a kürtjét megszólaltatja. Engem régóta érdekel ez a világ. Ahol az egyetlen ünnepnap a munkanapok közé ékelődik; ahol harmincezer különféle anyagból és alkatrészből, bonyolult, s mégis teljesen áttekinthető, nagyipari jellegű, s mégis egyéni ízű alkotómunkával létrehoznak egy mindmáig romantikus fogalmat: a hajót ... A hajózás mindenkinek Fülöp János Hajóépítők krónikája Tahin Gyula felvételei 8